Hova vezet az új német energetikai direktíva?

Jókora, terjedelmes anyag fekszik előttem: 180 oldal, sűrűn szedve. Szép, olvasmányos stílusban megírva, irdatlan hosszúságú körmondatokkal. Hát persze, ez egy német szöveg. Ráadásul hivatalos szöveg, a nagy nehezen létrejött német kormányzó koalíció programja. Maguk a címek is figyelemre méltók: Áttörés Európa számára; Új dinamika Németország számára; Új összefüggések országunk számára.

Hierarchikus felépítés, tizennégy nagy, átfogó fejezetben. Mindegyik figyelemre méltó, nem egy közülük törekvésében kifejezetten emelkedett, mint például a XII. fejezet: Németország felelőssége a világ békéjéért, szabadságáért és biztonságáért. Ám engem részleteiben mégis a VI. fejezet érdekelt, amely már címe szerint is egy sikeres gazdaságot céloz meg a holnap jóléte érdekében. A pénzügyek és adók fejezetét átlapoztam, merthogy nem ott adózom. Érdekesebb számomra a közlekedés vagy akár a mezőgazdaság is, ám közelről – szakmámnál fogva – az Energia alfejezet érint.

Kíváncsi voltam, vajon mit tanulhatunk egy nagy, műszakilag, technológiailag erősen fejlett, csaknem 83 milliós népességű vezető európai hatalom új vezetősége által megfogalmazott programból. Egy olyan országéból, amely 2011 óta lemondott a tömeges energiatermelés talpkövéről, az atomenergiáról. A nívós, nyilvánvaló szakértelemmel összeállított program meglepetése számomra, hogy a nukleárisenergia-termelésről lemondva, teljességgel hallgat a másik tömegtermelő lehetőségről, a szénalapú energiatermelésről. Mi több,

a német kormány hitet tesz az atomenergia európai szintű kivezetése mellett is. Mindezt úgy, hogy a német energiaellátásban a szénalapú energiatermelés ma hatvan százalékot tesz ki!

Azt írják, ennek a váltásnak a hajtóerői, peremfelté­telei „az energiahatékonyság, modernizálás, innováció és digitalizálás” a teljes energiaszektorban, méghozzá úgy, hogy mindez „ne veszélyeztesse Németország iparának nemzetközi versenyképességét”.

Energiapolitikai szentháromságként az ellátásbiztonságot, a megfizethető energiatermelést és egyáltalán nem elhanyagolhatóan a környezet teherviselő képességét jelölik meg.

Mindehhez járul célként a nemzetközi együttműködés erősítése az energiaellátásban. Ez utóbbi kapcsán ne feledjük, hogy még manapság is eléggé erős a németek energiaellátásában az import, hiába sokasodnak a szélfarmok, főleg az északi-tengeri körzetekben, behozatalra szorul a rendszer. Ironikus módon főleg az atomenergián alapuló francia hálózatból…

A program a megújuló forrásokat, köztük is elsődlegesen a szélenergiát preferálja.

Mint írják, arra törekszenek, hogy 2030-ra Németország energiaellátását már 65 százalékban a megújulók biztosítsák. Ezáltal is elérve a szén-dioxid-kibocsátás nagymértékű csökkentését. Kétségtelenül fontos törekvés ez a klímavédelem szempontjából.

Bár ennek ellentmond az atomenergiáról való lemondás, hiszen tudott, hogy az atomerőművek működése nem jár szén-dioxid-kibocsátással. Az sem elhanyagolható, hogy az új atomerőműveknek már akár 80 éves az élettartamuk, ami előnyös a klímavédelem szempontjából is. A szélrotorok élettartama viszont 20-25 év, és az újak gyártása meg a régiek elbontása jelentékeny energiafelhasználással és környezetterheléssel jár.

A megújulók, főleg a nagy szélfarmok bővítése ráadásul két jelentős probléma megoldását igényli: a hálózat bővítését és irányítórendszerének átalakítását, valamint az energiatárolás kialakítását.

Nem új célok ezek, mert a program is hivatkozik illetékes német pártelnökök 2015. júliusi határozatára. E szerint minden évben felülvizsgálják, hol vannak szűkületek a hálózatban.

Lényeges pontja a programnak, hogy intenzívebbé akarja tenni a polgárok részvételét a kivitelezésben, és megakadályozná, hogy a felsorolt intézkedések a költségek növekedését idézzék elő. Figyelemre méltó viszont, hogy a program az energiatárolási gondok feloldására nem tér ki, márpedig a megújulókkal (szél, nap) az a fő probléma, hogy nincs megoldva az energia tárolása. A megoldások mélyebb összefüggéseit, részleteit a program nagyvonalúan mellőzi. Vezető elvként csupán a „a hatékonyság az első” (efficiency first) iránti törekvést jelölik meg.

Kétségtelenül ambiciózus cél, hogy 2050-re az ország energiafogyasztását a felére csökkentsék. Aki megéri, meglátja 32 év múlva, mennyire teljesül ez.

Akárcsak a többi – a hatékony, gazdaságos, klímakímélő, olcsó és nagyon megbízható energiaellátás – Németországban. Mindez atomenergia nélkül és rendkívül erősen visszaszorított szénalapú energiatermeléssel. Mai tudásunk szerint ez fából vaskarika.

Hiányolom továbbá azt, hogy nem fejtik ki az oly sokat hangoztatott klímaváltozás hatását a megújulókra alapozó német villamosenergia-termelésre. Mert mi van, ha harminc év múlva a szelek másként, más irányokból és más intenzitással fognak fújni? A zöldek szerint ennek is lehet valószínűsége. És akkor a népdal szerint: áll a malom, áll a vitorlája…