Visszaszerezhető a bizalom

Erős a kísértés, hogy arra koncentráljunk, ami megoszt bennünket. A politika, a vallás és a kultúra egyaránt különböző világnézeteket kínál. Ez önmagában nem probléma. Mindannyian különbözők vagyunk. Csak nem a különbségeknek kellene meghatározniuk azt, hogy kik vagyunk. A megosztottság nem járul hozzá a fenntartható fejlődéshez, ahogy a legnagyobb társadalmi kihívásoknak sem segít megfelelni. Másképp kell gondolkodnunk arról, ami közös bennünk. A világot nem a pesszimizmus, hanem az optimizmus viheti előre. Ha jobb jövőre vágyunk, új alapokra van szükségünk.

Mindebben döntő a bizalom, ami ha jelen van, a legsúlyosabb kihívások is a legkecsegtetőbb lehetőségekké válhatnak. Ha viszont nincs meg bennünk, akkor az egység felett a megosztottság győzedelmeskedik. Márpedig a felmérések azt mutatják, hogy sok intézmény iránt történelmi mélypontra süllyedt a bizalom. Ez a bizalmi deficit káros hatást gyakorol társadalmunkra.

Miközben a világ a technológiai fejlődés következtében egyre összekapcsoltabbá válik, a társadalmak soha nem látott szinten fragmentálódnak. Ha erre ráeszmélünk, azzal már meg is tettük az első lépést.

A következő annak felismerése, ami kijelölheti az egység és a prosperitás felé vezető utat. Környezetünk védelmének fontosságával, a fenntartható fejlődés előnyeivel mindenki egyetért, ahogy az egyenlőség jelentőségével is. Így globálisan lehet gondolkodni – úgy, hogy közben figyelembe vesszük a helyi közösségek érdekeit is. Ezért van szükség olyan eseményekre, amilyen a Világgazdasági Fórum: szembesülnünk kell a világ bizonytalanságaival és félelmeivel, és meg kell találnunk rájuk a gyógyírt.

Ahhoz, hogy az intézményekbe vetett bizalom újraéledjen, az embereket kell előtérbe helyezni. Az intézmények és az emberek közötti kapcsolatokban gyökeres változásokra van szükség. Amint azt Hal Gregersen hangsúlyozta, a következő kérdéseket kell újra és újra feltennünk: Kik az ügyfeleim? Mi a véleményük, hogyan érzik magukat? Mit várnak tőlem annak érdekében, hogy jobbá tehessem az életüket?

Ahhoz, hogy az emberi érzésekkel tisztában legyenek, az intézményeknek olyan eszközök állnak rendelkezésükre, amelyek nem is olyan régen csupán a politikai kampányok eszköztárában voltak jelen. Túlléphetünk a közvélemény-kutatásokon és a fókuszcsoportok megkérdezésén:

a kultúra olyan átalakítására van szükség, amely az intézményeken belül és kívül minden emberre kiterjed.

A jövőt valóban alakító intézmények nem csupán figyelnek és meghallgatnak, de azt is megmutatják, milyen út vezet az egyéni visszacsatolásoktól a kézzelfogható eredményekig. Ha így járnak el, azzal megmutatják: a bennünket elválasztó szakadékok korántsem olyan mélyek, mint amilyennek gondoljuk őket, és hogy minden egyéni tapasztalat magában hordozza a jövő alakításának lehetőségét.

Számtalanszor hallottuk: a fiatalok azon cégek iránt lojálisak, amelyek kiállnak egy cél mellett. A Cone Commu­nications által nemrégiben végzett felmérés szerint a vásárlók majdnem 90 százaléka olyan terméket választ, amely valamilyen értéket képvisel, és 80 százalékuk sohasem vásárolná meg azoknak a cégeknek a termékeit, amelyek tagadják a számukra fontos értékeket. A BBMG globális felmérésében

a megkérdezettek kétharmada mondta azt, hogy azokat a cégeket támogatja, amelyekről úgy véli, hogy hozzájárulnak a pozitív társadalmi változások előmozdításához.

Az érem másik oldala, hogy egyre többen vannak, akik elítélik azokat a cégeket (és nem is vásárolnak tőlük), amelyek tagadják az általuk vallott értékeket, vagy visszaélnek a személyes adataikkal.

Mit tehetnek az intézmények a bizalom visszaszerzése érdekében – anélkül, hogy elmosódna az állami és az üzleti szféra közötti különbség? Az átláthatóság biztosítása érdekében több új technológia is csatasorba állítható: ilyen például a blockchain, amely hatékony, fenntartható és nem utolsósorban etikus beszállítói láncok kialakítását teheti lehetővé. Feldolgozható és használható az a hatalmas adatmennyiség is, amely az emberi érzésekről tanúskodik: nincs szükség találgatásokra, csupán létre kell hozni a közös víziók iránti elkötelezettséget erősítő programokat és az általuk kifejtett hatást skálázó platformokat.

Eleanor Roosevelt szerint az élet célja, hogy mindent a legalaposabban megtapasztaljunk, hogy bátran nézzünk a jövőbe – anélkül, hogy az újabb és gazdagabb tapasztalatoktól megrémülnénk. Munkatársaimmal az SAP-nél pontosan ezeket a nemes célokat tűztük ki magunk elé. Tisztában vagyunk azzal, hogy a nagyság megnövekedett felelősséggel jár. Tudjuk, hogy

végső soron nem az számít, mit kapunk a világtól, hanem az, mit vagyunk képesek adni.

Az emberi tapasztalat szakadékai a bizalom hiányából erednek. Mi, akik együtt próbáljuk a világot és az emberek életét jobbá tenni, nem nyugodhatunk addig, amíg e szakadékok fölé nem sikerül hidakat vernünk.