Népességfogyás és gazdasági növekedés

Meglepődést és aggodalmat váltottak ki azok a hírek, amelyek arról szóltak, hogy az Egyesült Államok termékenységi rátája 1,75-ra csökkent 2017-ben. Az 1990-es években és a 2000-es évek elején a dinamikus amerikai gazdasághoz 2,00-2,05 gyerek/nő termékenységi ráta párosult az 1980-as évek 1,8-1,9-es értékével szemben. Az elmúlt öt év egyre erősebb gazdasági fellendülését azonban csökkenő születési ráta kíséri. Ez azt jelzi előre, hogy a munkavállalók hosszú távú hiánya alakul majd ki a nyugdíjasokhoz viszonyítva, valamint azt, hogy súlyos pénzügyi nyomás nehezedik majd a nyugdíjalapokra és az egészségügyi ellátásra.

Nem igazolják a számok azt a feltevést, hogy az erősebb növekedésnek és a gazdasági bizalomnak magasabb termékenységet kell előidéznie azzal, hogy az alacsony születési rátában a jövővel kapcsolatos pesszimizmus tükröződik.

Továbbá a mostani amerikai szint körüli mutató nem okoz súlyos problémát, és bizonyos kedvező hatásokat is eredményez.

Minden nagyobb fejlett gazdaságban a termékenységi ráta csökkent az 1960-as és 1970-es években, és a reprodukcióhoz szükséges 2,05 gyerek/nő szint alá esett vissza. Az amerikai ráta az 1970-es évek végén 1,77-os szintet ért el, miközben Észak-Európában ekkor 1,8, Nyugat-Európában 1,65 volt a mutató értéke. Bár nem lehetünk biztosak benne, de leginkább az várható, hogy ez a trend – mely szerint a termékenységi ráta jóval a reprodukciós szint alatt ragad – tartós marad. A trend átmeneti megfordulását pedig egyszeri speciális tényezők idézhetik elő.

Néhányan úgy vélték, hogy az USA az 1990-es években valamivel magasabb termékenységi rátát ér el, miután a gazdasági dinamizmus és bizalom szintje erősebb volt Amerikában, mint Európában. Az elmúlt harminc évben azonban a fehér és a fekete amerikai­ak termékenységi rátája jóval alatta maradt a reprodukciós szintnek. Az elmúlt három évtized hullámzó amerikai rátáját főként a hispánók magasabb termékenységi rátája magyarázza, amelyben az tükröződik, hogy az első generációs bevándorlók gyerekvállalása jellemzően hasonlít a szegényebb származási országukéhoz. Ugyanez a hatás magyarázza azt is, hogy Kanadában – ahova a bevándorlók főként az alacsony termékenységű ázsiai országokból érkeznek – miért jóval alacsonyabb, 1,6 körüli a mutató.

Azzal azonban, hogy a latin-amerikai termékenységi ráta most meredeken csökken – a mexikói a 2000-es 2,9-es szintről mostanra 2,1-re esett vissza, míg a brazil 2,5-ről 1,7-re –, a bevándorlásból eredő hatás eltűnik, és az USA visszatér a gazdag fejlett országokra jellemző szinthez.

Az átmeneti migrációs hatások hiányában minden nagyobb fejlett gazdaságban a termékenységi ráta az 1,2–2,0 értéktartományba mozdult el, de a legtöbb esetben az 1,3–1,9 közötti sáv jellemző. Vannak azt mutató adatok, hogy a hirtelen mély recessziók a mutató átmeneti visszaesésével járnak együtt, amit aztán ismételt emelkedés követ, ám

az országokat összehasonlító adatokból az derül ki, hogy nem áll fenn semmilyen – pozitív vagy negatív – korreláció a középtávú gazdasági sikerek és a pontos termékenységi mutatók között az előbb említett sávokon belül.

Kanada ugyanolyan sikeresnek tekinthető gazdasági szempontból, mint az USA, a termékenységi rátája azonban alacsonyabb. Az elmúlt húsz évben tapasztalt erős német gazdasági növekedés 1,4-1,5-es termékenységi rátával párosult, ami jóval alatta van a gazdaságilag kevésbé sikeres Franciaország 1,98-os értékének. Dél-Korea 1,2-1,3-es mutatóval tartja fenn gazdasági expanzióját. Latin-Amerika legprosperálóbb gazdaságában, Chilében pedig 1,76 a ráta, jóval elmarad a kevésbé prosperáló gazdaságú Argentína 2,27-os mutatójától.

Az amerikai termékenységi ráta mostani csökkenése így nem meglepő. Emellett nem is ad okot aggodalomra abban az esetben, ha nem csökken túlzottan alacsony szintre. Természetesen hosszú távon az alacsonyabb érték, kiegészülve a növekvő élettartammal, azt fogja eredményezni, hogy növekszik a 65 éven felüliek aránya a hagyományosan munkaképes korúnak tartott népességhez viszonyítva.

Ahogy azonban az emberek tovább és egészségesebben élnek, a nyugdíjkorhatárt emelni lehet és kellene.

Továbbá egy olyan világban, amelyet radikális automatizálási potenciál jellemez, ami alacsonyabb bérnövekedéssel és növekvő egyenlőtlenséggel fenyeget, a munkaerő-állomány gyors növekedése se nem szükséges, se nem kedvező hatású.

Ráadásul a kissé csökkenő munkaerő-kínálat hasznos ösztönző lehet a termelékenység fokozására és a reálbérek növekedésének erősítésére. Nevezetesen az a félelem, hogy a robotok elveszik az emberek munkahelyeit, kevésbé van jelen Japánban és Kínában, mint a magasabb termékenységi mutatókkal rendelkező nyugati országokban.

Így elkerülhetetlen és igencsak üdvözlendő az a jelenség, hogy a gazdag fejlett társadalmakban, ahol modern felfogás érvényesül a nők szerepével kapcsolatban, a termékenységi ráta valamelyest alatta van a reprodukciós szintnek.

Ennek mértéke azonban igencsak számít: a nagyon alacsony mutató – mint például Japán 1,4-es értéke – súlyos problémákat okoz majd, ha ez a jelenség tartósan megmarad. Az ENSZ medián előrejelzése szerint Észak- és Dél-Amerika teljes népessége – amely a mostani helyzethez képest 15-20 százalékkal nő 2050-ig – viszonylag stabil marad a 21. század további részében. Ezzel szemben a japán népesség az előrejelzések szerint a mostani 125 millióról mintegy 80 millióra csökken. Az ilyen mértékű demográfiai változás súlyosan visszaveti majd Japán képességét, hogy kezelje az idősödő társadalommal járó problémákat.

Ebből adódóan észszerű intézkedésekkel kell azonosítani és kezelni azokat az akadályokat, amelyek szükségtelenül csökkentik a születési rátákat. Ilyen korlátozó tényezők közé tartozik például a munkaerőpiaci diszkrimináció, a korlátozott mértékű szülési szabadság vagy a nem megfelelő gyermeknevelési támogatás, amelyek megnehezítik a nők számára a karrierjük összeegyeztetését a gyermekvállalással. A skandináv országokról példát lehet venni ebben a kérdésben: bár a termékenységi rátájuk még nem érte el a reprodukciós szintet, de már visszatért az 1,75–1,9 közötti sávba.

Hasonló intézkedések az USA-ban csekély mértékben növelhetik a mutatót a jelenlegi 1,75-os szintről, aminek enyhe kedvező hatása lenne. Az amerikai termékenységi ráta mostani csökkenésére azonban főként úgy kellene reagálni, hogy ezt a trendet – mint elkerülhetetlent – elfogadjuk, és nem aggódunk miatta.

Copyright: Project Syndicate, 2018

www.project-syndicate.org