Márpedig nyitni óvatosan kék

Teljesen világos, hogy muszáj nyitni: a gazdaságért, az állások megmentéséért, az őrület elkerüléséért. De hogyan nyissunk nyugodt lelkiismerettel, ha nagyon jól tudjuk, hogy a vírus itthon is öl, huszonévesek, harmincasok közül szedi áldozatait, és már a gyerekeinket is veszélyezteti? Fertőzés esetén megtehetjük-e, hogy két hétig hatósági karanténba vonul a cég? Ha, ne adj’ isten!, kollégánk a vírus áldozatává válik, utólag vajon mennyire fog vállalhatónak tűnni a döntésünk? Nyugtassuk magunkat jó drága lázmérő kapukkal, amikor 7–14 napos a jellemző lappangási idő, és az esetek nagy része tünetmentesen fertőz? Vagy végezzünk rendszeresen kötelező teszteket, minden alkalommal 20 centis botot dugva a kollégák orrába?

Nem, nem nyithatunk vaktában, tollvonással visszaparancsolva mindenkit az irodába. A helyzet az, hogy ahogyan a hatékony távmunkáért, úgy a biztonságos nyitásért is meg kell dolgozni. Pontos és részletes fontossági sorrendet kell meghatározni, válaszolva a „ki és mikor jöjjön?” kérdésre, figyelembe véve mindkét oldal, az emberek és a cég szempontjait.

Elsőként át kell gondolni, mennyire fontos a vállalkozásnak a helyi munkavégzés: gyárról vagy vendéglátásról van szó, ahol személyes jelenlét nélkül nincs biznisz? Vagy csapatot nem igénylő, önállóan végezhető irodai munkáról? Ha feltérképeztük a mozgásteret, érdemes egyenként figyelmet szánni az emberekre, hiszen eltérő kockázati tényezőkkel kell szembenéznünk. Egy introvertált informatikus nem lesz öngyilkos, ha végre bezárkózhat, zenét hallgatva kódolhat egész nap, ugyanúgy csetelhet online a barátaival, és közben a kényszerű irodai small-talkot sem kell magára erőltetnie.

Ám egy kreatív, fiatalos, könnyed hangulatú csapatban gyakran a „Hawaii-dizsi-napfény” szentháromság az új ötletek igazi katalizátora: ez kell ahhoz, hogy emlékezetes marketingszlogenek foganjanak és szülessenek, ez az, ami szárnyakat ad. Sok mindenre jó a hitelkártya, de van, amit nem lehet pénzért megvenni. Ahogy a távmunkánál, itt sem mindegy, hogy családos emberről van-e szó, aki egyrészt jól bírja, vagy akár élvezi is az otthonlétet, esetleg a kényszerű gyermekfelügyelet miatt oda is van láncolva, vagy egyedülálló, bulizós fiatalról, akinek a munkahelyi barátok jelentik a családot, és már alig várja, hogy ismét együtt „csapassák”.

Cégünknél továbbra is az egészség az egyes számú szempont. Úgy nyitunk, hogy tartjuk magunkat a járvány első jeleinek megjelenésekor hozott szigorú higiénés és távolságtartási szabályokhoz. De nem gördítünk akadályt senki elé, aki úgy érzi, teljesítményére bármilyen okból jó hatással lehet az irodai jelenlét: nyugodtan visszajöhet, a biztonságos munkavégzéshez és munkába járáshoz szükséges minden támogatásban részesülve: FFP2 maszkokat osztunk, a tömegközlekedést hivatali rollerrel lehet elkerülni, ha pedig megszűnik a parkolás ingyenessége, a díjat ismét visszatérítjük majd az autósoknak.

Tesszük ezt annak tudatában, hogy az élet teljes mértékben még jó ideig nem fog normalizálódni. Öröm az ürömben, hogy nem ez az első változás, amelyhez a társadalom sikeresen hozzászokik.

A múlt század elején nem volt abban semmi rendkívüli, ha valaki kilépett a háza kapuján, és csak ment az orra után. Aztán megjelentek az automobilok, történt pár baleset, és fokozatosan mindenki ráeszmélt, hogy a járda a gyalogosoké, az úttest a járműveké. A szüleink korosztálya még gondolkodás és védőfelszerelés nélkül „ismerkedett” Woodstockban, aztán jött az AIDS, és csak némi késéssel követte a biztonságos dresscode, amit ma már minden felelős tinderella ismer. Fél éve még elképzelhetetlennek tűnt, sőt fel sem merült bennünk, hogy maszkban járjunk a sarki boltba, ma már semmi furcsa nincs ebben, ahogy a fodrászt is képesek vagyunk a szeméről felismerni. Beleszoktunk a fokozottabb óvatosságba, és bár kényelmetlen, az élet így megy tovább.

Ahogy a szüleinknek hiányzik Woodstock szabadossága, úgy hiányzik nekünk a lazítás a tömött kocsmában, az önfeledt szórakozás mások közelségében. Ahogy egyre közelebb jutunk viszont a vírus elleni oltáshoz, ahogy pontosabbak és gyorsabbak lesznek a tesztek, jobbak az esélyeink a járvány visszaszorítására. És arra is, hogy a jövő nyár ismét a Hawaii, dizsi, napfény jegyében teljen.