Harc az üveggenerációért

A fintech jelenség néhány éve átütötte az ingerküszöbünket: megjelentek azok az új generációs pénzügyi vállalkozások, amelyeknek a logóját mindannyian láttuk már, nevüket pedig többen ismerik, mint a 2008-as válság kirobbanását okozó amerikai bankóriásokét. Tízmilliók használnak Revolutot, százmilliók küldenek pénzt PayPalen, milliárd fölötti a kínai fintech felhasználók száma. A mindennapi életünkbe azonban akkor kezdett igazán begyűrűzni a pénzügyi technológia, amikor az olyan bigtechek, mint az Apple, a Google, az Amazon vagy a Facebook, észrevétlenül a zsebünkbe csempészték az új világ pénzügyi megoldásait.

Akarva-akaratlanul is tudatosabban kezdünk viselkedni a pénzügyeinkben, hiszen korábban órákba, napokba, sőt hetekbe telt szolgáltatót váltani, így el sem gondolkodtunk a meglévőnél jobb lehetőségeken, most azonban a technológiára építő fintech vállalkozások feloldják ezt a modern röghöz kötöttséget. Ötperces számlanyitási procedúra, virtuális bankkártya, mobilfizetés, on-demand (használatarányos, igény szerinti) biztosítás, és még sorolhatnánk.

A fintech jelenséggel együtt érkezett meg az alfa generáció, az üveg generációja. Elsődleges kommunikációs csatornáik az üveg előlappal ellátott eszközök: okostelefonok, tabletek, okosórák és egyéb asztali készülékek. Éppen azok az eszközök, amelyeken a fintech cégek a lehető legjobban érzik magukat.

A digitális technológiákat ismerő fiatal generáció tehát könnyű célpont az új hullámos pénzügyi szolgáltatók és termékek számára, a klasszikus pénzintézetek viszont generációs szakadékkal találják szemben magukat. Van azonban egy másik trend is, amelyet látni kell: hiába a milliárd dolláros tőkebevonások, a felhasználók nagy része második termékként használja a fintechek szolgáltatásait, elsődleges támaszként megmaradt a megszokott szolgáltató, a röghöz kötés. Itt egyelőre az inkumbens (hagyományos szolgáltatási modellben működő) pénzügyi szektor áll nyerésre.

A bemutatott trendekből egyértelműen kirajzolódik, hogy

a fiatalok jelentik a kitörési pontot a fintechek számára.

Azonban a klasszikus pénzintézeteknek is el kell szakadniuk a megszokottól, hiszen nem férhet kétség ahhoz, hogy ha egy üveggenerációs fiatal megtapasztalja a Revolut-élményt, soha nem akar majd a bankfiókban kígyózó sorba beállni.

A lehetőséget, lassan ugyan, de kezdik felismerni a piaci szereplők, ahogyan azt is, hogy a tizenévesek nem tudatos döntések alapján élik az életüket. Az olyan, fiataloknak szóló termékeknél, mint egy zsebpénzkártya, az extrém jó felhasználói felületekkel és élménnyel lehet aratni, a valódi döntést meghozó szülők válláról pedig érdemes minél több terhet levenni. Erre a legjobb lehetőség az a fajta pénzügyi edukáció, amelyet a mai oktatási rendszer nem biztosít a fiatalok számára, de az új hullámos pénzügyi termékek – modern eszközökkel, játékosan – képesek megvalósítani.

Azok a szolgáltatók tehát, amelyek fiataloknak szánt termékek fejlesztésébe kezdenek, hatalmas felelősséget is vállalnak: az első pénzügyi ismeretek és tapasztalatok összefonódnak az intézménnyel, a nevükkel.

Jó hír, hogy észlelhető a felelősségtudat a piaci szereplők részéről, a jellemzően zsebpénzzel összefüggő termékek edukációs aktivitás köré épülnek, ez sokszor gamification funkciókkal társul, így sokkal hatékonyabb oktatási folyamatok alakulnak ki. (A gamification fukcióknál a felhasználók magatartásának kedvező irányba befolyásolására jellemzően játéktervezési elemeket használnak – a szerk.)

Az edukáció szerepe többrétű a fiatalokat célzó neobank (már banki engedéllyel rendelkező, fintech szolgáltatásokat nyújtó piaci szereplő) termékeinél: egyrészt terhet vesz le a szülők válláról, másrészt betölti az oktatási rendszer hiányosságai miatt kialakuló űrt, mindezek mellett tudatos, pénzügyileg képzett fiatalokat ad a társadalomnak. A fiatalok pénzügyi ismereteit elősegítő termékek fejlesztése, piacra vitele és széles körű elterjesztése egyértelműen társadalmi érdek, amelyet állami, nagyvállalati és állampolgári szinten is kötelességünk támogatni.