Abba kell hagyni a Doing Business jelentések készítését

A Világbank Doing Business indexe a 2003-as megalkotása óta mind elméleti, mind gyakorlati szinten kifogásolható, azonban a fősodorhoz tartozó közgazdászok csak nemrégiben kezdték el bírálni a mutatót. Üdvözölni lehet, hogy a Világbank saját maga is elismerte a problémák némelyikét, azonban az index már hatalmas károkat okozott a fejlődő országoknak, ezért el kellene vetni.

A Világbank az adatokban tapasztalható „szabálytalanságok” miatt már rákényszerült az index publikálásának felfüggesztésére.

A legújabb botrány a számok nyílt meghamisítása miatt tört ki.

Négy ország – Azerbajdzsán, Kína, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek – számait nem megfelelően módosították, legalábbis a 2017-re és 2019-re vonatkozókat (ami a 2018-as és 2020-as Doing Business jelentéseket érintette).

Más szabálytalanságok is előfordulhattak. A Világbank az elmúlt öt év adatainak vonatkozásában rendszerszintű felülvizsgálatba kezdett, független ­auditot indított el, és ígéretet tett arra, hogy kijavítja a probléma által leginkább érintett országok adatait.

Ez azonban csak egy kisebb gond az indexszel kapcsolatos többi problémához képest. Paul Romer, a Világbank volt vezető közgazdásza ezek némelyikére rávilágított 2018-ban, amikor éles kritikával illette az indexet.

Romer szerint az országok helyezése terén az utolsó négy évben bekövetkezett változások legtöbbjét az ismétlődő módszertani változások okozták, amelyek nagyobb súlyt adtak a kormányok politikai irányultságának.

Romer szerint különösen a chilei adatok tűntek úgy, hogy manipulálták őket, csak hogy kimutassák: az ország üzleti környezete romlott a baloldali kormány alatt. Chile helyezése a 25. és az 57. pozíció között ingadozott 2006 és 2017 között, amikor az államfői tisztséget hol a szocialista Michelle Bachelet, hol a konzervatív Sebastián Pinera töltötte be.

Bachelet elnöksége alatt Chile helyezése folyamatosan romlott, Pinera elnöksége idején viszont folyamatosan javult. Romer személyesen kért bocsánatot Chilétől és minden olyan országtól, amelyre – ahogy mondta – „rossz benyomást tettek”.

Arra célzott, hogy a Világbank az ország helyezését politikai okokból manipulálta, később azonban ennek az állításnak a visszavonására kényszerült, majd két héttel később Romer lemondott posztjáról.

Justin Sandefur és Divyanshi Wadhwa, a Center for Global Development kutatói összehasonlították a Doing Business rangsorát a saját maguk által készített, a 2006 és 2018 közötti időszakot lefedő rangsorral, amelyet ugyanazon országokra nem változó módszertannal készítettek.

Arra jutottak, hogy Chile helyezésének Bachelet elnökségei idején történő visszaesése, illetve a Pinera elnöksége alatti emelkedése teljes mértékben módszertani „babrálás” eredménye. Chile törvényei és intézkedései ugyanis alig változtak ez idő alatt.

A Doing Business index hívei az adott ország helyezésére és nem az index értékére fókuszálnak, és a rangsor minden évben óriási médiafigyelmet kap. Még az akadémiai kutatók is úgy tekintenek (amúgy rosszul) a helyezésekre, mint amelyek azt jelzik, hogy az adott kormány mekkora mértékben támogatja a magánberuházásokat.

Emiatt a kormányok versengenek egymással, abban a reményben, hogy ha jobb a helyezésük, akkor több külföldi befektetést tudnak bevonzani, illetve ezzel emelhetik a hitelességüket a hazai színtéren.

A politikusok néha elkeseredett (és hatékony) eszközökhöz nyúlnak, hogy kijátszva a Doing Business metodológiáját, jobb helyezést érjenek el az országok rangsorában.

A legismertebb eset, amikor az indiai kormány trükközött a szabályozásokkal, hogy javítsa az ország helyezését,

amivel óriásit léptek előre a rangsorban, 2015-ben India a 142. helyen állt, majd 2020-ra a 63. helyet érte el.

India helyezésének javulása azonban jórészt a metodológiai változtatásokból eredt. A helyezése akkor is javult, amikor a beruházási rátája a GDP arányában folyamatosan csökkent (a 2010-ben mért 40 százalékról 2019-re mintegy 30 százalék körüli szintre esett).

Miként történhetett, hogy a Doing Business index ennyire nem felelt meg a valóságnak?

Való igaz, hogy erős érdekellentétek alakulhatnak ki az index Világbank általi kiszámításánál a Világbank munkatársainak ideológiai nézetéből fakadó elhajlások vagy amiatt, hogy a nagy, pénzügyileg fontos országok kedvében kell járni. Az indexszel a legnagyobb probléma azonban az, hogy alapvetően téves a felépítése.

Az indexnek az eredeti célja szerint egy adott ország üzleti környezetéről kell teljes képet adnia, azonban az csak a kormányzati szabályozásokat fedi le (kivéve az adóra vonatkozó indikátort). Néhány olyan szabályozást sem vesz figyelembe, amely kihat a vállalkozásokra, így a pénzügyi, környezetvédelmi és a szellemi tulajdonra vonatkozókat.

Még fontosabb, hogy nem méri az üzleti környezet összes olyan aspektusát, amely számít a cégek vagy a befektetők szempontjából, beleértve a makrogazdasági feltételeket és politikát, a foglalkoztatást, a korrupciót, a politikai stabilitást, a fogyasztást, az egyenlőtlenséget és a szegénységet.

Továbbá az index teljes mértékben arra fókuszál, hogy mennyire könnyen lehet egy adott országban vállalkozni, valamint arra, hogy mekkora szabályozási költségek terhelik a cégeket. Nem tér ki arra, hogy ezeknek a szabályozásoknak milyen hasznuk van, illetve hogy jobb üzleti környezetet hoznak-e létre.

Hasonlóképpen a Doing Business index az adóra csak költségként és nem bevételi forrásként tekint,

amelyet fontos kedvező gazdasági hatások elérésére, például modern infrastruktúra kiépítésére vagy képzett munkaerő kialakítására lehet használni.

A Doing Business fő iránya így szabályozásellenesnek nevezhető: minél kisebb a szabályozás mértéke egy adott országban, annál jobb helyezést ér el az államok rangsorában. Az adókulcsok szerepeltetése az indikátorok között annyira visszatetsző,

hogy a Világbank megbízásából készült két független értékelés is a kihagyásukat javasolta.

Ahogy azt Isabel Ortiz és Leo Baunach megjegyezte, az index hathatósan „aláássa a társadalmi fejlődést, és erősíti az egyenlőtlenséget”. Ennek az az oka, hogy „az index arra ösztönzi az országokat, hogy vegyenek részt a deregulációban, beleértve a foglalkoztatottak védelmének csökkentését, a társadalombiztosítási járulékok mérséklését (amit a munka adóztatásának neveznek), és a cégeket terhelő adók csökkentését”.

Ortiz és Baunach helyesen érvel amellett, hogy itt az ideje abbahagyni a Doing Business jelentések publikálását. Továbbá a Világbank bocsánatkéréssel tartozik a fejlődő országoknak mindazokért a károkért, amelyeket ez a félrevezető és problematikus mutató okozott.