Kína régiós térnyerésének akadályai

Kína üzleti érdeklődése a kelet-közép-európai piacok, köztük Magyarország iránt évek óta töretlen, és a tendenciát a koronavírus-járvány sem fogja érdemben megváltoztatni. A távol-keleti nagyhatalommal kötött, országokon átívelő gazdasági együttműködések még mindig számos kérdést vetnek fel a régióban mind a befektetői, mind a beszállítói oldalon. A legnagyobb akadály azonban nem a nyelvtudás vagy a bizalom hiánya, hanem a sokrétű uniós és állami jogszabályoknak való megfelelés.

A kínai működőtőke-befektetések lendületét is visszafogja a Covid–19-járvány okozta egészségügyi és gazdasági krízis világszerte.

A Baker McKenzie és a Rhodium Group elemzése szerint 2020 első öt hónapjában 93 százalékkal, 1,4 milliárd dollárra csökkent az Európába irányuló tranzakciók értéke. Az általános gyengülés ellenére számos szektorban és régióban továbbra is látnak fantáziát a keleti állam pénzemberei. Ennek megfelelően a pénzügyi és az üzleti szolgáltatások, az infrastruktúra és a logisztika területén továbbra is aktív tevékenységet folytatnak, ami pedig kedvez a kelet-közép-európai térség országainak.

Az elmúlt két évtizedben Kína vitathatatlanul meghatározó gazdasági és politikai tényezővé vált, és ennek megfelelően folyamatosan próbál befolyást szerezni a világpiacokon, a többi között Európában is.

A nagyhatalom a kétezres években az öreg kontinens nyugati oldalán vitt véghez átfogó, komoly beruházásokat, majd ezt követően a rohamosan fejlődő kelet-közép-európai régió felé fordult. 2012 óta számos program és kezdeményezés keretében igyekszik szorosabbra fogni az együttműködést a térség országaival, ahol ezt jellemzően üdvözlik is, mivel jelentős előnyük származhat a diverzifikált piacból: a kihelyezett kínai szolgáltatói üzletágak és gyártókapacitások belföldön adóznak a bevételeikből, emellett új munkahelyeket biztosíthatnak, valamint a hazai exportot is növelhetik.

A nyugat-európai államok jellemzően ellenzik Kína erősödő gazdasági jelenlétét Közép- és Kelet-Európában, de a kínai vállalatok számára az igazi kihívás sok esetben nem is a politikai ellenállás, sőt nem is a nyelvi korlátok, hanem az Európai Unió összetett szabályrendszereinek való megfelelés.

A nyelvi nehézségek továbbra is problémát okozhatnak, mert még mindig kevés a kínaiul jól beszélő szakember (például mérnök) az érintett iparágakban, bár a kínai cégek fiatalabb generációhoz tartozó szakembereinek egyre nagyobb része beszél angolul. Mindazonáltal ennél sokkal nagyobb nehézséget okoz, hogy az országokat átfogó, regionális projektek esetében Kína szemszögéből drámai ütemben változnak a szabályozások a közösségen belül. Egy közel 10 millió négyzetkilométer területű, politikailag és jogilag homogén országnak figyelembe kell vennie, hogy nálunk néhány száz kilométerenként eltérő törvények és szabályok vannak életben, amelyekhez muszáj igazodnia.

A jogi háttér megteremtése minden multinacionális projekt kialakításánál rendkívül széles kérdéskört érint, annak ellenére is, hogy az egységes európai piac biztosítja az áruk, szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad mozgását. A frissen a közös piacra lépő kínai cégek sokszor belefutnak abba a hibába, hogy a helyi gazdaságot, adó- és jogrendszert az anyaországukéhoz hasonlóan kezelik. Márpedig a beruházások előkészítésénél olyan, a mindennapi működésre kiható ügyekben is jogi megoldást kell találniuk, mint hogy a harmadik országból érkező munkavállalók milyen feltételek mellett dolgozhatnak egy-egy uniós tagállamban az adott fejlesztésen. A Kínából érkező szakemberek hiába tevékenykednek az EU-n belül, foglalkoztatásukkor mindig az adott ország munkajogát kell figyelembe venniük. Az adózási rendszer országról országra változik, és egy régiós projektnél akár nyolcféle áfarendszert kell hatékonyan kezelniük. Klasszikusan felmerülő kérdés emellett, hogy milyen formában jöhet létre a kínai vállalatnak a jogilag elvárt fióktelepe a célországban. Nehézséget okozhat emellett, hogy miként tudnak megfelelni a sok esetben állami együttműködésben megvalósuló befektetések a lokális közbeszerzési kötelezettségeknek. Ha egy vitás ügyben jogi lépésre kerülne sor, akkor már előre érdemes meghatározni a bírósági kikötést, vagyis, hogy melyik állam jogszabályait veszik figyelembe a peres eljárás során. A kivitelezés megkezdésével pedig csak még tovább bővül a kezelendő szituációk száma.

A jogi sokszínűség nem csupán a kínai befektetők előtt álló kihívás, hiszen ezek számos olyan vállalat számára megoldandó feladatok, amelyek előbb vagy utóbb csatlakozni kívánnak ezekhez a munkákhoz.

Ami azonban biztosan látható, hogy Kína gazdasági szerepe tovább nő a régióban, sőt az is, hogy a folyamat országokon átívelő projektben valósul meg, így a jogi felkészülés kulcskérdés az együttműködések hatékonyságának és ezáltal az országok versenyképességének szempontjából.