Itt az idő a Green EU Deal elindítására

A Green New Deal a világ sok fővárosában kiemelt téma. A nemrégiben az Egyesült Államokban megjelent elképzelés a Franklin D. Roosevelt amerikai elnök által 1933-ban elindított, víziókkal teli gazdaságélénkítési program mintáját követi. Európa is megalkothatja és meg is kell alkotnia a saját programját.

Európa már régóta elkötelezte magát a környezet védelme mellett, e téren az első közös programját még 1972-ben indította el. 2005-ben az Európai Unió létrehozta az első emissziókereskedelmi rendszert, amely most is a világ legnagyobb karbonpiaca. 2015-ben az EU vezető szerepet játszott a párizsi klímamegállapodás tárgyalási sorozatában, és kötelezettséget vállalt, hogy az 1990-es szinthez képest 40 százalékkal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását.

Ezek az intézkedések azonban, bár fontosak, nem kezelik kellő mértékben a világ előtt tornyosuló kihívásokat. Méhek és más rovarok tűnnek el, miközben a mikroműanyag-szennyezés már mindenütt kimutatható. A növekvő hőmérséklet miatt 2050-re eltűnhet a jégtakaró az Északi-sarkvidéken, de az Európa által már megtapasztalt tűzesetek, aszályok és áradások is drasztikusabbak lehetnek. Emellett a súlyosbodó légszennyezéssel párhuzamosan a légzőszervi megbetegedések okozta halálesetek száma is növekszik.

Mégis van okunk az optimizmusra. Egyre több ember kész cselekedni és megváltoztatni életmódját, mint például azok a diákok és a hozzájuk csatlakozók, akik minden pénteken felhívják a figyelmet a súlyos problémákra Stockholm, Prága, Brüsszel és Milánó utcáin. Az üzleti életben is egyre világosabban látják az új zöldgazdaság kedvező hatásait. A politika és a politikusok azonban – mind nemzeti, mind európai szinten – lemaradtak.

Most itt az idő, hogy alulról építkező (grassroots) dinamizmust alakítsunk ki, és a Zöld Európa megvalósítását a következő évek első számú céljává tegyük. Ehhez három fő területre kell összpontosítani.

Európának mindenekelőtt karbonsemleges gazdasággá kell válnia 2050-re.

Ha azt akarjuk, hogy a globális felmelegedés mértéke az iparosodás előtti szinthez képest legfeljebb 1,5 Celsius-fokkal emelkedjen, akkor nincs más választásunk: az EU nettó szén-dioxid-kibocsátásának zéró szintre kell csökkennie az évszázad közepére. Ez azt jelenti, hogy fokozott mértékben kell invesztálnunk a jövő mobilitásába, az energiahatékony épületekbe és a megújuló energiákba, valamint olyan kulcsfontosságú technológiákba, mint a hidrogénakkumulátorok, a szolárpanelek új generációi és a zöldvegyészet. Ez azt is jelenti, hogy szigorú szén-dioxid-kibocsátási határértékeket kell bevezetnünk az új személyautók esetében, továbbá a közösségi közlekedés, a tengeri kereskedelem és a légi közlekedés terén. Európát, autóiparunkkal együtt, 2030-ra az elektromos járművek terén vezető kontinenssé kell tenni.

Másodsorban Európának vezető szerepet kell játszania a természeti erőforrások felelős használatában, és igazi körforgásos gazdasággá kell válnia, amely minimalizálja a hulladékok keletkezését. Évente 8 milliárd tonna anyagot dolgoznak fel energiává vagy termékké az EU-ban, de csupán 0,6 milliárd tonna – vagyis a teljes mennyiség 7,5 százaléka – származik újrahasznosításból. Ezt sokkal jobban kell csinálnunk. A műanyag-stratégiánk megvalósítása mellett négy fontos területre kellene fókuszálnunk: az élelmiszer-hulladékokra és a biogazdaságra, a textiltermékekre, az építőiparra és az FMCG-termékekre. Kezdhetnénk például egy olyan uniós kezdeményezéssel, amely a háztartási gépek és elektronikai eszközök tervezett elavulása ellen küzd.

Harmadsorban jóval többet kell tennünk a biodiverzitás védelmében. A WWF szerint 1970 óta globális szinten 60 százalékkal csökkent a vadon élő állatok populációja. Döntő fontosságú lesz az ENSZ jövőre tartandó pekingi biodiverzitási konferenciája. Az EU-nak itt is vezető szerepet kellene betöltenie. Erősítenünk kell az uniós jogszabályokat a fajok védelmében, ambiciózus tervet kell kidolgoznunk a kékgazdaság és a tengereink megőrzése terén. Továbbá valódi vitát kell elindítanunk a gazdákkal közösen (nem ellenük), felülvizsgálva a szabályozásokat, emellett modernizálni kell a közös agrárpolitikát a zöld átalakulás céljából.

Ez a jelentős átalakulás azonban nem fog megtörténni, ha költségei aránytalanul azokat terhelik, akik a legkevésbé képesek az elviselésükre.

Ezért úgy kellene kialakítanunk minden uniós intézkedést, hogy közben minimalizáljuk a társadalmi költségeket. Ezzel egy időben továbbra is küzdenünk kell a hatékony globális együttműködésért, megvédve magunkat a tisztességtelen versenytől. Nincs értelme szigorú uniós szabályokat hozni a rovarirtó szerek vagy az erdőgazdálkodás terén, ha az importált élelmiszereket és faárucikkeket fenntarthatatlan módon állítják elő.

Ezek a célkitűzések válhatnak az EU új parlamenti ciklusának középpontjába kerülő fenntarthatósági paktum pilléreivé. Bizonyos tekintetben a fenntarthatóságinak ugyanolyan fontosnak kellene lennie, mint a stabilitási és növekedési paktumnak, amely a tagállamok államháztartásával kapcsolatban ír elő kötelezettségeket. Ökológiai adósságunk ugyanis nem kevésbé ad okot az aggodalomra, mint a fiskális.

E célok eléréséhez a fenntarthatósági paktumnak konkrét intézkedéseket kell megkövetelnie a klímavédelem, a külkereskedelem, az adózás, a mezőgazdaság és az innováció területén. Az EU-nak nem szabad félnie attól, hogy használja szabályozói jogkörét. Az ökodizájn-előírások (energiahatékonysági minimumkövetelmények – a szerk.) körét például szélesíteni lehetne, és ki lehetne terjeszteni a gyártói felelősséget egy-egy termék életciklusán belül arra a szakaszra, amikor már nem használják. Ezek a lépések gyorsítanák a környezetvédelmet szolgáló innovációt.

Hatalmas mértékű beruházásokra is szükség lesz.

Az Európai Bizottság számításai szerint az EU-nak évente 180 milliárd eurónyi többletberuházást kell végre­hajtania ahhoz, hogy a párizsi klíma­meg­álla­podásban vállalt kötelezettségeit teljesíteni tudja. Ez elérhető cél. Az Európai Beruházási Bank már most is a klímavédelmi célok legnagyobb multilaterális finanszírozójának számít a világon. Továbbá az EU következő költségvetése és az Európai beruházási terv (Juncker-terv) – amely eddig is sikeresen vont be magánberuházásokat – tovább erősítheti Európa zöld-„tűzerejét”.

A pénzügyi szektornak is fontos szerepet kell betöltenie: a klímavédelmi kérdésekre kiterjedő pénzügyi beszámolók révén ösztönözni tudjuk a világ legnagyobb pénzügyi intézményeit – például a norvég állami vagyonalapot és a BlackRockot –, hogy hosszú távú megközelítést kövessenek, és elkerüljük azt, amit Mark Carney, az angol jegybank kormányzója a horizontok tragédiájának nevez. Továbbá, bár az EU-tagállamok feltehetően ellenállnak ennek, vitát kell nyitnunk a fosszilis üzemanyagokra vonatkozó adókról és szubvenciókról, valamint az állami kiadások fenntarthatóságáról.

Ahhoz, hogy egy ilyen jelentős átalakulással járó zöldprogram sikeres legyen, ambiciózus célokat kell kitűznünk, „holdutazásokat” kell megvalósítanunk. Egy részletes útitervben is meg kell állapodnunk a tagállamokkal, az Európai Parlamenttel, és intenzív konzultációt kell folytatnunk a régiókkal, a városokkal, a cégekkel, a szakszervezetekkel és a civil társadalommal.

Egyik napról a másikra nem lehet mindent elérni. De nem fordíthatunk többé hátat annak, hogy mi történik a környezetünkkel. A Green EU Deal elindításának legjobb időpontja évekkel ezelőtt volt. A következő legjobb időpont most van.

Copyright: Project Syndicate, 2019

www.project-syndicate.org