A WTO felélesztése
A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) mostanában főként csak negatív összefüggésben szerepel a hírekben. Sokan egy idejétmúlt keretrendszer nem hatékony őrzőjeként tekintenek a szervezetre, amely nincs felkészülve a 21. századi világgazdaság kihívásaira.
Általában a WTO tagállamai is egyetértenek abban, hogy ahhoz, hogy továbbra is releváns maradhasson, a szervezetnek sürgősen meg kell reformálnia magát.
Az utóbbi hónapokban további kihívások érték a WTO-t. A fellebbviteli testülete, amely a tagállamok közötti kereskedelmi viták ügyében jár el, lényegében december óta nem működik, miután a testület új bíráinak kinevezéséről nem jött létre megállapodás. Továbbá idén májusban a WTO főigazgatója, Roberto Azevedo bejelentette, hogy augusztus végén, egy évvel megbízatásának lejárta előtt távozik a posztjáról.
Bárki lesz is Azevedo utódja, súlyos kihívásokkal kell majd szembenéznie. 1995-ös megalapítása óta a WTO nem volt képes végigvinni a világkereskedelmi tárgyalások újabb fordulóját, és nem tudta megteremteni a kölcsönös előnyök lehetőségét a WTO tagállamai számára. A 2001 novemberében indult dohai fordulónak az eredeti tervek szerint 2005 januárjában kellett volna véget érnie.
Tizenöt évvel később a WTO tagállamai még mindig azon vitáznak, hogy vajon a dohai folyamatnak tovább kell-e haladnia. Néhányan úgy gondolják, hogy ezt felülírták már az események, míg mások újabb tárgyalásokat folytatnának.
A WTO több más megállapodásnál is csalódást keltő eredményt tud csak felmutatni, kivétel ez alól a 2017 februárjában hatályba lépett kereskedelemkönnyítési megállapodás és az a 2015-ös döntés, amelynek értelmében a mezőgazdasági exporttámogatások minden formáját eltörlik. Mindeközben néhány tagállam jóval szélesebb körű regionális kereskedelmi megállapodások tervezetén dolgozik, amelyek olyan fontos kérdéseket ölelnek fel, mint a digitális gazdaság, a beruházások, a verseny- és környezetvédelmi politika, valamint a klímaváltozás.
Ezeknek a kérdéseknek csupán igen kis szeletét érinti a dohai fejlesztési forduló, amelynek célja eredetileg a WTO szabályainak modernizálása volt. A szervezet szabályai között van néhány olyan, amelyet könnyen ki lehet kerülni. Ez pedig felborítja a jogok és kötelezettségek egyensúlyát a tagállamok között. A koronavírus-járvány során néhány ország például megkérdőjelezhető exportkorlátozásokat vezetett be gyógyszerekre és élelmiszerekre.
Ezen kihívások ellenére nem lehet azt mondani, hogy a WTO egy tévedés lenne. A szervezet az elődje, az általános vám- és kereskedelmi egyezmény (GATT) sikereire épült, amely 1948-ban lépett hatályba. A szabályokon alapuló multilaterális kereskedelmi rendszer, amely a GATT-tal kezdődött, az elmúlt hét évtizedben nagymértékben elősegítette a világgazdasági növekedést az átlagos vám csökkentésével és a nem vám jellegű akadályok folyamatos felszámolásával.
Mindamellett a WTO tagállamai mostanra felismerték a szervezet 21. századi kívánalmaknak megfelelő újraindításának szükségességét. A fejlett országok úgy vélik, hogy túl régóta viselik a kereskedelmi liberalizáció terheit, és a fejlődő országoknak többet kellene vállalniuk e téren. A kevésbé fejlett, illetve alacsony jövedelmű fejlődő országok mindeközben azt állítják, hogy a WTO szabályai akadályozzák a növekedést és a gazdaságaik modernizálását célzó törekvéseiket.
Az elmúlt két évtizedben a nemzetközi kereskedelem mumussá vált azok szemében, akik a világkereskedelmet tették felelőssé a gazdasági problémákért, amelyekkel néhány ország küzd.
A kereskedelem azonban nem egy zéróösszegű játék: a jogok és a kötelezettségek egyensúlyban lehetnek, ahogy azt a globális és a regionális kereskedelmi szabályok 1948 óta tartó fejlődése mutatta. A WTO és tagállamai előtt álló feladat az, hogy kitalálja, miként lehet előrelépést és kölcsönösen kedvező megállapodásokat elérni.
Minden tagállamnak részt kellene venni ebben a vállalkozásban, mivel ez az egyetlen módja annak, hogy a szervezet visszaszerezze a hitelességét, és betölthesse szabályozói funkcióját. Az új tárgyalásoknak ezért figyelembe kell venniük a tagállamok különböző mértékű gazdasági fejlettségét, és azt kell megcélozniuk, hogy tisztességes, minden fél számára egyenlő feltételeket biztosító megállapodások szülessenek.
A WTO előtt álló másik fontos feladat a transzparencia erősítése, valamint a hatékony vitarendezési rendszer kialakítása. Egy erőtlen WTO nem szolgálja semelyik ország érdekét. A hatékony, szabályokon alapuló nemzetközi kereskedelmi rendszer a közjót szolgálja.
A szervezet felélesztésének kudarca alá fogja ásni a kormányok erőfeszítéseit, hogy kihúzzák a koronavírus-járvány okozta recesszióból a világgazdaságot.
A WTO-nak szerte a világban pótolhatatlan szerepe van az országok gazdasági kilátásainak és az emberek életének alakításában. Bár a válság ráirányította a figyelmet a szervezet romló helyzetére, a WTO további hanyatlása nem elkerülhetetlen. Egy olyan világgazdaságban, amelyet már veszélybe sodort a koronavírus-járvány, a WTO újjáélesztéséhez megfelelő orvosságot, vagyis a tagállamok politikai akaratát, elszántságát és rugalmasságát kell alkalmaznunk.
Copyright: Project Syndicate, 2020
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.