Irodaházhiány vidéken

A budapesti lakás- és irodabérleti díjak emelkedése és a munkaerőhiány rontja a város versenyképességét. A munkavállalóknak és a cégeknek sem annyira vonzó már a mostani helyzet. A vidéki nagyvárosokban pedig nincs meg az az infrastruktúra, amelyért a viszonylag mobil Shared Service Center (SSC) cégek oda mennének Budapest helyett. Ez a feltörekvő városok vagy városrészek kihívása, de felmerül a kérdés: Minek kell előbb lennie? Betelepülő cégeknek vagy infrastruktúrának?

Budapest az utóbbi időben nagymértékű dráguláson ment keresztül, és ez nemcsak a cégeknek fáj, hanem az alkalmazottaknak is. Az irodabérleti díjak az SSC-k egyik fellegvárában, a Váci úton az elmúlt öt évben 12,3-ről 14,3 euróra emelkedtek négyzetméterenként. Ráadásul a drágulásnak a jelek szerint nincs vége, sőt, a bérlők cserélődési rátája a 2014-es 20 százalékról 2018-ra 4 százalékra csökkent. Csak az említett Váci úti irodafolyosón legalább húszezer ember dolgozik a nemzetközi nagyvállalatoknak backoffice szolgáltatást nyújtó SSC-szektorban. De Budapesten a lakásbérleti díjak is megugrottak, az itt dolgozók bérének egyre nagyobb hányadát viszi el a lakhatás, vagyis a munkavállalók sem lehetnek elégedettek, noha a szektor bérei is gyorsan emelkednek.

Az SSC-cégeknél az egyik legkritikusabb probléma a betanított és felfejlesztett munkaerő elvesztése. A fluktuáció igen magas, az alkalmazottak 18-20 százaléka távozik egy év alatt saját szándékából.

A pótlásuk sem egyszerű, egy junior alkalmazott szerződtetése az álláshirdetés kiírásától kezdve átlagosan 34 napot vesz igénybe, egy három-öt éves tapasztalattal rendelkezőé már 58 napot, egy menedzseré pedig 63 napot igényel. Nem meglepő tehát, hogy a viszonylag mobil SSC-szektorban megjelent az igény a változtatásra, a költözésre. A kérdés csak az, hogy hova.

Meggyőződésünk, hogy a szektor Magyarországon belül is megtalálhatja még a számítását, mert a vidéki nagyvárosokban ott van a megfelelően képzett vagy képezhető munkaerő, és a bérleti díjak is számottevően alacsonyabbak. Azt se felejtsük el, hogy Magyarország közlekedési értelemben akkora, mint London: Ferihegyről ugyanannyi idő eljutni Miskolcra, Debrecenbe, Veszprémbe vagy Pécsre, mint London egyik feléből a másikba, vagyis ez igazán nem akadálya az SSC-k kitelepülésének. Mégsem találnak egymásra az igények. De vajon miért?

A legnagyobb probléma vidéken a jó minőségű irodaházak hiánya. Az SSC-k A+ kategóriájú, jó minőségű irodákat keresnek, márpedig vidéki nagyvárosainkban ilyenből nem sok van.

Debrecenben önkormányzati részvétellel most épül fel egy vadonatúj, kétezer fő befogadására alkalmas, modern irodaház, amely még keresi a bérlőjét, de biztos, hogy hamarosan meg is találja, más lokációkon viszont ez hiányként jelentkezik. Pedig a településeknek, az ott élőknek és magának a szektornak is jót tenne, ha több ilyen beruházás valósulna meg, és az is, ha az SSC-ket vonzó, más infrastrukturális elemek terén történne előrelépés. Tipikusan ilyen infrastruktúra-elemek a szállodai szolgáltatások, a repülőtér vagy a szabadidős sportlétesítmények, a kulturális befogadóterek, amelyek megléte kölcsönösen előnyös a települések és a szolgáltatók számára. Ráadásul az ilyen fejlesztésekhez sokszor olyan kedvezmények is elérhetők, amelyek Budapesten vagy a közép-magyarországi régióban nem hozzáférhetők.

A vidéki munkavállalók pontosan tudják, hogy a fővárosban drága az élet, és ezért azok, akik már ingatlantulajdonnal rendelkeznek, nehezen mobilizálhatók, hiszen az eladóvá váló, élhető méretű házukért vagy lakásukért Budapesten legfeljebb lakást, és abból is sokkal kisebbet tudnak vásárolni. Ez pedig olyan megtartó erő, amelyet a vidékre települő SSC-k az alacsonyabb fluktuációval vagy a kisebb bérelvárásokkal üzleti előnnyé tudnak kovácsolni.

Ugyancsak számottevő munkaerő-tartalék van az egyetemi városokban. Debrecenben, Szegeden, Veszprémben vagy Pécsett több ezer diák végez évente, akiknek van már valamilyen kötődésük a városhoz, és ők is pontosan tudják, hogy az életkezdés mennyivel könnyebb helyben, mint Budapesten.

Nem igaz, hogy mindenki a nagyvárosi nyüzsgésre vágyik. Nem véletlen, hogy Pest megye szívóereje az utóbbi öt évben nagyobb volt, mint Budapesté. Sokan szeretik a kisvárosi nyugalmat, a kertes házat, a közvetlenséget és a rövidebb ingázást.

A kereslet és a kínálat egymásra találásának fő akadálya az infrastruktúra hiánya. Sokaknak eszébe jut, hogy a festői Balaton-felvidéken éljenek és dolgozzanak, de több településen még a home office-nak is keresztbe tesz a jó minőségű internethálózat hiánya. Nagyobb cégek betelepülésére pedig végképp nincs remény, hiszen nemcsak irodából van kevés, de sok ezer ember életvitelszerű megjelenésére még a nagy balatoni települések sincsenek felkészülve. Ezzel szemben ott van a nagyon is élhető Veszprém vagy Tapolca, ahol már érdemes lenne önkormányzati szinten is elgondolkodni olyan irodafejlesztések megvalósításán, mint a debreceni, mert könnyen lehet, hogy már a fejlesztési szakaszban találnának hozzá megfelelő partnert a Budapestről mindinkább kiszoruló bérlők személyében.

Magyar SSC-szektor

A KPMG elemzése szerint a magyar SSC-szektorban több mint 110 vállalat működik, mintegy 55 ezer embert foglalkoztatva. Ezek a cégek a magyar GDP 1,1 százalékát és a magyar export 1,6 százalékát adják, döntő többségük Budapesten működik 32 ezer alkalmazottal, de SSC-központnak tekinthető Debrecen (3600 fő) és Székesfehérvár (2800 fő) is. | VG