Mennyire zöld a zöldenergia?

Szinte mindennapos beszédtéma lett a hangos és sokszor ismételt figyelmeztetés: Földünk légköre, éghajlata veszélyben van, túl sok benne a szén-dioxid, és részben a még veszélyesebb, bár sokkal kisebb mennyiségű metán. Az ezeket a folyamatokat feltáró jelentések elsősorban az emberi tevékenységet vádolják e veszélyek megjelenéséért, sőt fokozódásáért.

Kétségtelen, rövidesen nyolcmilliárd embert kell eltartania bolygónknak, ahogy az is nyilvánvaló, hogy a ma használt energiatermelő eljárások zöme jelentős terheléssel jár a környezetre. Az energetika terén a klímaváltozás tekintetében különösen veszélyesek a fosszilis fűtőanyagok, a szén, az olaj és a gáz, a közlekedésben pedig a finomított olajszármazékok használata. Kézenfekvő a megoldás: hasznosítsunk olyan természeti erőforrásokat, amelyeknek nincs a légkört károsító kibocsátásuk.

Ilyenek lehetnek a szél, a napsugárzás, a földhő, a víz, a tengerek mozgása (árapály, hullámzás). Remek gondolat! Teljesen tiszta, és ráadásul ingyen kapott erőforrások. Zöld, abszolút légkörbarát megoldások.

Valóban? Vegyük sorra!

A geotermiát és a tengermozgásokat most hanyagoljuk el, mert egyelőre mennyiségileg igen kicsi és többnyire csak lokális a részesedésük. A vízenergia viszont annál fontosabb, jelenleg a világban a villamosenergia-termelésnek mintegy 16 százalékát adja. Van olyan ország, amely kihasználja remek természeti adottságait, és a villamosenergia-termelésének mintegy 90 százalékát ebből nyeri. Ilyen például Norvégia.

Másik példa Kanada, amely mintegy 11 gigawatt villamos energiát kap nagy vízerőművétől (összehasonlításul: a paksi atomerőmű 2 gigawatt teljesítményű).

Ám több mint sajnálatos, mert roppantul nagy baj, hogy hazánk – anno színtisztán politikai törekvések miatt, a rendszerváltás idején – lemondott erről a tiszta és hosszú időre tervezhető lehetőségről, vagyis a vízenergia hasznosításáról.

Napjaink energetikai hősei a szél és a napsugárzás. A szelet valódi óriások fogják be és alakítják számunkra hasznos energiává. A hálózatra dolgozó nagy szélrotorok magassága 70 méternél kezdődik, de az Amerikai Egyesült Államokban néhány száz méter magas és 200 méter átmérőjű lapátokkal felszerelt szélerőmű létrehozását tervezik, amelynek várható teljesítménye 50 megawatt lesz, tízszerese a ma használatban lévőkének.

Hasonlóan impozáns törekvések tanúi lehetünk a napsugárzás energetikai hasznosítása terén. Már működik a Mojave sivatagban a világ legnagyobb tükrös naperőműve.

Ebben 350 ezer darab, egyenként számítógéppel vezérelt, két méter magas és három méter széles tükör vetíti rá a napsugárzást a három 140 méteres toronyra, amelyekben hagyományos módszerekkel történik a napsugár energiájának átalakítása villamos energiává. A 2,2 milliárdos költséggel épült Ivanpah Solar Electric Generating System 392 megawatt teljesítményt szolgáltat.

Kétségtelen, a világban nagy léptekkel bővül a megújuló forrásokkal működő energiatermelés. Az üzleti világ számára remek befektetés, mivel a kormányok, főleg a fejlett gazdaságú világban, jelentős támogatásokkal segítik elő a terjedésüket. Ebben meghatározó szerepük van a nemzetközi intézmények (például az IPCC, vagyis a Nemzetközi Klímaváltozási Panel) által rendre kiadott, többnyire drámai hangvételű jelentéseknek is. Az energetikai sztárok közé csatlakozott az elmúlt években – bár messzemenően nem megújuló üzemanyagként – a gáz energetikai hasznosítása. Nagy szerepe van ebben, hogy újabban jelentős üzleti érdekek fűződnek hozzá:

a kitermelt gázt el kell adni. Ezt a szándékot erősíti, hogy az utóbbi években jelentős mértékben megnövekedett a pala- és a homokolaj és -gáz kitermelése. A palaolaj és -gáz révén például az Egyesült Államok nettó importőrből exportőrré vált, és – politikával is alátámasztott – erőfeszítéseket tesz ezek nagy volumenű globális értékesítésére.

Napjainkban az energetika meghatározó társadalmi és politikai tényező lett, és ebben fontos szerepe van a megújulókból származó villamos energia előállításának. Ám ha a légkör megóvása az alapvető célok közé tartozik, akkor versenyképesnek kell számítania az e tekintetben ugyancsak tiszta nukleáris energiának is!

De maradhat-e versenyben, avagy a zöldpropaganda sikeresen ellehetetleníti? Kétségtelen, hogy az atomerőművek beruházási költségei magasak. Amellett hátrányuk a nukleáris hulladék kezelése, és a súlyos balesetek (Csernobil, Fukusima) hatása sem csekély az atomenergia megítélésében, amit egyes politikai erők és lobbisták igyekeznek is kihasználni.

Mindazonáltal alaperőműként a megújuló energiaforrások nem jöhetnek számításba az atomerőművekkel szemben, mert nincs megoldva az energia ipari méretű tárolása. Mindenesetre nagy ígéret a nukleáris hulladék szempontjából a nagy intenzitású, hosszú élettartamú sugárzó anyagok átalakításának lehetősége, a transzmutáció, amelynek nyomán rövid felezési idejű anyagokká alakíthatók át ezek a hosszú felezési idejű anyagok. Másfelől küszöbön állnak a negyedik generációs reaktorok, amelyek üzemanyagként hasznosítani tudják a felhalmozódott kiégett üzemanyagot.

Ha tehát csak az energiát tekintjük, nagy kérdés, mennyire zöldek – vagyis tiszták – a jövő megváltóinak tekintett, megújuló forrásokkal működő villamos energiát termelő és használó eszközök és rendszerek. A szélrotorok és a naperőművek alkotóelemei (tükrök, kollektorok) átlagos életkora 25-30 év.

A felújításukhoz vagy az újak gyártásához erősen környezetterhelő vegyipari, kohászati technológiák kellenek. Az élettartamuk alatt is komoly műszaki feladat a karbantartásuk, felújításuk. Nagyon jelentős az anyagigényük, számos esetben viszonylag ritka és/vagy nehezen hozzáférhető anyagokból készülnek. Példa erre a villamos autó, amelynek akkumulátorai különösen kitűnnek az ilyen igények miatt. Ugyanakkor egy – egyébként építésében jelentős anyag- és munkaigényű – modern atomerőmű élettartama névlegesen legalább hatvan év, de modernizálási ráfordításokkal akár nyolcvan vagy száz év is lehet. Az atomerőműnek a fajlagos, tehát egységnyi teljesítményre vonatkoztatott helyigénye is sokkal kisebb, mint a viszonylag kis koncentrációjú szél- és naperőműveké.

Mennyire zöld tehát a „zöldenergia”? Nem lehet erre a kérdésre egyértelmű fekete-fehér, igen-nem választ adni, csakis nagyon komplex, sokrétű közelítéssel lehet összehasonlításokat tenni. Ezért veszélyesek a médiumokban megjelenő, politikai és főleg üzleti szempontok és érdekek által vezérelt és befolyásolt egyoldalú nyilatkozatok.