Az okosvárosok egyenlő lehetőségeket nyújtanak?
Világszerte a kormányzatok „okosabbá” teszik a városokat az adatok és a digitális technológia használatával annak érdekében, hogy egy hatékonyabb és élhetőbb városi környezetet hozzanak létre. Ennek van is értelme: az urbanizált népesség növekedésének és a városi infrastruktúrákat érintő terheknek az ismeretében az okosvárosok (smart cities) jobb helyzetben vannak a gyors változások kezelése terén. Fennáll azonban a veszély, hogy az egyenlőtlenség mélyülni fog, ha a városi önkormányzatok nem ismerik fel, hogy a technológiavezérelt megoldások ugyanolyan fontosak a szegények, mint a gazdagok számára.
Miután az okostelefonok a modern város fő felületei, a digitális szakadék csökkentése, illetve a hálózatokhoz és eszközökhöz való hozzáférés elősegítése az első kiemelten fontos teendő. A várostervezéssel foglalkozó szakemberek is alkalmazhatnak úgy technológiákat, hogy azzal a városok befogadóbbá válnak a sérülékeny emberek számára. Erre már bőségesen találni példákat.
New Yorkban a helyi önkormányzat több különböző saját szervezet között megosztott adatplatformot használ a segítségre szoruló városlakóknak nyújtott szolgáltatások koordinálására.
Kalifornia állam Santa Clara megyéjében előrejelző algoritmusok mozdítják elő a közösségi férőhelyek hajléktalanok közötti szétosztását. A londoni metrón pedig egy Bluetootht használó Wayfindr nevű alkalmazás segíti a látássérültek közlekedését a metró peronjain és mozgólépcsőin.
Az indiai Kalkuttában az Addressing the Unaddressed nevű startup a GPS révén postacímeket biztosít több mint 120 ezer, nyomornegyedben élő embernek. A kezdeményezés célja, hogy a lakóknak jogi alapot teremtsenek a biometrikus azonosító igazolványok megszerzéséhez, ami az állami szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez és a választásokon való részvételhez kell.
Ezek az innovációk jelentősek, de csak egy töredékét teszik ki annak, amit meg lehetne valósítani.
A közegészségügy az egyik olyan terület, ahol kis technológiai befektetések jelentős hasznot hozhatnak a marginalizált rétegek számára.
A fejlődő világban a megelőzhető betegségek aránytalanul nagy hányadát teszik ki az egészségügyi terheknek. Amikor megfelelő adatokkal be lehet azonosítani a magasabb kockázatú demográfiai csoportokat, az alacsony költségű sms-kampányok létfontosságú prevenciós információkat tudnak eljuttatni az érintettekhez. Az m-health beavatkozások olyan kérdésekben, mint az oltások, a biztonságos szex, a nők szülés előtti és utáni gondozása, jobb egészségügyi helyzetet, illetve kisebb ellátási költségeket eredményez.
A másik terület, amely megérett az innovációkra, az időseket közvetlenül segítő technológiák fejlesztése. A helyi közösségimédia-hálózatok kialakításával elő lehet segíteni, hogy az idősek ne szakadjanak el a külvilágtól. Akár olyan mentor- és tutorprogramokba is be lehet vonni őket, amelyek generációk közötti kötelékeket hoznak létre. Nyugdíjasokat otthonukból való kimozdulást elősegítő lehetőségekkel összekapcsoló platformokat is létre lehet hozni. Több város is biztosíthat olyan telemedicinális és videokonzultáción alapuló szolgáltatásokat, melyek azon időseket szolgálják ki, akik nem tudnak könnyen eljutni az orvosokhoz.
Valójában az okos tervezést felvállaló alacsonyabb jövedelmű városok gyakran jobb helyzetből indulnak, mivel nulláról építik ki a megfelelő infrastruktúrát.
A McKinsey Global Institute hamarosan megjelenő kutatása szerint az intelligens kormányzati megoldások 10-30 százalékkal tudják javítani az egészségügyi, a környezeti és az életminőséggel kapcsolatos egyéb mutatókat.
Ahogy arra a kutatás rámutatott, a rangsor élén szereplő városok gyakran a legszegényebb települések. E potenciál kiaknázásához azonban a szegény városoknak először kezelniük kell a digitális infrastruktúra terén lévő szakadékot.
A várostervezéssel foglalkozó szakembereket néha azzal vádolják, hogy olyan digitális megoldásokat segítenek elő, amelyek a gazdagoknak kedveznek, s ezekből a lehetőségekből kizárják a szegényeket. Ám világszerte akadnak városok, amelyek példája azt mutatja, lehetséges olyan technológiákat alkalmazni, amelyek mindenkit szolgálnak. Ahogy a városi világ egyre „okosabb” lesz, a városoknak lehetőségük lesz arra is, hogy egyre inkluzívabbá váljanak. Ennek alternatíváját – a közösségek közötti digitális szakadék tartós meglétét és mélyülését – pedig aligha lesz egyszerű visszafordítani.
Copyright: Project Syndicate, 2018
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.