Mit tehetnek a mentőcsomagok a jövő gazdaságaiért?

Tavaly a Világgazdasági Fórum éves globális versenyképességi jelentése 141 kormányzatot vizsgált meg abból a szempontból, hogy mennyire vannak felkészülve a jövő kihívásaira. A jelentés szerint a legtöbb kormány szerény eredményeket tud felmutatni ezen a területen, illetve más fontos hosszú távú indikátorok terén. Most, hogy a járvány miatt bevezetett korlátozások komoly pusztítást végeztek a világgazdaságban, és rámutattak arra, hogy sok intézmény alkalmatlan a problémák kezelésére, a kiterjedtebb – és talán a bátrabb – lépésekre is kész kormányzatok ideje jött el.

Már mintegy 9 ezermilliárd dollárt pumpáltak a világgazdaságba a háztartások támogatására, a munkahelyek megmentésére és a vállalkozások életben tartására. Miután néhány ország kezd visszatérni a régi élethez, vezetőiknek kiváló a lehetőségük a gazdaságuk átalakítására olyan módon, hogy az jobb, zöldebb és mindenki számára egyenlőbb eredménnyel járjon.

A válság egy olyan lehetőséget kínál fel, amelyet a Világgazdasági Fórum a „nagy újraindításnak” tart, és amely nem valamikor a távoli jövőben, hanem éppen most kezdődhet el. A 2008-as pénzügyi válság és az azt követő időszak tanulságaira alapozva sok kormányzat számos észszerű feltételt szab a mentőcsomagok nyújtására. A most biztosított rövid távú segítséget úgy lehet és kellene kiegészíteni, hogy az felelősebb üzleti megoldásokat, a munkahelyek megmentését, az egyenlőtlenség és a klímaváltozás kezelését eredményezze, valamint a jövőbeli sokkokkal szemben hosszú távú ellenálló képességet építsen ki.

Például a növekvő egyenlőtlenséggel, valamint az államháztartásra nehezedő terhekkel kapcsolatos aggodalmak miatt Franciaország, Dánia és Lengyelország nem nyújt állami támogatást olyan cégeknek, amelyeknek a székhelye Európán kívüli adóparadicsomokban található. Az Egyesült Királyság pedig megtiltotta az osztalékkifizetéseket, és korlátozta a bónuszokat az állami hitelprogramokban részt vevő vállalatok esetében.

A kormányok emellett a munkahelyek megvédésére is törekszenek azzal, hogy ösztönzőket biztosítanak a cégek számára a munkaerő-állományuk megtartása érdekében. Az állami támogatást kapó amerikai cégeknek a járvány előtti foglalkoztatási szintjük legalább 90 százalékát meg kell tartaniuk szeptember 30-ig. Japán hasonló feltételeket szab mind a kkv-k, mind a nagyvállalatok számára. Mindeközben Olaszország átmeneti általános tilalmat alkalmaz az elbocsátásokra, ami nem korlátozódik csak az állami forrásokat kapó cégekre.

A mentőcsomagok keretében meghozott intézkedések még a válság által súlyosan érintett szektorokban is hangsúlyt fektetnek a szociális és a környezetvédelmi felelősség kérdésére, illetve bátorítják a hosszabb távú tervezést. Az elmúlt évtizedben a legnagyobb amerikai légitársaság a szabad cash flow-jának a 96 százalékát részvény-visszavásárlásokra költötte, ami az S&P 500-cégek által alkalmazott átlagos rátának majdnem a duplája. Az állami forrásokat felhasználni kívánó, most bajban lévő légitársaságoknak nemcsak a részvényvásárlásokat és az osztalékkifizetéseket kell megszüntetniük 2021 végéig, hanem abba is bele kell egyezniük, hogy nem fognak alkalmazni kényszerszabadságolásokat vagy bércsökkentést szeptember 30-ig.

Hasonlóképpen a francia kormányzat „zöldfeltételeket” kapcsolt az Air France–KLM-nek nyújtott hétmilliárd eurós mentőcsomag mellé, azt kérve a légitársaságtól, hogy felezze meg szén-dioxid-kibocsátását 2030-ra a 2005-ös szinthez képest.

A hosszú távú gondolkodás rövid távú intézkedésekbe történő ágyazásának ezen példái egyértelműen a helyes irányba tett lépéseknek tekinthetők. A költségvetési támogatás puszta mérete, illetve az egyenlőtlenséggel, a klímaváltozással, a munkanélküliséggel és az államadóssággal kapcsolatos növekvő aggodalmak miatt azonban a gazdasági kilábalást szolgáló intézkedések következő hullámának még ezeken is túl kell majd mutatnia. E téren 750 milliárd eurós keretével az Európai Bizottság Következő Generációs EU elnevezésű válságalapja példaként kezelhető. A tisztességes és inkluzív fellendülést teremtheti meg a zöld digitális gazdaság felé történő átalakulás felgyorsításával.

A járvány proaktívabb szerepbe helyezte a kormányokat, mint amilyet bárki hónapokkal ezelőtt elképzelt volna. Ahogy túllépünk a közvetlen egészségügyi válságon, a politikusoknak ki kell használniuk a lehetőséget a bátor, előretekintő reformok megvalósítására. Ebbe beletartozik a társadalmi szerződések újraalakítása, a biztonsági hálók biztosítása, illetve olyan készségek és munkahelyek előnyben részesítése, amelyekre a jövő gazdaságának szüksége lesz.

Nem térhetünk vissza egy olyan rendszerhez, amely keveseknek kedvez sokak kárára. A rövid távú nyomás és a hosszú távú bizonytalansággal való konfrontálódás egyszerre történő kezelése során a politikai vezetők történelmi válaszúton találják magukat. A kormányok új szerepe megadja azokat az eszközöket a kormányzatoknak, amelyekkel elkezdhetik a fairebb, fenntarthatóbb és ellenállóbb gazdaság kiépítését.

www.project-syndicate.org