Infláció vagy defláció: merre megyünk a nyitás után?

Sokan sokféle aspektusból vizsgálták már a koronaválság utáni világot, de valahogy az infláció várható alakulásáról nem beszélünk eleget.

Pedig ez is kulcsfontosságú. Kulcsfontosságú a fogyasztók számára a rendelkezésre álló reáljövedelem szempontjából, kulcsfontosságú a vállalatok várható költségszintje miatt, és nem utolsósorban az állam számára is igen lényeges kérdés.

Nemcsak a büdzsé bevételeinek alakulása miatt, de az adósság szempontjából is kulcskérdés, hogy mit tartogat az infláció középtávon.

Ugyanúgy szólnak érvek a válság előtt látottnál magasabban vagy épp tartósan alacsonyabban ragadó infláció mellett. Vegyük most sorra ezeket, és nézzük meg, vajon mi következik mindebből a hazai középtávú áralakulás szempontjából.

A jelenlegi agresszív, példátlan mértékű globális monetáris és fiskális lazítás erős inflációs nyomást generálhat. Ez nem meglepő, hiszen ezeknek az intézkedéseknek alapvetően pont ez a céljuk. A jegybanki pénzteremtés a maximumon pörög, az egekbe emelve a pénzkínálatot: soha nem látott mértékű pénzmennyiség kering a világgazdaságban, az idén eddig átlagosan 10 százalékkal nőtt éves bázison.

Ráadásul ez már nem csak a nagy jegybankok játszótere:

a régiónkban is számos központi bank lépett a mennyiségi lazítás útjára, a többi között a lengyel és a magyar is.

Ezenfelül a gazdasági bezárkózásnak a termelési láncokra gyakorolt jövőbeli hatását is nyöghetjük. Ez a válság jól rávilágított a termelési struktúra hibái­ra, ami a globalizáció – amely maga deflációs hatású – mértékének csökkenéséhez vezethet, inflációs nyomást generálva és általános áremelkedést okozva. A nyersanyagpiacok is kivehetik a részüket az infláció felfuttatásából.

Ahogyan az olaj esetében már láttuk, igen gyorsan tud fordulni a szélirány. Ez várhatóan így lesz más nyersanyagok piacán is.

Ahogy erősödik a gazdaság, a nyersanyagárak túlzottan megemelkednek, vágtába kezdhetnek az ipari termelői árak, és mindez végül megjelenik a fogyasztói árakban is.

A tartósan magasabb infláció várhatóan először a nyersanyagimportra szoruló, a termelési láncokba mélyen integrált feltörekvő piacokon jelenhet meg. Ezt tovább erősítheti a leértékelődő fizetőeszközök hatása is. Mindezek alapján egyáltalán nem lenne meglepő, ha Magyarországon tartósan magasabb infláció alakulna ki.

Pontosabban visszatérne az a folyamat, amelyet maga a hazai jegybank is erősített a magas nyomású gazdaságra való törekvéssel.

Egyébként a magasabb inflációs cél egy ilyen válság után nem lenne ördögtől való, és nem is lenne egyedülálló. Az Egyesült Államok jegybankja, a Fed is abban lehet érdekelt, hogy elinflálja az egyre növekvő adósságát, vagyis tartósan laza monetáris politika és gyenge dollár jöhet, különösen, ha Trump marad az elnök.

Az adósság monetizálása tehát Magyarország esetében sem feltétlenül lenne újdonság. A gyors növekedésre és inflációra építő, magas nyomású gazdaság így még valószínűbb, hogy velünk marad.

Ez a gazdaságpolitika már nemcsak a gyors felzárkózást hivatott segíteni, de a költségvetési politikának is nagy hasznot hajthat a válság miatt megugró államadósság gyorsabb leépítésében.

Ha szigorúan csak a proinflációs tényezőket nézzük, középtávon globálisan 4-6 százalékos inflációs rátára készülhetnénk, és hazánk ennek a sávnak inkább a felső részében helyezkedne el. Persze az éremnek van másik oldala is. A koronavírus-válság rövid távon alapvetően deflációs hatású, és ahogy a globális kereslet összeomlik, a maginflációs mutatók is erősen csökkennek.

Mindez magában hordoz egy tartósabb inflációs tehetetlenséget. A beragadó alacsony kereslet a vállalatokat – főleg a szolgáltató szektorban – árcsökkentésre kényszerítheti. A megemelkedő megtakarítási ráta, a tartósan csökkenő fogyasztás és a velünk maradó óvatossági motívum az infláció nagy ellensége.

Egyébként vélhetően pont ezt a tartós bizalmi sokkot akarja elkerülni az MNB azzal, hogy megpróbál optimizmust erőltetni és várakozásokat menedzselni. Ha ezekkel a dezinflációs hatásokkal is számolunk, még mindig úgy látom, hogy középtávon a 3-5 százalék körüli, vagyis inkább a jegybanki célok feletti infláció lehet reálisabb várakozás mind globálisan, mind Magyarországon.