A valutaháború nélküli jövő

Az 1930-as évek szörnyű tapasztalatainak arra kellene emlékeztetniük minket, hogy a kereskedelmi és valutaháborúk kéz a kézben járnak. Most, hogy Donald Trump amerikai elnök kormányzata teljes mértékben alkalmazza az „Amerika az első” programját, csak idő kérdése, mikor robban ki egy valutaháború.

Már jó ideje nem tört ki teljes körű valutaháború, azonban a világ közel járt ehhez a 2008-as pénzügyi válság után, amikor az akkori brazil pénzügyminiszter, Guido Mantega ezt a kifejezést használta a rendkívül alacsony amerikai kamatok leírására. Ezt követően az Egyesült Államok, Japán és Európa hasonló stratégiát fogadott el az export erősítésére, valamint a leértékelt árfolyam a fejlett gazdaságok fellendülésének nem hangoztatott, de központi elemévé vált.

Hasonlóképpen 2012 után az euróválság csak akkor vált kezelhetőbbé, miután az euró gyengülni kezdett a dollárral szemben. Továbbá, ahogyan arra sok brit közgazdász rámutatott, a rugalmas árfolyam egyedien hatékony eszköz volt az Egyesült Királyság számára – szemben az eurózóna tagállamaival – ezen időszak sokkjainak kezelésére.

Mindenesetre a válság utáni valutaproblémák hamarosan elhalványultak, jórészt annak köszönhetően, hogy a jelentősebb jegybankok egyszerre fogtak mennyiségi lazításba. A 21. század első potenciális valutaháborúja átadta a helyét egy törékeny fegyverszüneti állapotnak. Ha azonban bármely nagyobb gazdaság protekcionista intézkedéseket hozna, hogy előnyösebb helyzetbe kerüljön másoknál, akkor a valutakérdés ismét előtérbe kerülne.

Elvégre a nemzeti valuták annyira kéznél vannak a politikai döntéshozók számára, hogy egyértelműen használhatók gazdasági fegyverként. Ez az oka annak, hogy az 1944-es Bretton Woods-i konferencián részt vevő negyvennégy ország stabil árfolyamokat biztosító keretrendszerben állapodott meg. A domináns tárgyalási pozícióban lévő Amerika elkötelezte magát egy nyitott, vámok és kereskedelmi háborúk nélküli nemzetközi rend létrehozása mellett.

Azóta a kereskedelmi háborúkkal kapcsolatos fenyegetések mindig maguk után vonták a valutákról szóló vitákat. A mostani eszkalálódó konfliktusban elkerülhetetlenné vált, hogy Trump végül más országok monetáris intézkedéseire is fókuszáljon. Már régóta valutájának alulértékelésével vádolja például Kínát (még akkor is, ha Peking éppen az ellenkezőjét teszi).

Ahogy az 1930-as években, a valutaháború egy vonzó megoldás azoknak, akik a geopolitikát zéró összegű játéknak tekintik. Trump az európai monetáris rendszer kritikusaként régóta kifogásolja, hogy Németország alacsonyabb külső árfolyamot élvez az euróval ahhoz képest, mintha még mindig a márka lenne a fizetőeszköze.

John Maynard Keynes, a Bretton Woods-i rendszer egyik megalkotója szerint a II. világháború utáni berendezkedésnek jóval tovább kellett volna mennie, beleértve azt is, hogy a nagy többlettel vagy hiánnyal rendelkező országok büntetésére intézményesített ellenőrzési rendszert kellett volna bevezetni. A kereskedelmi egyensúlytalanságokért a büntetés kéz a kézben járt volna az új globális monetáris rendszerre vonatkozó tervével, amely egy közös valután, a bancoron alapult volna. Ahogy arra Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke rámutatott egy beszédében, az eurót eredetileg a versenyképesség javítását célzó leértékelések felszámolásának mechanizmusaként alkották meg. Keynes óta a nem nemzeti alapú, általános valuta ötletének felélesztését célzó törekvések folyamatosak, de hiábavalók voltak. Mostanra azonban az új technológiák révén elérhető közelségbe került a globális valuta lehetősége. Éppen pár napja jelentette be a Facebook a digitális valutájára, a librára vonatkozó tervét, amelyet államok által kibocsátott fizetőeszközökből álló kosárhoz kötnek majd. A Facebook szerint a kezdeményezés célja, hogy elérje a világ legszegényebb embereit, sokakat azon 1,7 milliárd ember közül, akik nem rendelkeznek bankszámlával.

A széles körű felhasználói bázis döntő fontosságú annak biztosításához, hogy a libra főként csereeszközként funkcionáljon, ne a pénzügyi spekulációk eszközeként. Természetesen elbátortalaníthatnak a Facebook librára vonatkozó bejelentésével kapcsolatos negatív reakciók. Mégis, ha egy több eszközön alapuló, alternatív valutát széles körben bevezetnének, akkor annak nem lenne olyan destabilizáló hatása, mint ahogy azt a kritikusok állítják.

Egy valóban univerzális valuta felhasználói vásárolhatnának, eladhatnának termékeket, szolgáltatásokat, beleértve a munkát is, ami azt jelenti, hogy a béreket egy nem nemzeti valutában állapítanák meg. Ebben az új rendszerben a több valuta egy területen való megléte olyannak tűnne, mintha a modernitás előtti világba kerülnénk vissza, amikor az arany- és ezüstérmék értéke egymással szemben ingadozott. Ez feltehetőleg nem is lenne kedvezőtlen szcenárió.

Érdemes visszaemlékezni arra, hogy az arany és az ezüst értékének ingadozása tette lehetővé a nagyobb fokú rugalmasságot a bérek terén, és így a kisebb munkanélküliséget. Továbbá minél szélesebb körben használnák a globális valutát vagy valutákat, annál kevésbé alakulhatna ki valutaháború. A technológia újraéleszti a 20. század álmát egy olyan globális monetáris rendszerről, amelyet a gazdasági nacionalizmusok nem erodálnak. Ennek megvalósításában kulcsfontosságú szerepe van a pénz és a nemzetállam közötti kapcsolat szétszakításának, ahogy azt az euró már elkezdte megtenni.

Copyright: Project Syndicate, 2019

www.project-syndicate.org