Hallgattassék meg a másik fél is!

Mondhatnók: már a régi rómaiak is… Igen, már ők is tudták és alkalmazták a fontos igazságot, hogy a józan, igazságos ítélkezéshez az egymást cáfoló, egymásnak ellentmondó feleket egyaránt meg kell hallgatni.

Szomorú vagyok, hogy ezt a nagyon fontos követelményt még az általam kedvelt forrásokban sem mindig lelem fel. Mert például nem egy újságban a hazai energetikai fejlesztésekről rendszeresen csak az egyik oldal érveléseit találom. Ez éppúgy vonatkozik a víz-, mint az atomenergiára. Ami azért némileg meglepő, mert éppen az erősen „zöld”, tehát a klímavédő véleményformálók az ellenzői – mit ellenzői! valósággal ellenségei – ennek a két, a légkört károsító gázoktól és részecskéktől lényegében mentes energia-előállítási formának.

A magyarországi vízenergia-hasznosítás teljes egészében politikai törekvések áldozata lett. A rendszerváltást előkészítő, majd abban hatalomra jutó politikai mozgalmak és pártok a dunai, bős–nagymarosi vízlépcső megépítésének megakadályozását (is) használták jelszavaikban és politikai törekvéseik élén. A hatalom megragadása után megakasztották a mintegy 80-85 százalékos készültségi fokú dunai vízlépcső munkálatait, vele a hasznos „melléktermékét” képező vízerőművét is, amely egyébként egy paksi reaktor akkori teljesítményének megfelelő villamos áramot szolgáltatott volna, azóta gyakorlatilag ingyen. De napjainkban is többnyire csupán a vízlépcső (és vízerőmű) egykori leghevesebb ellenzőinek politikai örökösei szólalhatnak meg, az esetleges más vélemények nemigen kapnak helyet. Holott

a világban a villamosenergia-termelésnek mintegy 16 százaléka ma vízerőművekből származik, és ezek a légkör szempontjából teljesen „tiszták”, mivel nem bocsátanak ki káros gázokat és részecskéket (szén-dioxid, szén-monoxid, mikrorészecskék, porok).

Hasonló az aránya a világban a másik, a fenti szempontból ugyancsak „zöldnek” mondható energiaforrásnak, az atomenergiának: mintegy 16 százalék. Roppantul káros és lehangoló, hogy nálunk az atomenergia alkalmazása politikai üggyé transzformálódott. Az ellenzék kötelességének érzi, hogy ellenezze. Nem műszaki érveket hangoztatnak a megrendelt orosz reaktorok ellen, minthogy azok műszakilag ma a világ élvonalába tartoznak. (Idekívánkozik egy apró megjegyzés. A közelmúltban többen is hevesen felvetették, hogy a most üzembe helyezett belorussziai atomerőműben robbanás történt, holott mindössze arról volt szó, hogy a próbaüzem alatt meghibásodott négy mérőtranszformátor, amelyek mellékesen olasz gyártmányúak. Ám éppen arra szolgál a próbaüzem, hogy a felmerülő hibákat a tartós üzembe helyezés előtt ki lehessen küszöbölni. Egyébként azóta az itáliai eszközöket már lecserélték. Oroszokra.)

Visszatérve az atomenergia alkalmazására,

a jelenlegi trendeket figyelve látható, hogy szükség van, sőt, a jövőben még inkább szükség lesz állandó ellátást biztosító alaperőműre.

Hogy miért?

Ez különösen érvényes Magyarországra, ahol a széljárás szeszélyes, és a napsütés is erősen függ az évszaktól. Főleg pedig, mert egyelőre nincs megoldva a villamosenergia nagyarányú tárolása, mert éppen a zöldek ellenállásába ütközött és ütközik például a hegyoldalba telepített tározó építése (már a nagymarosi vízerőmű kapcsán is hevesen tiltakoztak a Dunakanyarba építendő tározó ellen).

A paksi bővítést ellenzők időről időre felhánytorgatják, hogy az új reaktorokat versenyeztetés nélkül rendelte meg a kormány, miután 2014. január elején aláírták az oroszokkal a vonatkozó egyezményt. Hangsúlyozom, ez megint csak nem műszaki kérdés, hanem politikai, ezért nem igazolható az ellenséges magatartás az atomerőművel szemben.

Éppen emiatt kell sokoldalú közelítéssel vizsgálni ezt a szó szerint létkérdést. Ám mit tapasztalunk? Mind a vízerőmű, mind az atomerőmű kérdésében szinte mindig csak az egyik – az élesen elvető, sőt, indokolatlanul ellenséges hangú – megszólalók kapnak teret. Néha már szinte humoros módon, mint például, amikor egy ilyen, csak a szélenergiát hirdető interjúnak a Nincs jó atom címet adják. Ez azért elgondolkoztató. Testünk ugye, sejtekből épül fel, azok pedig molekulákból, és ezeket atomok alkotják. Ha nincs jó atom, abból nyilván következik, hogy minden test rossz kell hogy legyen. No persze, gondolhatjuk, azt akarta mondani a cím kitalálója, hogy nincs jó atomenergia. Ami szintén nem igaz, sőt, megkockáztatom, ostoba kijelentés.

Az egyoldalú elfogultság mindig káros. Minden mérnök tudja, hogy nincs, nem hozható létre abszolút tökéletes eszköz, gép, berendezés, csak törekedni lehet a lehető legjobb, leghasznosabb és legkevesebb hátránnyal járó megoldásra. Ahhoz, hogy a nem szakértő, de érdeklődő ember, például az újságolvasó erről tudomást szerezhessen, feltétlenül követni kell (kellene) a bölcs római utasítást a másik fél meghallgatásáról. Mert csak így kap esélyt az olvasó, hogy eldönthesse, hol van az igazság…