A világgazdasági rendszernek és a nemzetgazdaságoknak a koronavírus okozta válság is elég sokkot okozott volna, azonban egy másik sokkal is szembe kell néznünk.
Március elején Szaúd-Arábia és Oroszország, a világ két legnagyobb olajexportőre úgy döntött, hogy a mélybe löki az olajárat, riadalmat keltve az egész világon.
Hogyan jutottunk el idáig? Az OPEC+, a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetét és más energiapiaci nagyhatalmakat, így Oroszországot is magában foglaló egyeztető fórum bécsi ülésén a feleknek nem sikerült megállapodniuk a reakcióban a globális keresletkiesésre.
Abban konszenzus volt, hogy a termelési rátát vissza kell fogni körülbelül napi egymillió hordóval, az ugyanakkor konfliktust okozott, hogy milyen arányban osszák el a visszaesés terheit. A Rijád által javasolt formula szerint a termeléskiesés felét Moszkvának kellett volna állnia, ebbe azonban a Putyin-kormány nem tudott belemenni.
A sikertelen egyezkedés után Szaúd-Arábia zsarolni kezdett: hirtelen bejelentette, hogy a saját termelését 9,7 millióról 12,3 millió hordóra növeli, mire Oroszország is hasonló politikát jelentett be. Ezzel sikerült az olaj árát a hordónkénti 50 dollár feletti értékről majdnem megfelezni, 30 dollárra csökkenteni.
A helyzetet azért is volt nehéz elsőre értelmezni, mert az árcsökkenés egyik félnek sem feltétlenül jó. Mind az orosz, mind a szaúdi gazdaság kihívásokkal néz szembe: a strukturális problémák mellett az előbbinek a nyugati szankciók, az utóbbinak pedig a diverzifikációs és reformnyomás miatt van szüksége bevételekre.
A költségvetés továbbra is mindkét államban elsősorban az energiahordozók exportjától függ, ezért ezzel a politikával saját maguknak okozhatnak likviditási gondokat. Ráadásul a kínai kereslet bezuhanásával és a nemzetközi áru- és személyforgalom volumenének drasztikus csökkenésével már a termelés szinten tartása mellett is túltelített lett volna az olajpiac.
Ahogy azt számos elemző értelmezte, az orosz–szaúdi szembenállás így közvetlenül nem a gazdasági profit növeléséről szól, hanem a másik zsarolásáról.
Mindkét fél felmérte, hogy az árcsökkentés rossz hatással lesz a saját gazdaságára, de úgy kalkuláltak, hogy a másikra rosszabb hatással lehet. Az elmúlt években mindkét fél sikeresen halmozott fel pénzügyi tartalékot egy, a 2015-öshöz hasonló olajárválság bekövetkezése esetére.
Fotó: AFP
Oroszország joggal építhetett arra, hogy míg neki 42 dolláros olajárra van szüksége a költségvetési egyensúlyhoz, addig Szaúd-Arábiának ennek majdnem a duplájára, 82 dollárra (legalábbis a Nemzetközi Valutaalap szerint).
Másik oldalról a szaúdi kormány számára a termelési volumen növelése ellensúlyozhatja az árcsökkenés okozta kiesést. Abban ráadásul mindketten egyetérthettek, hogy a 2015-ös helyzethez hasonlóan ismét az amerikai palaolaj-termelők bukhatnak a legnagyobbat.
Az orosz és szaúdi vezetés tehát a játékelméletben gyáva nyúl néven ismert játékot játssza:
mindketten beültek egy autóba, és elkezdtek egymással szemben hajtani, arra játszva, hogy a másik rántja el hamarabb a kormányt.
Mint minden hasonló helyzet, ez is veszélyes, mert minél közelebb kerülnek egymáshoz a felek, annál kevesebb a kontrolljuk az eseményeken.
Persze az alacsony olajárnak van számos pozitív következménye a fogyasztók számára, a piaci szereplők ugyanakkor mégsem fogadták lelkesedéssel az eseményeket.
A nagy olajvállalatok, például az ExxonMobil és a Chevron részvényeinek értéke nagyot zuhant a tőzsdéken, tovább erősítve a globális recessziótól való félelmet. Egyes elemzések szerint hosszú távon meglepő nyertese lehet az eseményeknek a megújuló erőforrások piaca.
Az olajárcsökkenés rövid távon ugyan mindenképpen árt a rivális energiaforrásoknak (különösen, mert a megújulók termelési költsége és ára továbbra is magasabb szinten mozog), két okból viszont az öt éven belüli második olajpiaci válság mégis erősítheti őket.
Egyrészt az olajpiac volatilitása és kiszámíthatatlansága kézzelfogható: ha az OPEC+ csoportnak nincs is teljes piaci monopóliuma, a fekete arany árát továbbra is képes ide-oda rángatni. Ennél a földgáz és a megújulók értéke is stabilabb pályán mozog. Másrészt minél tovább marad alacsony szinten az olajár, a nagyobb profitot realizálni akaró befektetők annál inkább néznek más energetikai projektek és lehetőségek felé.
Ráadásul a koronavírus-válság könnyen felerősítheti a fenntarthatóságra és a rendszerszintű változásra a nemzetközi igényt, ami ma még kiszámíthatatlan hatással lehet az energiapiacra is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
