A versenyképesség és a digitális képesség

A digitális képesség a gazdaság számára egyre inkább olyan követelménnyé válik, mint korábban az írástudás. A digitális analfabétizmus visszafogja a gazdasági fejlődést, a beruházásokat, és lehetetlenné teszi a versenyképességi felzárkózást. Azoknak az országoknak, amelyek a fejlettek közé akarnak tartozni, tisztában kell lenniük azzal, hogy a digitális képességek kialakulásához tudatos stratégia, megfelelő időtartam és ráfordítás egyaránt szükséges. A digitális képességekkel rendelkezés szintjének függvényében világpiaci pozíciókat lehet szerezni vagy elveszíteni.

A téma fontosságát felismerve az EU is lépett, és 2016. június 10-én elfogadta Az új képességekkel kapcsolatos feladatok Európában (New Skills Agenda for Europe) című, a tagországok számára készített javaslatot. Az „új képességek” között kiemelten foglalkozott a digitális képességek megszerzésének sürgető igényével, utalva arra, hogy a munkahelyek többsége ilyen tudás nélkül hamarosan nem lesz betölthető. Az EU-s anyag 2014. évi adatokra támaszkodva az EU lakosságán belül azok arányát, akik csak nagyon alacsony szintű vagy semmilyen digitális tudással sem rendelkeznek, 40 százalékra becsülte. A magyar érték ekkor 45 százalék körüli volt. Ezzel Magyarország a vizsgált harminc ország között a 21. helyre került, a V4-ek közül pedig csak Lengyelországot előztük meg. A harmincországos lista élén két EU-n kívüli ország, Izland és Norvégia található, a végén pedig Románia, Bulgária és Horvátország.

2017-re azonban fontos változások következtek be. Az EU-s átlag 26 százalékra, a magyar 27 százalékra csökkent. Ám a magyar érték a V4-ek között továbbra is csak a lengyelt előzi meg (a cseh 24, a szlovák 22 százalék). Ennek egyik oka lehet, hogy Magyarországon nagyok a regionális és a kor szerinti különbségek, ez megmutatkozik az internethasználók kor és lakóhely szerinti arányának különbségében is. A digitális képességek és az internethasználók aránya között pedig nyilvánvaló összefüggés van. Az Eurostat 2018. évi adatai szerint a V4-országok közül a cseh érték közelíti meg az osztrákot. A magyar és a lengyel adat egyforma. Viszont, ha a kor szerinti és a földrajzi különbségeket is megvizsgáljuk, akkor a magyar és a fejlettségben behozni tervezett Ausztria értéke között már jókora különbségek láthatók.

Érdekes adat az is, hogy a teljes lakosság hány százaléka nem használta még életében az internetet: Magyarországon a városokban 10, falun 23 százalék, Ausztriában ez 7 és 12 százalék. Fejlett digitális gazdaság pedig csak úgy hozható létre, ha megszűnnek a kor szerinti és a földrajzi különbségek. A különbségek eltüntetése részben állami feladat, módszere a felnőttképzés széles körű kiterjesztése minden korcsoportra és a legkisebb falvakban élőkre egyaránt. Másrészt vállalati feladat is, hiszen a cégeknek nemcsak felelősségük, hanem üzleti érdekük is a munkavállalók digitális továbbképzése. De hogyan is állunk ezen a területen?

Tekintettel arra, hogy a nemzetközi versenyképességi elemzések általában már nem is annyira az adott évi helyezéseinkre, mint inkább a lassú haladásunkra szokták felhívni a figyelmet, ezért vizsgáljuk meg a munkavállalóknak infokommunikációs (ICT) képzést nyújtó cégek arányát 2012-ben és 2018-ban cégméret szerinti bontásban.

A vizsgált országok között 2012-ben és 2018-ban is a lengyel és a magyar érték a legalacsonyabb. Viszont a lengyel adat gyorsabban javult, mint a magyar. Az osztrák érték csökkenésének oka lehet, hogy valószínűleg kevesebb munkavállalót kellett továbbképezni, mivel a képzésben részt vevők aránya már 2012-ben is nagyon magas volt. A szlovák érték is magasról indult (25 százalék), de a 18 százalékra való csökkenés sok. Az Eurostat erre nem ad magyarázatot.

A vállalati méret szerinti összehasonlítás pedig azt mutatja, hogy a növekedésével emelkedik az ICT-továbbképzésben részt vevők aránya. Viszont ez az érték mindegyik cégméret esetén – beleértve a nagyvállalatokat is – alacsonyabb Magyarországon, mint az EU-s átlag és az osztrák érték.

Magyarország célul tűzte ki, hogy nyertese legyen a folyamatban lévő technológiai változásoknak. Ennek alapvető feltétele a digitális tudás és képességek általánosan magas szintje. Ennek elérése gyors és összehangolt állami és vállalati cselekvést igényel úgy, hogy biztosítva legyen a kiegyenlített fejlődés és a gyors felzárkózás kor, földrajzi elhelyezkedés és cégméret szempontjából egyaránt. Ez egyben a versenyképesség javulásának és a közepes fejlettségi szintről való továbbképzésnek az egyik legfontosabb feltétele.