Néma bálványdöntés a tudományban

Manapság a szobrok és a rabszolgatartó múlt újraírását látjuk a világban: sorra dőlnek azok a mementók, amelyeket valamilyen kontextusban a feketék elnyomói, rabszolgatartói vagy haszonélvezői számára emeltek elődeink. Mivel Magyarország nem vett részt sem a kolonizációban, sem a rabszolgaság kiépítésében és működtetésében, sem pedig – egy rövidebb, szégyenletes korszakot leszámítva – a faji alapú társadalmak felépítésében, a „woke” és „cancel”, valamint a Black Lives Matter mozgalmak a magyarok számára történelmileg értelmezhetetlen társadalmi problémákra világítanak rá. Ma már ott tartunk, hogy az egyik legnagyobb hollywoodi filmikon,

sőt egy helyi repülőtér tetejéről is levették a nevét évtizedekkel ezelőtt adott interjúi miatt.

Mindeközben egy egyelőre csak angol nyelven elérhető, július végén megjelent könyv valódi intellektuális robbanást okozott, de még nem hallani a detonációt, ugyanúgy, mint az atombombánál. A becsapódás utáni néma csend övezi Michael Shellenberger könyvét, amelynek címe: Apocalypse Never – Why Environmental Alarmism Hurts Us All (Világvége: soha – Miért árt a környezetvédelmi alarmizmus mindannyiunknak?). A könyv szerzőjének személye különösen érdekes, mert Michael Shellenbergert 2008-ban a környezetvédelem hősének választotta meg az amerikai Time magazin, ugyanaz, amely Greta Thunberget az év embereként szerepeltette címlapján 2019-ben. Shellenberger nemcsak merőben szokatlan állításokat fogalmazott meg új könyvében a globális klímaváltozásról, hanem személyesen kért bocsánatot az elmúlt harminc évben folytatott klímariogatásért, megjegyezve, hogy valóban változik a klíma, ám a változás kommunikációja – mind az okok, mind pedig a (potenciális) kimenet vonatkozásában – helytelen, és ez veszélyezteti a klímavédelem elleni harc eredményességét is. Egyenesen azt állítja, hogy a környezetvédők – ideértve a Greenpeace-t is – megvezették a közvéleményt.

A szerző könyvében elismeri, hogy 2019-ben valóban 50 százalékkal több erdőtűz volt Brazíliában, mint a megelőző évben, ez azonban mindössze 2 százalékkal emelte meg az előző tíz év átlagát. A karbonkibocsátás a legfejlettebb országokban az 1970-es évek óta nem nő, hanem éppenséggel csökken, s ez különösen igaz az Egyesült Királyság, Németország és Franciaország esetében. Megjegyzem, hogy ráadásul az erdős területek is folyamatosan nőnek Európában – ma már jóval zöldebb az Európai Unió, mint amilyen volt ugyanez a terület száz éve. Shellenberger szerint a vegetáriánus életmód és étrend mindössze alig 5 százalékkal kisebb károsanyag-kibocsátást eredményez, a legnagyobb területigényű hús előállítására használt termőterület nagysága pedig az elmúlt időszakban valójában jelentős mértékben, egy alaszkányi területtel csökkent. A rocksztárok segélykoncertjeinek szlogenjeivel és az autokratának minősített brazil elnököt támadók véleményével szemben a környezetvédő szerint Amazónia nem a Föld tüdeje.

Mindezek az állítások önmagukban is megdöbbentők a szerzőtől, de Shellenberger legfontosabb tézise az, hogy a klímaváltozás önmagában nem súlyosbítja a természeti katasztrófákat, és nem az emberiség az okozója a hatodik nagy fajkihalásnak nevezett folyamatnak (ha van ilyen). Mellesleg a klímatagadók kedvenc állításai közül ez a kettő a legfontosabb. Végül beviszi a kegyelemdöfést is: az atomenergiára kell átállni – bár ez nem újdonság nála, hiszen már 2017-ben megdöbbentette közönségét az akkori, egymillió­nál is nagyobb nézettséget hozó TED-es előadásán, amelynek a címe is sokatmondó volt: „Miért változtattam meg álláspontomat az atomenergia kapcsán?”

Szerinte nem a globális felmelegedés, hanem az emberek okozzák az erdőtüzeket, mert egyre többen laknak az erdőkhöz közel, ahol felhalmozzák a tűzifát. Sőt, a tűzifahasználattal ma már nagyobb a károsanyag-kibocsátás, mint amennyi a fosszilis alapú üzemanyagok égetésével keletkezik. Shellenberger ugyanakkor hitet tesz a technológiai fejlődés mellett, amikor azt mondja, hogy nem kevesebb, hanem több ipari mezőgazdaság kell, mert például a szabadon tartott marháknak hússzor több földre van szükségük, amivel egyúttal háromszor több a károsanyag-kibocsátás. Véleménye szerint a megújuló energiaforrásokra való százszázalékos átállás nem csökkenti, hanem éppen ellenkezőleg, drasztikusan növeli a földhasználatot, méghozzá a jelenlegi fél százalékról 50 százalékra. A tudós a járványok megelőzésében is a több ipari mezőgazdaság mellett tesz hitet, hiszen a járványok sokszor az (illegális) vadhúsgazdálkodásból indulnak ki. A kutató még egy érdekes összefüggést szemléltetett az iparosodás kapcsán: az alkalmazkodás nem elszegényíti az országokat, hanem ellenkezőleg, gazdagabbá teheti őket. (Hollandia évszázadok óta küzd a természet tenger felőli fenyegetéseivel, mégis jómódúbb lett, amikor a tengerszint alatti életmódhoz volt kénytelen alkalmazkodni.)

Azt azonban már kevesen tudják, hogy a nemes cél érdekében létrehozott majomrezervátumok 250 elefánt halálához vezethettek – sokkolja olvasóit a szerző. Ha pedig állatvédelem, akkor kapaszkodjanak meg: Shellenberger szerint nem a Greenpeace bálnahalászokkal vívott tengeri látványos „csatáinak” eredménye, hogy visszaesett a bálnavadászat, hanem egyszerűen annak, hogy petróleumra és a jövedelmezőbb pálmaolajra álltak át több országban. (Megjegyzem, hogy az első ipari forradalomban még nélkülözhetetlen szerepet játszott a bálnazsír – például a közvilágításban –, majd a jelentősége a műanyagok terjedésével folyamatosan csökkent. Az már más kérdés, hogy a bálnazsír helyébe lépő pálmaolaj szintén óriási károkat okozott, hiszen egyre nő a – vadállatok élőhelyeit is tönkretevő – pálma-termőterület, párhuzamosan a kereslet növekedésével, amely már majdnem az ötszöröse a huszonöt évvel ezelőttinek, és ezzel párhuzamosan több fejlődő ország – Indonézia, Malajzia – vezető exportcikkévé vált.) Mindeközben Shellenberger szerint az emberiség egyre inkább olyan városokat, gazdaságokat és erőműveket akar, amelyek még energiaintenzívebbek. Szerintem érdemes megemlíteni itt azt is, hogy az MIT (University of Massachusetts) kutatói 2019-ben úgy becsülték, hogy a mesterséges intelligencia betanítása oly mértékben energiaigényes, hogy meghaladja öt átlagos amerikai jármű élethosszig tartó (!) ökológiai lábnyomát, amelybe beleértendő az autók legyártásakor keletkező károsanyag-kibocsátás is.

A szerző azt állítja, hogy lényegében mind­annyi­unkat félrevezettek gazdasági, politikai és ideoló­giai érdekekből, miközben a környezetvédők maguk is dollárszázmilliókat fogadtak el, a többi közt az olajlobbitól. Ma a környezetvédelem harcos irányzatai már-már vallási jelleget öltenek, ami ellen ugyanúgy fel kell lépni – ezért is érzi úgy Shellenberger, hogy bocsánatkéréssel tartozik.

Ahogyan Teller Ede mondta egykor:

Mindezek ellenére kérdéses, vajon látványos lesz-e a környezetvédelem bálványainak leomlása, és követni fogják-e mások is a Saulból Pállá vált Shellenbergert a következő időszakban, vagy pedig némaság, mellőzöttség lesz a sorsa.