A Brexit és a világgazdaság

Két és fél éve mindent uraló témaként a Brexit ügye foglalkoztatja az Egyesült Királyságot. Az ország több évtizednyi tagság után kilép az EU-ból (egyáltalán lesz-e kilépés, ha igen, hogyan és mikor), és ez érthető módon dominálta a híreket, és kiszorított szinte minden más szakpolitikai vitát. Így például nem kapott kellő figyelmet, hogy az országnak miként kellene fokoznia a termelékenységét és a versenyképességét egy olyan időszakban, amikor a globális gazdasági és pénzügyi helyzet igen cseppfolyós.

Ezzel egy időben a világ többi részének érdeklődése a Brexit iránt érthető okokból csökkent. Az EU és az Egyesült Királyság között zajló tárgyalásoknak számos déjá vu pillanata volt, illetve konszenzus alakult ki azzal kapcsolatban, hogy a Brexit gazdasági következményeit jóval súlyosabbnak fogja érezni Nagy-Britannia, mint az EU, nem is beszélve a világ többi országáról.

A világ többi része azonban komoly változásokkal néz szembe.

A politikai és gazdasági rendszerek messze ható strukturális átalakuláson esnek át, amelyek közül sok a technológia, a külkereskedelem, a klímaváltozás, a magas szintű egyenlőtlenség és az egyre fokozódó politikai elégedetlenség kérdésére vezethető vissza. Ezek kezelése érdekében a politikusok világszerte jól teszik, ha megszívlelik a Brexit tanulságait.

Amikor a britek 51,9-48,1 százalékos arányban az EU-ból való kilépésre szavaztak, a referendum eredménye sokkolta a szakértőket, valamint a Konzervatív Párt és a Munkáspárt vezetőségét. Alábecsülték az identitás mint mozgatóerő szerepét a 2016. júniusi népszavazáson. Most már azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni a szavazók fejében mélyen gyökerező identitáselképzeléseket, legyenek azok valósak vagy sem.

Az identitás kérdése ugyanis kifejezi és mélyíti a politikai és szociális feszültségeket.

A szakértők arra számítottak, hogy a brit gazdaságban a 2016-os népszavazás után azonnali és jelentős visszaesés következik be. Félreértették a dinamikáját annak a közgazdászok által azonnali leállásnak nevezett jelenségnek, amely egy hirtelen bekövetkező működési zavart ír le a gazdaság egyik kulcsszektorában.

A Nagy-Britannia és az EU közötti kereskedelemben nem következett be azonnali visszaesés. Miután nem lehetett tudni, hogy milyen típusú Brexitre kerül majd sor, a gazdasági kapcsolatok egyszerűen a megszokott módon folytatódtak, és nem léptek felazonnali zavarok.

A Brexitre vonatkozó makrogazdasági és piaci előrejelzések készítésénél kiderült, hogy a „rövid táv versus hosszú táv” kérdése fontosabb, mint a „puha versus kemény Brexit” kérdése. (A kemény Brexit Nagy-Britannia teljes és nagy valószínűséggel rendezetlen módon történő kilépését jelenti az európai közös piacból és vámunióból.) A kérdés nem az, hogy vajon az Egyesült Királyságot jelentős gazdasági károk fogják-e érni, hanem az, hogy ez mikor következik be.

Mindamellett a brit gazdaság már most megtapasztalja a lassan előrehaladó strukturális változásokat. Már vannak adatok a visszaeső külföldi befektetésekről, ami hozzájárul a gazdaság csalódást okozó összesített beruházási szintjéhez. Továbbá ez a trend felerősíti a gyenge termelékenységi növekedéssel kapcsolatos kihívásokat.

Arra vonatkozóan is vannak jelek, hogy a Nagy-Britanniában érdekeltséggel rendelkező külföldi vállalatok hosszú kivárás után elkezdték beindítani a Brexitre reagáló vészforgatókönyvüket.

Amellett, hogy a beruházásaikat már nem Nagy-Britanniában valósítják meg, a munkahelyek áthelyezéséhez is hozzákezdtek. Ez a folyamat várhatóan erősödni fog, még akkor is, ha Theresa May brit kormányfőnek sikerül elfogadtatnia a londoni parlamenttel az általa javasolt kilépési megállapodást.

A Brexit folyamata így a gazdasági és politikai fragmentációval kapcsolatos kockázatokat mutatja be, illetve előrevetíti, hogy mi várható egy egyre jobban széttöredező világgazdaságban, ha folytatódik a kevésbé hatékony gazdasági interakciók, a kisebb ellenálló képesség és a határon átnyúló pénzügyi áramlások nehezebbé válásának trendje. Ilyen feltételek mellett a költségesebb önbiztosítás fogja felváltani a jelenlegi rendszer kollektív biztosítási mechanizmusait. Emellett jóval nehezebb lesz fenntartani a globális normákat, standardokat, nem is szólva a nemzetközi szakpolitikai harmonizációról és a koordinációról.

Abban is változás lesz, hogy az egyes országok miként próbálják átstrukturálni gazdaságaikat. A múltban Nagy-Britannia és más országok azzal büszkélkedtek, hogy kis, nyitott gazdaságként a hazai előnyeiket az Európával és a világ többi országával okosan kialakított, hatékony kapcsolatok révén jól ki tudják használni. Mostanra azonban, úgy tűnik, a nagy és viszonylag zárt gazdaság modellje kezdett vonzóbbá válni.

A brit pártpolitika összekuszáltsága a Brexit folyamatát a világ többi része számára néha átláthatatlan belpolitikai vitává tette.

A Brexit azonban fontos tanulságul szolgál a világgazdaságról a világgazdaságnak. Elmúltak azok az idők, amikor a gyorsuló gazdasági és pénzügyi globalizáció a hozzá kapcsolódó növekedési mintákkal együtt szinte megkérdőjelezhetetlenül haladt előre. A mostani egy olyan időszak, amelyet erősen cseppfolyós technológiai és politikai környezet jellemez. A növekedési és likviditási kilátások valószínűleg még az eddigiekhez képest is bizonytalanabbá és egymáshoz képest is széttartóvá válnak.

Copyright: Project Syndicate, 2018

www.project-syndicate.org