Egészséges hitelbőség

Mozgalmas heteket tudhat maga mögött a magyar gazdaság. Előbb a hazai GDP kapcsán derült ki, hogy minden korábbi várakozást felülmúlva 4,8 százalékos növekedést hozott a 2018-as év, ami európai összevetésben is az egyik leggyorsabb dinamika. Majd gyors egymásutánban két nagy hitelminősítő (a Standard & Poors és a Fitch) is javította Magyarország adósbesorolását. Az egyébként örömteli hírek mellett az ilyenkor felbukkanó kételkedő hangok is menetrendszerűen megérkeztek. Ezen vélemények a mai napig inkább a jó szerencsének tudják be az immár hetedik éve tartó gazdasági felzárkózást.

Pedig, ha az adatok mélyére tekintünk, gyorsan kiderül: a szerencsénél jóval többről van itt szó…

A helyzet megértéséhez érdemes előbb egy rövid gazdaságtörténeti kitekintést tenni. A hazai GDP 2013 óta átlagosan 3,5 százalékos ütemmel növekszik. Bár ennél hosszabb vagy épp gyorsabb ütemű növekedést mutató konjunktúraciklus volt már Magyarországon az elmúlt másfél évszázadban, ám ez az első olyan felzárkózási periódusunk, amely Nyugat-Európa lassú növekedése és a külső eladósodás helyett az adósságok leépítése mellett következik be. A GDP dinamikája átlagosan 2 százalékponttal haladta meg az eurózóna bővülését, és a gazdaságunkban meglévő tartalékaink alapján jó esélyünk van, hogy ezt az ütemkülönbséget a következő években is megtartsuk.

„…a hitel híja szinte minden mozgást elakaszt…” – kevés olyan gondolat van, amely e Széchenyi Istvántól vett idézetnél jobban megragadná a magyar gazdaság elmúlt évtizedének történetét.

A 2008–2009-es válságot követően a hazai hitelpiacok lefagyása a növekedés egyik legfontosabb gátjává vált. Ezt felismerve 2013-tól a Magyar Nemzeti Bank (MNB) döntések sorával célzott módon a hitelpiacok újraélesztésére fókuszált. A hitelezés fordulata nemcsak rövid távon eredményezett gyorsabb növekedést, hanem – egy olyan időszakban, amikor egyébként kulcsfontosságú a meglévő tőke és technológia gyors megújítása – a hosszú távú növekedést is erősítette. Jól példázta a helyzetet a 2018-as év. Bár legfontosabb európai felvevőpiacaink növekedése folyamatosan lassult, és az EU-s források beáramlása is akadozott, a gyors növekedést sikerült belső forrásokból biztosítani. 2018-ban a vállalati hitelek állománya közel 14 százalékkal, míg a lakossági hiteleké több mint 7 százalékkal bővült, amivel a hitelpiac a tavalyi GDP-növekedés legfontosabb pillérévé vált.

Szemben a legutóbbi válságot megelőző, fenntarthatatlan és rossz szerkezetű eladósodással, a jelenlegi hitelciklus egészséges szerkezetben zajlik.

Az akkor döntően külső forrásokból megvalósuló, devizában nyújtott, nagy arányban fogyasztásra felhasznált hitelezés helyett most a hitelbővülést a bankok hazai forrásból, főként beruházási célokat szolgálva, olcsó forinthitelekből biztosítják.

A bevezetett adósságfékszabályokkal a jegybank már időben kezelte az esetleges túlzott kockázatvállalásból adódó problémákat, míg a hosszú kamatfixálású minősített fogyasztóbarát lakáshitelek (MFL) elterjedésével a lakossági kamatkockázatok is csökkentek. Összességében tehát a hazai hitelpiac az elmúlt években organikus módon, támogató monetáris politikai környezet mellett, a folyamatosan javuló munkapiaci feltételekkel és a vállalatok növekvő beruházási igényével összhangban tudott a növekedés motorjává válni.

Jó hír, hogy a folyamatban vannak még jelentős tartalékok is. A magyar banki hitelpenetráció a visegrádi régióban még mindig a legalacsonyabb, így van tér a további mélyülésre. Ráadásul idén januárban 1000 milliárd forintos keretösszeggel elindult az MNB NHPfix programja, amely a kkv-k beruházási hitelpiacának ad majd újabb lendületet. A hitelpiacok a következő években is növekedésünk fontos forrásai lesznek. Fennmarad a forrásbőség kora. A finanszírozási környezet pedig megfelelő alapot ad a versenyképességi fordulat megindításához.