Megfelelően működő WTO-ra van szükség

A második világháború óta a világgazdaság az 1945 utáni architektúrájával kapcsolatos legmerészebb álmait is túlszárnyalta, korábban nem látott előrelépés történt az egészségügy, az oktatás, az életszínvonal, a szegénység csökkentése és a vagyonosodás terén. Ennek fő oka a nemzetközi kereskedelem növekedése és liberalizációja volt, amit az tett lehetővé, hogy az Egyesült Államok vezető szerepet töltött be a nyitott multilaterális kereskedelmi rendszer létrehozásában és a felette való őrködésben.

Ez a rendszer – amely először az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményen (GATT), majd a Világkereskedelmi Szervezeten (WTO) keresztül lett megalkotva – a globális kereskedelemben nemzetközi jogrendet, a kereskedelmi partnerek között diszkriminációmentes kapcsolatokat, valamint egy olyan fórumot hozott létre, ahol meg lehetett állapodni a vámcsökkentésekben, illetve más kereskedelmi akadályok felszámolásában. 2000-re az átlagos feldolgozóipari vámok a fejlett gazdaságokban mintegy 2 százalékot tettek ki, ami jóval az 1948-ban mért szint alatt volt. A nemzetközi kereskedelemnek a globális GDP-hez viszonyított mértéke a második világháborút követő években mért mintegy 20 százalékos szintről 1990-re 39, 2018-ra 58 százalékra nőtt. A nyitott multilaterális kereskedelmi rendszer azonban súlyosan erodálódott az elmúlt néhány évben.

A világkereskedelem dollárban számított értéke 2019-ben 3 százalékkal esett, miközben a globális GDP még mindig növekedett.

Ez a visszaesés jórészt az Egyesült Államoknak a bilateralizmus és a protekcionizmus irányába történő elfordulásának volt a következménye, ami azóta tart, hogy Donald Trump 2017 januárjában elfoglalta az elnöki hivatalt. Trump úgy véli, hogy az USA elég erős ahhoz, hogy jobb megállapodásokat kössön a kereskedelmi partnerekkel külön-külön lefolytatott tárgyalások (értsd: kierőszakolások) révén. Az USA valóban egy nagy kereskedő ország, ám a világ népességének csupán 4 százalékát teszi ki, és a globális GDP-nek kevesebb mint egyötödét adja. Ezek a számok önmagukban igazolják a trumpi bilaterális megfélemlítés hatékonyságával kapcsolatos szkepticizmust.

Amikor elfoglalta hivatalát, Trump azt a célt tűzte ki, hogy csökkenti az USA kétoldalú kereskedelmi egyensúlytalanságait, és felszámolja vagy csökkenti az amerikai termékekkel szembeni kereskedelmi akadályokat, vámokat, így növelve az amerikai exportot. Egyik célja sem teljesült.

A bilaterális és a teljes külkereskedelmi deficitet nem lehet a protekcionizmuson keresztül kezelni. Mindkét mutató valójában romlott Trump elnöksége alatt.

A teljes amerikai kereskedelmi hiány a 2016-ban mért 750 milliárd dollárról 2019-re 864 milliárd dollárra nőtt, és mostanra 2008 júliusa óta nem látott magas szintre emelkedett.

Továbbá a Kínába – vagyis Trump „Amerika első” kereskedelmi politikájának fő célpontjába – irányuló amerikai export csak 1,8 százalékkal nőtt a 2020 augusztusa előtti 12 hónapban, miközben az USA-ba irányuló kínai export óriási mértékben, 20 százalékkal emelkedett, ami tovább növelte a kétoldalú kereskedelmi deficitet.

Ahogy az a kereskedelmi háborúkban mindig történik, mindkét ország veszített a szemet szemért elv alapján bevezetett vámemeléseken. Az amerikai fogyasztók számára most sok Kínából érkező termék megdrágult. Számos amerikai cégnek többet kell fizetnie az alkatrészekért, emiatt piaci részt veszítettek a külföldi versenytársakkal szemben, akik most a költségeket illetően előnyösebb helyzetben vannak. Emellett, ahogy számítani lehetett rá, Kína megemelte az amerikai termékekre kivetett importvámjait, aláásva ezzel az amerikai exportot.

Hasonlóképpen, az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezménynek (NAFTA) a Trump-adminisztráció általi „újratárgyalása”, valamint az USA és a Dél-Korea közötti szabadkereskedelmi megállapodás (KORUS) azt a célt szolgálta, hogy kezelje az „új ügyeket”, például a digitális gazdaság térnyerését. Ezekre a kérdésekre már az Obama-adminisztráció által kitárgyalt Csendes-óceáni Partnerség (TPP) is kiterjedt, amit azonban Trump azonnal felmondott, amint hivatalba lépett. Az eredeti megállapodás többi megmaradt tagállama hasonló szabadkereskedelmi megállapodást (CPTPP) kötött az USA nélkül. Ezek az országok vámmentesen hozzáférhetnek egymás piacaihoz, miközben az USA-val szemben magasabb vámokat alkalmaznak.

Az amerikai acél- és alumíniumimportra vonatkozó vámok megemelésével Trump csupán azt érte el, hogy az acélt használó amerikai iparágak hátrányos helyzetbe kerültek. A vas- és acéliparban az elmúlt két évben csökkent a foglalkoztatottság.

Végezetül és talán legfőképpen azt kell kiemelni, hogy a Trump-adminisztráció súlyosan aláásta a WTO-t azzal, hogy blokkolta a fellebbviteli testület új bíróinak kinevezését, ami miatt a szervezet vitarendezési mechanizmusa nem működőképes. A világnak nagy szüksége van rá, hogy a WTO megfelelően működjön.

A Trump-adminisztrációnak jóval nagyobb esélye lett volna a sikerre, ha a WTO-n keresztül kezeli a nyitott kereskedelmi kérdéseket. A hasonló megközelítést valló országokkal való szövetség kialakítása és a WTO szabályainak multilaterális keretekben történő módosítása már régóta hatékonyabbnak bizonyul, mint a szűkebb körű, egyoldalú törekvés a kisebb célokra. Trump bilateralizmusa és a WTO elutasítása aláásta a teljes nemzetközi kereskedelmi rendszert, és nagy károkat okozott az amerikai cégeknek és háztartásoknak egyaránt.

Copyright: Project Syndicate, 2020

www.project-syndicate.org