Szelfizők és túlélők a gazdasági cunamiban

Ismerős a helyzet:

a turisták lelkesen szelfiznek a tengerparton, háttérben a cunamival. A vízoszlopban csak egy lefényképezendő élményt látnak. Ilyen, cunami előtti helyzet van ma a kereskedelemmel, közvetítő szolgáltatásokkal foglalkozó cégek körében. Az üzleti működést alapvetően átalakító nagy változás közelgő hullámai már világosan látszanak, de a többség azt látja, amit látni szeretne, nem készül üzleti modelljének teljes átalakítására. Nem teszi fel magának a kérdést, hogy most tényleg szelfizni kell-e a vízfallal, vagy mindent hátrahagyva menekülni, esetleg biztonságos helyet keresni, ahol túlélhetjük a hullámhegyet.

A világban zajló technológiai robbanás valójában egy gazdasági cunami, olyan területeket is elönt, amelyekről eddig azt hihettük, hogy védve vannak a változásoktól. Hatalmas tőke- és befolyáskoncentráció megy végbe. Ennek mozgatórugója az informatikai innováció, amely lebontja a piacok határait, így a harc már nem sok pályán folyik, hanem mindinkább egyetlen nagy arénában, ahol a legkisebbeknek is a legnagyobbakkal kell megmérkőzniük. Bizonyos tevékenységeket földrajzi távolságtól függetlenül képesek elvégezni a folyamat nyertesei, akik így kiszivattyúzzák a bevételt és a profitot a meghódított piacokról.

Szemünk előtt változik meg a hagyományos értékesítési lánc. A termékeket és szolgáltatásokat közvetítő kereskedőknek viharos gyorsasággal új üzleti modellt kell találniuk, ha el akarják kerülni, hogy ők legyenek a fölöslegessé váló, kihulló láncszemek.

A cunami, hívjuk mondjuk Amazonnak vagy Aliba­bának, csak látszólag van messze Magyarország határaitól. Már nemcsak látjuk, hanem érezzük is az erejét, és ahogyan a cunamit sem tudjuk megállítani, így ezt a folyamatot sem fogjuk, ahogyan az is hiú ábránd, hogy minket csak a szele csap majd meg. Ennek ellenére a kis és közepes tőkeerejű cégeknek nem tragédiaként kell megélniük ezt a helyzetet, hanem adottságként és egyben lehetőségként.

A sikeres alkalmazkodás legfontosabb lépése a változtatás szükségességének felismerése. Ezzel időt lehet nyerni annak a működési modellnek a kigondolására és kiépítésére, amely az új helyzetben fenntarthatóvá és fejleszthetővé teszi a vállalkozást.

Ma még sok magyar cég kényelmesen elhiszi, hogy nincs itt semmi veszély, a hagyományos értékesítési lánc működik, és ezt a technológiai változások sem törik meg, tehát nem kell hozzányúlniuk az alapvető üzleti modelljükhöz. Ők lesznek a kihulló láncszemek, ők azok, akiknek már egy fillért sem szabadna az üzletükbe fektetniük, mert ezt a tőkét is elmossa majd az ár.

A hagyományos közvetítő tevékenységet folytató cégeknek elég intő példaként megnézniük, mi történt a zene- és filmiparban, ahol a termékek (zenék, filmek) disztribúciója viharos gyorsasággal alakult át, magával sodorva komplett üzletágakat, fölöslegessé téve ebből évtizedekig jól élő cégeket.

Ahogyan a 2008-as válságot, úgy ezt a változást is előre láthatja, aki képes rá, és alkalmazkodni is tud hozzá időben. Abban van ugyan különbség, hogy ez a technológiai forradalom az egyes szektorokra mikor és milyen hatást gyakorol, de kivonni senki sem tudja alóla magát. Ebben a helyzetben az a legfontosabb, hogy legyen túlélési stratégiánk, amelyet már akkor elkezdünk megvalósítani, amikor látszólag még nincs baj, a számaink jók, nő a bevétel, van profit.

Ahogy a hatások, úgy a megoldások is különbözők az egyes szektorokban. Az adott területek meghatározó piaci szereplői a hagyományos tevékenység fejlesztésével valószínűleg még évekig növekedni tudnak, de ha csak ennyit tesznek, akkor a saját sírjukat ássák meg. Önmagában a termékek disztribúciója az informatika és a robotika fejlődésével egyre könnyebb és olcsóbb lesz, aki csak ezt tudja nyújtani az ügyfeleinek, annak először a haszna tűnik el, később pedig már nem is lesz rá szükség a piacon.

Ezért érdemes olyan új üzleti modellt kidolgozni, amely nemcsak idehaza, de a környező országokban vagy akár egész Európában működőképes, és valós piaci problémákra ad választ. A professzionális higiéniában például a kulcs a teljes körű kiszolgálás, az integrált termék- és szolgáltatásnyújtás, ennek érdekében az ehhez szükséges cégek összefogása.

Ahhoz hamarosan már nem kellenek közvetítők, hogy kéztörlőt vagy tisztítószert vásároljon egy szálloda. Ha azonban valaki képes teljeskörűen segíteni az összes felmerülő higiéniai probléma megoldásában, a terméktől a szolgáltatáson át a szaktanácsadásig és képzésig, azzal egyedülállóan vonzó csomagot kínál. Nem beszélve azokról a cégszövetséghez csatlakozó gyártókról és szolgáltatókról, akik összefogva, közösen többet érnek el.

Az erőforrások összekapcsolásával, az új érdeklánc létrehozásával olyan üzleti modell jöhet létre, amelynek esélye van arra, hogy állva maradjon a kereskedelmen és szolgáltatásokon átcsapó technológiai cunami után is.

A magyar kkv-knak sem kell feltartott kézzel várniuk az őket elsodró változásokat. Ha jól olvassák a gazdaság történéseit, akkor esélyük van arra, hogy írják is azt. Nem csupán alkalmazkodni lehet, a piac igenis befolyásolható, akár meg is teremthető. Ehhez azonban az kell, hogy pénzt és időt nem sajnálva már akkor készüljünk a cunamira, amikor az még fel sem tűnt a horizontunkon.