Nagyban űzni a kisipart

A magyar iparvállalkozások termékei az emberek túlnyomó többsége számára szinte ismeretlenek. A gyárakat, ipartelepeket látjuk a mindennapok során, sokan dolgozni is ezekbe járnak, vásárlóként, fogyasztóként azonban kevésszer találkozunk a végeredménnyel. A termékek ugyanis vagy nemzetközi nagyvállalatok neve alatt gördülnek le a futószalagról (gondoljunk csak az Audi vagy a Mercedes gyáraira), vagy külföldre exportálják őket.

Mégis, Magyarország versenyképességéhez ez a „láthatatlan” szegmens legalább olyan mértékben hozzájárul, mint az informatika vagy a biotechnológia. A nemzetgazdasági ágak közül itthon messze legjelentősebb GDP-termelő képessége a feldolgozóiparnak van (elsősorban a járműgyártás és a hozzá kapcsolódó beszállítói ágazatok révén):

az utóbbi években a bruttó hazai termék 20-25 százalékát állította elő. Ebben természetesen a hazai tulajdonú beszállító- és exportőrvállalkozások is szerepet játszanak, de még így is óriási bennük a kiaknázatlan potenciál.

Németországban például nem a prémiumautó-gyártók, hanem a több mint ezer középvállalat, az úgynevezett Mittelstand adja a gazdaság gerincét, a munkahelyek több mint 70 százalékát. Ezek nem csupán bizonyos euróösszeg feletti árbevételű cégek, hanem számos minőségi jellemzővel is rendelkeznek, amelyek egyszerre biztosítanak stabil alapokat és növekedési lehetőségeket: évtizedekre, akár évszázadokra visszanyúló családi tulajdon, jelentős befektetések a szakképzésbe, speciális termékek, nemzetközi piacok vagy éppen nyitottság az új technológiák iránt. A kérdés, hogy ez egyszeri és megismételhetetlen gazdasági siker, akárcsak a startupok kaliforniai fellegvára, a Szilícium-völgy, vagy tanulhat belőle Magyarország is?

A magyar gazdaságpolitika válasza, úgy tűnik, az utóbbi.

A Pénzügyminisztérium és az MNB versenyképességi programjai is kiemelten foglalkoznak a kkv-szektor termelékenységének javításával, ami az ipari kisvállalkozásokra is pozitívan hat – az adórendszertől a szakképzésen át a digitalizációig terjedő felvetések megvalósítása nagymértékben támogatná, hogy a kis méretű innovatív cégekből számottevő termelést felmutató középvállalatok jöjjenek létre.

Ebben a tőkeági finanszírozásnak is fontos szerepe lehet, és nem csak 2020 után, a visszatérítendő pénzügyi eszközök szerepének további várható növekedésével: a beszállítói láncban történő feljebb lépés, az export bővítése, az ipar 4.0-s megoldások bevezetése, a kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységek mind-mind tőkeigényesek.

Sőt, a tőkében is erős kisvállalkozások már reálisan tervezhetnek határon túli üzletfejlesztést, befektetéseket.

Az utóbbi években végrehajtott több mint száz tőkebefektetésünk tapasztalatai is azt mutatják, hogy a hagyományosabb iparágak hatalmas innovációs potenciállal és növekedési lehetőségekkel rendelkeznek. Eddig 41 vállalkozásból léptünk ki néhány éves befektetési időszakot követően, és az exitek háromnegyede pénzügyileg eredményes volt – látható, hogy ezen a területen nem a „tízből kilenc cég kudarcos lesz, de az az egy megváltja a világot” elv érvényesül.

Persze sok esetben szükség van a vállalkozás átstrukturálására, ami az alapítókkal közösen történik.

Amint a kis- és középvállalati szektor egészében, úgy az ipari vállalkozásoknál is dolgozni kell a szabályozott és áttekinthető pénzügyi működésen, a költségek racionalizálásán, adott esetben a termék fejlesztésén vagy épp piacra vitelén. A múlt évben ugyanakkor olyan magyar cégek sikertörténeteiről is be tudtunk számolni a gazdaság ezen „láthatatlan” területén, mint a Biopolus, amely a világon egyedülálló víztisztító technológiát helyezett üzembe Hollandiában, vagy a bőrbevonatú autóalkatrészek gyártásával foglalkozó Schaefer-Oesterle, amely három év alatt csaknem egymilliárd forint értékben hajtott végre fejlesztéseket.

A magyar nyelv értelmező szótára szerint a kisipar „kis üzemben, műhelyben kéziszerszámokkal vagy egyszerű gépekkel folytatott ipar”. Nyelvtudományi szakembereinknek érdemes újragondolniuk a definíciót, hiszen az ipari kisvállalkozásokban – a napi gyakorlat által visszaigazoltan – óriási innovációs potenciál van.