Olaj a tűzre

Március elején az olajpiac hatalmas sokkon ment keresztül, miután Szaúd-Arábia árháborút indított egykori szövetségese, Oroszország ellen. Az olajárak egy nap alatt csaknem 30 százalékot zuhantak, amire az Irak ellen indított 1991-es amerikai offenzíva óta nem volt példa. Az összeomlást ugyan némi korrekció követte, de továbbra is négyéves mélyponton, harminc dollár közelében mozog a nyersanyag egységára.

Mindez csak olaj volt a tűzre, mivel a piacok már így is a koronavírus okozta pánikot próbálták megemészteni.

A két hatás együttese a tőzsdéken az 1987-es krach óta nem látott mértékű zuhanást hozott. De miről is szól ez az egész olajpiaci háború?

A koronavírus okozta gazdasági visszaesés az olaj iránti kereslet csökkenésével jár, csak a kínálat visszafogásával lehet újra egyensúlyba hozni a piacot. Ennek megfelelően a szaúdiak a már eddig is érvényben lévő kitermelési korlát szigorítását javasolták, amikor az olajexportőröket tömörítő OPEC+ tagjai tárgyalóasztalhoz ültek Bécsben. A javaslattal azonban az oroszok nem értettek egyet, mivel attól tartottak, hogy a kínálat visszafogásával hajtott olajár-emelkedés további teret enged az amerikai olaj térhódításának az orosz kárára. Egyenesen mazochistának bélyegezték az OPEC tagjait, amiért tovább akarják csökkenteni a kitermelést, és kivonultak a tárgyalásról. A szaúdiak válaszul jelezték, hogy a lépés nem marad megtorlás nélkül. Végül az eddig érvényben lévő kitermelési kvótákat is megszüntették április 1-jétől. Mivel így óriási túlkínálat jelentkezik az olajpiacon, az energiahordozó ára beszakadt.

A szaúdiak az árháborúval megpróbálják elérni, hogy kiüssék az oroszokat a piacról, mindenhol alávágva az orosz ajánlatoknak még nagyobb részesedésért. A taktika azért működhet, mert a szaúdi kitermelés nemcsak nagyobb volumenű, mint az orosz, de költséghatékonyabb is. A Perzsa-öböl országai (Szaúd-Arábia, Kuvait, Egyesült Arab Emirátusok) számára az olajkitermelés még kettő-hat dolláros ár környékén is profitot termel, bár a költségvetés számára nyilván nem ideális a helyzet. Ezzel szemben az orosz gazdaságot és költségvetést a magasabb kitermelési költségek miatt sokkal érzékenyebben érinti az olajbevételek lemorzsolódása. A beszakadó árak az amerikai palaolaj-termelőket is kiütik piacról, vagyis a szaúdiak még nagyobb részesedéshez juthatnak.

Az olajexportőrök tehát anyagilag aligha nyertesei az ügynek, leszámítva a szaúdiak piaci terjeszkedését.

Ezzel szemben az importőrök óriási költségcsökkenést tapasztalnak. Például Kínának, Németországnak és persze Magyarországnak is egy fontos gazdaságstimuláló eszköz hullott az ölébe. Végső soron az importra szoruló országok fogyasztói (akár üzleti, akár lakossági) nyernek az alacsonyabb világpiaci olajárakon. Nézzük meg csak Magyarországon az üzemanyag árának alakulását az elmúlt két hétben! Azonban – főleg a fejlődő országokban – a koronavírus okozta pánik hatására zuhanó árfolyamok lefaragnak valamennyit ebből az előnyből. Összességében úgy számolok, hogy az olajárak beesése 2020-ban 0,6-0,7 százalékponttal mérsékli az átlagos inflációt. Üröm az örömben, hogy az egészségügyi veszélyhelyzet miatt a gyakorlatban csekély mértékben tudjuk majd élvezni az üzemanyagárak csökkenését.

Van azonban még egy fontos – hosszú távon negatív – aspektusa az olajárak bezuhanásának – amellett persze, hogy van némi gazdaságösztönző hatása, és a vállalatok számára költségcsökkenést hozhat egy rendkívül nehéz időszakban. Ez pedig

a környezetvédelmi vetület.

A zöldenergia és a klímavédelem elterjedése gyakorlatilag ellehetetlenül, mivel az olcsó fosszilis energia miatt többszörösére drágul a klímavédelem relatív költsége. Az sem elképzelhetetlen, hogy tartósan itt vagy még alacsonyabb szinten ragad az olaj ára. Ez kis túlzással az örökkévalóságig nyújtja a zöldberuházások megtérülési idejét. Ráadásul jelen helyzetben a koronavírus miatt a források is az egészségügyi vészhelyzetre mennek el, vagyis az egész klímavészhelyzet a háttérbe szorul. Ugyanakkor a gazdaságok lassulása, az ipar leállása azért átmenetileg segíthet a környezetnek, vagy legalábbis megmutatja, mit jelent a kék ég, és mit is lehetne elérni azzal, ha környezettudatosabbá tennénk a gazdasági növekedés hajszolását.