Jövőre is a politika irányíthatja a kontinens tőzsdéit

Az idén hozzászoktunk, hogy Európában a tőzsdei és devizapiaci írások esetében a vállalati profit-előrejelzéseket, a szektorszintű és egyedi részvényértékeltségi elemzéseket az év végére kiszorították a politikai események és a tőkepiacok összefüggését taglaló írások.

A Brexit és az olasz kormányválság, a kereskedelmi háborús érvek és a német politikai csatározások miatt alig jut hely a makrogazdasági és vállalatértékelési oldalnak,

s ez nemcsak az újságokban, hanem sokszor a befektetők fejében is így van.

Mintha ebben a nyilatkozatháborúban nem a múzsák hallgatnának, hanem a józan ész. A sikertelen strasbourgi Brexit-tárgyalás napjai alatt a kábel (a font dollár devizapár – a szerk.) árfolyama a tárgyaló felek hangulatának megfelelően, minden racionalitást nélkülözve liftezett, majd végül Theresa May sikertelenséget ecsetelő beszámolójának hatására épp oda jutott vissza, ahonnan a hét elején elindult.

Számos példát hozhatnánk még Európából, de a legszembetűnőbb mégis Donald Trump piacmozgató viselkedése.

Ezzel érdemes kezdenünk, mert lehetséges, hogy 2019-ben a trumpi nyilatkozatok és határozatok célpontja Európa lesz. Az Egyesült Államok 36 milliárd eurós autóipari kereskedelmi deficittel kezdi az új évet, és ha Trump a kínai és a NAFTA-tárgyalásokat már maga mögött tudhatja, akkor a figyelme nagy valószínűséggel Európa felé fordul. Bár egy ilyen intézkedéscsomagnak a GDP-re gyakorolt hatását az IMF nem látja szignifikánsnak (2019–2020-ban legfeljebb 0,2 százalékos csökkenést jelez előre), a háború füstje ennél jóval nagyobb lehet.

Több igazán fajsúlyos esemény áll előttünk. Még egyáltalán nem biztos, hogy a 2019. március 30-án bekövetkező brit uniós kilépés napjáig ki és miben állapodik meg, sőt akár a tárgyalópartner is megváltozhat a brit oldalon. Az olasz vita 2019 elejét is dominálni fogja, a korábban bejelentett tervek szerint az alapjövedelmeket márciusban kezdheti el folyósítani a kormány (már ha addig hatalomban tud maradni).

Ugyanígy már idén, december elején megkezdődik a német politikai elit átalakulása, amely aztán a 2019-es évet is végigkíséri. December 7-én tartja kongresszusát a CDU, a CSU-é februárban lesz. Az ezeken lezajló személyi változások is befolyásolják majd az őszi tartományi választások eredményeit – és természetesen az új EP-képviselőjelöltek listája. Az SPD mindeközben akár fel is mondhatja a 2018 tavaszán alkotott nagykoalíciót, ez előrehozott választásokkal járna.

Európa és az európai pártpolitika jövője május 23. és 26. között kap irányt a következő évekre. Miután az EU lakói döntöttek a 705 európai parlamenti mandátum sorsáról, június közepére felállnak az új európai intézmények. Csakis ezután fogadhatják el az Európai Unió következő költségvetési kerettervét. A 2019-es választások után valószínűleg elhúzódó tárgyalások miatt ez a folyamat lelassulhat, kényelmetlen helyzetbe hozva centrum- és perifériaállamokat egyaránt. Az EKB is fontos változás előtt áll: Mario Draghi mandátuma októberig szól, de ez már átvezet bennünket a monetáris politika világába. A bevezetőben említett devizapiaci mozgás magyarázata a random walk elmélet szerint az, hogy a tőzsdei és devizapiaci mozgások bolyongó, kiszámíthatatlan pályát követnek. Az elmélet szerint a buy and hold stratégia lehet az egyetlen hosszú távon nyereséges kimenet. Ennek cáfolata az Andrew Lo nevéhez fűződő non random walk teória, amelynek lényege, hogy a piaci folyamatok bizonyos fokig előre jelezhetők, és távol állnak a hatékonytalanságtól és az irracionalitástól. Lo szerint az alapkezelői innováció és a továbbfejlesztett elemzés segíthet hozzá a hatékonyság növeléséhez. Most úgy látszik, hogy jó, ha ehhez 2019-ben a tőkepiaci elemzőeszközök tárházából újra elővesszük a politikatudományt is.