Megújulva előrehaladni

Lecsengőben a világjárvány? Avagy még csupán átmenetileg gyengült itt, és javában tombol ott? Lesz-e gyógyszer, oltóanyag ellene, és ha lesz, mikor, mennyire lesz hatásos, jelentkeznek-e esetleg ártó mellékhatások?

Kérdések, amelyek naponta merülnek föl vírus sújtotta világunkban. Mindeközben azonban már most készülnünk kell a jövőre, a gazdaságok felélesztésére, sőt megújítására, netán új pályákra állítására.

Kétségtelen, hogy a járvány új kérdéseket vetett fel, új problémákat kell megoldani, de továbbra is megmaradtak a korábbiak:

Ez utóbbiak tükrében tűnnek föl kedvező hírek is, hála a tudományos haladásnak és a hozzá szorosan kapcsolódó műszaki innovációnak.

Fontos és örömteli jelenség, hogy ezek nem álltak le a pandémia szorításában sem.

Itt most csak két ígéretes fejlesztést említek.

De előtte egy kis kitérő. E hasábokon már többször szóltam energetikai kérdésekről. Némi humoros felütéssel idézhetném a klasszikus kijelentést: bizony, most a helyzet fokozódik.

Ha tényleges a klímatudósok kimutatása, hogy Földünk légköre veszélyes mértékben és ütemben melegszik, akkor nem halogathatók folyamatos intézkedések. Látnunk kell, hogy például az életünk alapját jelentő, létszükségletű villamosenergia-termelésben – az egyre nagyobb mértékben terjedő alternatív-megújuló források (szél, napsugárzás, geotermia, tengermozgások) felhasználása mellett – még mindig igen jelentős arányú a környezetet terhelő szénerőművek termelése.

Ugyanakkor örvendetesen bővül a nukleáris energiatermelés, mi több, a hagyományos atomerőművek mellett nagy erőkkel kutatnak-fejlesztenek alternatív megoldásokat is.

A napjainkban a nukleáris technika fejlesztésében élen járó Oroszországban például nagy jelentőségű kezdeti lépések sikeréről számolnak be a világ első ólomhűtéses, gyorsneutronos reaktorának fejlesztése kapcsán. A szibériai Tomszki területen található, mintegy százezres lakosságú Szeverszk város Szibériai Kémiai Kombinátjában (SCC) dolgoznak a Breszt OD–300 zárt nukleáris ciklusú reaktor fejlesztésén.

A sokoldalú projektben több feladatot is meg akarnak oldani. Az egyik fűtőanyag előállítása gyorsreaktorokhoz, a másik ólomhűtéses gyorsreaktorokkal működő erőmű kialakítása, továbbá egy, a környezet védelme szempontjából igen lényeges feladat megoldása, amelynek keretében használt fűtőelemek kezelőmodulját dolgozzák ki.

Egy másik oroszországi csapat, a Titan–2 szakemberei az atomerőmű létesítéséhez és telepítéséhez szükséges építészeti és gépészeti egységek és rendszerek kidolgozását végzik. Az előkészítő munkálatokat már megkezdték, a téma fontosságát jelzi, hogy három műszakban dolgoznak.

Ha az SCC új megoldásokra törekvő projektje sikeres lesz – és remélhetőleg az lesz –, akkor azt mindenképpen a következő évtized eredményei közé kell számítanunk. Ugyanakkor már működő megvalósulásnak számít a világ első úszó atomerőműve. Május végén valós üzemelésbe lépett a nagy orosz tudós, Lomonoszov akadémikus nevét viselő, hajón úszó atomerőmű a zord északi Csukcs Autonóm Körzetben, Pevek városánál.

Az úszó atomerőműben két reaktor működik, amelyek 70 megawatt villamos teljesítményt szolgáltathatnak.

(Összehasonlításul: a mi meghosszabbított élettartamú paksi reaktoraink egyenként 500 megawatt teljesítményűek.)

Érdemes megemlékezni a hordozóhajóról is: 144 méter a hossza, 30 méter a szélessége, és 135 fős legénység szolgál rajta. A reaktorokba üzemanyagot csak három-, esetleg ötévente kell cserélni, és elég kedvező az élettartamuk: negyven év, sőt jók a kilátások arra, hogy ez további húsz évvel meghosszabbítható.

(Ismét egy összehasonlítás: a nálunk tervezett Paks II. modern reaktorai hatvanéves élettartamúak, és ez az idő modernizáló újításokkal akár húsz évvel meghosszabbítható.) Egyébként már tervezik az úszó reaktorok továbbfejlesztett változatát is.

Rendkívüli jelentőségű a mozgó atomerőmű működése.

Zord éghajlatú vidékek, amilyen a Csukcsföld, a rettenetes gulágok egykori térsége is, megbízható, egyenletes villamosenergia-ellátást kaphatnak, méghozzá a klímát káros kibocsátásokkal nem terhelő erőműből.

Hasonló jelentőségű lehet olyan, a civilizációtól távoli térségekben, ahol nehézkes vagy nincs is közvetlen rákapcsolódási lehetőség az adott ország hálózatára. Kiemelkedően fontos, hogy az úszó atomerőmű a tengervíz sótalanítására nagyon alkalmas.

Rendkívüli ennek a jelentősége, mert Földünk egyre növekvő lakossága már most számos helyen szűkölködik tiszta, fogyasztható vízben.

A Lomonoszov úszó atomerőmű társai akár napi 330 ezer köbméter tengervizet is képesek lehetnek sótalanítani.

E sorok írásakor még javában dúl Földünk egyes térségeiben a Covid–19-járvány, és ahol már megcsillannak a remények, mint nálunk, ott sem végleges a lecsengése.

Mindeközben semmivel sem gyengébbek a klímaváltozással összefüggő zord kilátások. Az utóbbival szembeni küzdelemben a sikereket éppen a civilizációnk meghatározó tényezőjét, joggal állíthatjuk, az alapját jelentő villamosenergia-ellátás új, nem vagy csak kevéssé szennyező megoldásai jelenthetik. A modern, biztonságos atomenergia-termelés e küzdelem meghatározó erejét képviseli.