A gazdaság is a vakcinát várja

A gazdaság állapotát a járványhelyzet határozza meg, vagyis a növekedési kilátásokat nem a gazdasági szereplők viselkedése determinálja a tankönyvekben megszokott módon, hanem egy, az ő szempontjukból külső tényező, a koronavírus terjedési sebessége és az erre adott kormányzati válaszreakciók. Mindez bizonytalanságot kelt, ami kihatással van a fogyasztói és a beruházási döntésekre, és érdemben fogja vissza a kiadásokat a logikusnak tűnő, óvatos gazdasági döntések kikényszerítése révén. Mit tehet ilyen helyzetben egy kormányzat?

A gazdaság állapota erősen hasonlít a betegségben szenvedő szervezetéhez, így kézenfekvő az orvosi kezelés analógiája.

A Covid–19-nek egyelőre nincs ismert, hatékony, biztonságos ellenszere. Az orvosok persze több kezeléssel is próbálkoznak, és a tüneteket igyekeznek enyhíteni. Ez a helyzet mindaddig fennáll, amíg meg nem találják a megfelelő gyógyszert, vagy el nem készül a vakcina, amelynek beadása révén a szervezet kialakíthatja a saját védekezését.

Hogyan is néz ki a hasonlat a gazdaságra alkalmazva? A gazdasági teljesítmény visszaesett, egyes ágazatok nem tudnak teljes kapacitáson termelni, mivel nincs elegendő kereslet, vagy a bevezetett korlátozások jelentik az akadályt (mint a turizmus esetében), mindez pedig elbocsátással jár. (Más ágazatokat ugyanakkor kevéssé érint a válsághelyzet, ugyanúgy, ahogy a betegség lefolyása is különbözik egyénenként.) Ez a kieső jövedelmeken keresztül még inkább visszaveti a gazdaságot, vagyis ebből a szempontból egy klasszikus válság jelei látszódnak. Van-e a gazdaságpolitikának kipróbált gyógyszere? Sajnos nincs. Minden válság más, így a válaszoknak is eltérőknek kell lenniük, pont, mint a különböző betegségekre alkalmazott gyógyszereknek.

A gazdaságpolitikai intézkedések inkább tüneti kezeléseknek tekinthetők: támogatás nyújtása a leginkább szenvedő ágazatoknak a csődhullám elkerülésére, munkahely az állásvesztettek számára és bértámogatás az álláshelyek megőrzésére, fenntartva a vásárlóerőt. Ám a tüneti kezelések nem tudják megszüntetni a betegséget, csak esélyt adnak a szervezetnek, hogy maga küzdje le, esetünkben a gazdaságnak, hogy önerejéből másszon ki a válságból.

Ha a fenti intézkedések a tüneti kezelések, és nincs gyógyszer, akkor – folytatva az analógiát – mi a vakcina a gazdaságpolitika kezében? A válasz egyszerű: a beruházások mind a szellemi, mind a fizikai tőkébe. A vakcinához hasonlóan ezek a lépések a fertőzés idején nem hatásosak, azt megelőzően kell megtörténniük, hogy a szervezet kiépíthesse a saját védekezési mechanizmusát. Vagyis a most elkezdett beruházások nem a gazdaság kilábalását szolgálják, hanem elősegítik azt, hogy amikor jön a következő válság, kevéssé legyen súlyos a hatása. Ugyanúgy, ahogy a vakcinakezelés mellett is el lehet kapni a betegséget, ám a lefolyása sokkal enyhébb. És ahogy a vitaminok erősítik a szervezet immunrendszerét, a monetáris politika normalizálódása és a fegyelmezett fiskális politika a fellendülés időszakában erősíti a gazdaság védekezőképességét.

Az Európai Unió a koronavírus-járványra a Next Generation EU (NGEU) keretében kíván választ adni, amelyen belül a Recovery and Resilience Facility (helyreállítási és rugalmassági eszköz – RRF) a kiemelendő. Ennek 672,5 milliárd eurós forrásait a nemzeti szinten kidolgozott RRF-tervek szerint használhatják fel a tagállamok a 2021 és 2023 közötti időszakban, figyelembe véve az uniós ajánlásokat és célkitűzéseket. Az RRF forrásainak azonban nem tüneti kezelésként – ahhoz már késő –, hanem vakcinaként kell szolgálniuk a hatékony felhasználás érdekében. A forrásokat az infrastruktúra fejlesztésére, a digitalizáció, a fenntarthatóság elősegítésére, valamint az oktatásra kell fordítani, mivel ezek azok a területek, amelyek hosszú távon hozzájárulhatnak a gazdasági növekedés beindításához, ezek révén javítható a társadalmi jólét és az egész Európai Unió versenyképessége. Ha a tagországok a forrásokat a válság tüneteinek kezelésére használják fel, és nem a jövőbe fektetik be, egy újabb esélyt szalasztanak el arra, hogy Európa ismét a világgazdaság fejlődési motorja legyen.