Miben bízhatnak a nyaralni vágyók?

A nyár közeledtével mindig fokozott figyelmet kap a forint árfolyama, egyre több háztartás kezd el spekulálni, hogy vajon mikor kellene átváltani a forintját a célország fizetőeszközére.

A korán nyaralók idén bosszankodhatnak, ugyanis rég nem látott szintekre gyengült a forint az euróval szemben az elmúlt hetekben.

De vajon visszatérhetünk-e a jól megszokott 310-es szintre, vagy a nyaralni vágyóknak meg kell emelniük a nyaralásra szánt költségkeretet legalább 3 százalékkal?

Ahhoz, hogy a fenti kérdésre válaszolni tudjunk, először azt kell megnéznünk, hogy mi repítette a forintot 320 közelébe április közepe óta. Tekintettel arra, hogy velünk együtt a régiós fizetőeszközök – vagyis például a cseh korona és a lengyel zloty is – jelentősen gyengültek, arra már választ is kaptunk, hogy nem feltétlenül a magyar gazdaságot érintő problémák miatt értékelődik le a hazai fizetőeszköz.

Április derekán jött ugyanis több nagy fordulat a nemzetközi környezetben. Egyrészt úgy tűnt, hogy lezárulhat a kereskedelmi háború, méghozzá azzal, hogy a felek egyezségre jutottak. A lehetséges USA–Észak-Korea-csúcs is bizakodással töltötte el a világot. Mindeközben kedvező gazdasági adatok láttak napvilágot az Egyesült Államokban, és a különböző újabb geopolitikai feszültségek (például Iránban, Venezuelában) felnyomták az olaj árát.

Mindez együttesen tökéletes mixnek bizonyult, hogy a piac magasabb inflációt várjon az Egyesült Államokban, így felfelé indultak a hozamok, és erősödésbe kezdett a dollár is.

A korábbi 1,24-os euró-dollár keresztárfolyam napjainkra már közelít az 1,15-os szinthez. Ebben persze az újra és újra negatív meglepetéseket produkáló euróövezeti gazdaság is szerepet játszott.

Amikor tehát a tízéves amerikai állampapírt a befektető magasabb hozammal meg tudja vásárolni, mint akár a magyar állampapírt, az egyértelműen átrendezi a teljes feltörekvő piaci befektetési stratégiát. Erre pedig még rájött az olasz és a napjainkban kialakuló spanyol politikai válság, az orosz és a török feszültség. A feltörekvő piacok pedig hirtelen két oldalról is erős nyomás alá kerültek.

Ebbe a viharba keveredett bele Magyarország és a forint is. Az eladási hullám hatására több mint 3 százalékot gyengült a forint április közepe és május vége között.

A fő kérdés tehát az: számíthatunk-e arra, hogy ezek a külső feszültségek oldódnak, és így a forintra nehezedő nyomás is enyhül? A feltörekvő piacok esetében nem látszik, hogy rövid időn belül elülne a vihar. Az olasz helyzet eszkalálódik, a spanyol politikai csatározásban új fejezet nyílt, Törökországban még csak most jön a választás. Az Egyesült Államok oldaláról pedig a gazdaság erősödőben van, így ez is tovább erősítheti a dollárt.

Egyedül az olajárak oldaláról várható némi enyhülés, de önmagában ez kevés lesz, hogy a mostani globális trendeket a visszájukra fordítsa.

Egy dologban azonban még talán bízhatunk. A nyári kereskedési időszakokban, amikor a befektetők is szabadságra mennek, általában kissé elülnek a viharok, és a fundamentumok határozzák meg a kereskedés irányát. Ez pedig Magyarország és így a forint esetében továbbra is erősödést okozna, hiszen mind a gazdasági növekedés, mind a költségvetés, mind a külső sérülékenység területén kedvező a kép.

Sokakban felmerült vagy felmerülhet a kérdés, hogy mikor tehet valamit a Magyar Nemzeti Bank. A mostani, 3 százalék körüli gyengülés még messze nem az a kategória, amikor aktívan be kellene avatkozni. Ráadásul az MNB is nehéz helyzetben van.

A hirtelen irányváltás a monetáris politikában könnyen lehet, hogy csak olaj lenne a tűzre.

A kamatemelésre vonatkozó várakozások megugrása a hazai kötvénypiacon újabb eladási hullámot indítana, ami persze tovább gyengítené a forintot. Egyelőre tehát az MNB nem is nagyon tehet mást, mint hogy megpróbálja kivárni, míg a vihar lecsendesedik.

Ami pedig a nyaraló tömegeket illeti: