Elmaradt a tűzijáték, és ez nem baj

Elemzői oldalról meglehetősen felfokozott várakozás övezte Orbán Viktor hét végén tartott évértékelőjét. Arra lehetett számítani, hogy konkrét bejelentések érkeznek egy újabb költségvetési csomagról. Ezzel szemben a tűzijáték elmaradt. De lehet, hogy ez nem is akkora probléma.

Az elmúlt évek folyamán számtalanszor elhangzott, hogy fontos a magyar gazdaság dinamikus növekedésének megtartása. A különböző kormányzati előrejelzések tartósan 4 százalék körüli GDP-bővülést vetítettek előre. Emellé pedig olyan retorika társult, hogy ezt a növekedést, de még inkább az euróövezettel szembeni növekedési különbözetet fenn kell tartani. A vágyott cél tartós 2 százalékpontnyi különbség. 2019-ben a magyar gazdaság 4,9 százalékkal bővült, miközben az eurózóna 1,2 százalékot tudott felmutatni. Ez jóval több, mint a vágyott 2 százalékpont. Habár az elemzők többsége egyetért azzal, hogy

2020-ban már nagyobb mértékben lassulhat a magyar gazdaság teljesítménye, afelől senkinek sincs kétsége, hogy a növekedési különbözet fenntartható.

A hazai gazdaság 3,0-3,5 százalék körülire várt növekedésével az idén az eurózóna 0,7-1,0 százalékos bővülése állhat szemben.

Ezért is volt némiképp meglepő, hogy 2019 második felében, ahogyan erősödött a közelgő válságról vagy a gazdasági lassulásról szóló kommunikáció, úgy került terítékre egy újabb lehetséges gazdaságösztönző csomag. A családvédelmi és gazdaságvédelmi akciótervek újabb fejezetét vártuk. Mindezt megerősítették a januári Kormányinfón elhangzott ígéretek.

Arról, hogy egy ilyen költségvetési élénkítőcsomagra mennyire van szükség, erősen megoszlottak a vélemények. Ugyanakkor úgy tűnik, ezen már nem kell vitatkozni, a tűzijáték (egyelőre) elmarad.

Az előttünk álló év gazdasági kihívásaira mint feketelevesre hivatkozott a kormányfő, és meglehetősen röviden és leginkább feltételes módban beszélt a várható, a gazdaságot rövid távon is befolyásoló költségvetési intézkedésekről. Összességében a várakozásokhoz képest jóval kevesebbet tudtunk meg a tervekről, és nagyon óvatos kommunikációt hallhattunk. Annak ellenére, hogy a beszéd központi kérdése az volt, miként birkózhat meg a magyar gazdaság az európai lassulással, kevés érdemi választ kaptunk. Az továbbra is egyértelmű, hogy a kormányzat számára a munkaerőpiac a legfontosabb, és a következő években a munkahelyek megőrzése lesz a cél. Ennek eszközeként az adócsökkentést nevezte meg a kormányfő, konkrétan a kisvállalati adók és a munkát terhelő adók mérséklését. Nincs új a nap alatt.

A legfőbb kérdés – ha már a családvédelmi intézkedések során is felvetődött a költségvetési mozgástér, vagyis az, hogy van-e elég pénz erre a büdzsében –, hogy mi a helyzet a gazdaságvédelem költségeivel.

A munkaerőpiaci kedvező helyzet megőrzése érdekében végrehajtandó adócsökkentések esetében a költségvetési mozgástér talán még fontosabb.

Ez a fiskális tudatosság azt jelzi, a kormányzat továbbra is eltökélt a javuló költségvetés mellett. Viszont annak is a jele, hogy ténylegesen és számottevően lassuló gazdasági növekedéssel számolnak, hiszen egy ilyen változás a költségvetésre is nyomást gyakorol a csekélyebb mértékben bővülő bevételeken keresztül. Ezzel cseng egybe, hogy Varga Mihály pénzügyminiszter a korábban várt 4 százalék helyett csupán 3,5 százalékos (a 3,2 százalékos piaci konszenzust még mindig meghaladó) GDP-növekedésről beszélt legutóbb a 2020-as év kapcsán.

Rövid távon tehát nem várhatunk nagy volumenű, a gazdasági növekedést ösztönző programot. Mindez egy felelősen gazdálkodó állam képét mutatja.

A kitűzött cél, a 2 százalékpontos növekedési különbözet bizonyára enélkül is teljesül, miközben a költségvetés nem költekezik ki, szárazon tartja a puskaport, ha még rosszabbra fordulna a helyzet. Azonban egy újabb tényező miatt is fontos lehet a nagy ösztönzőcsomag elmaradása. Egy ilyen intézkedés a kereslet élénkítésén keresztül az inflációt is tovább pörgethetné. Azt az inflációt, amely várhatóan már így is a jegybanki 3 százalékos cél felett alakul az idén és jövőre is. Az MNB tehát segítő kezet kapott a kormányzattól az áremelkedés elleni harcban azzal, hogy nem kergeti tovább a 4 százalékos álmokat, hanem elfogadja, hogy belefér a nagy gazdaságpolitikai sakkjátszmába a gazdasági lassulás is.