Milyen kockázatot hordoz a fintech forradalom?

A modern, olcsóbb és egyszerűbb fizetési megoldások térnyerése feltartóztathatatlan. Ám ez a trend számos további kérdést is felvet a tisztességes piaci versennyel kapcsolatban. Így például egyes felhasználók számára megnehezedhet a szolgáltatóváltás, kiváltképp akkor, ha valaki egy új pénzügyi applikációt anélkül kezd használni, hogy tudná, melyik cég áll mögötte, és milyen jog alkalmazandó a létrejött szerződésre.

Aggodalmak merülhetnek fel továbbá a fizetési rendszer biztonságával és megbízhatóságával kapcsolatban is, mindenekelőtt akkor, ha az infrastruktúra jelentős része külföldön található, vagy olyan vállalkozás működteti, amelynek a székhelye egy másik országban van.

Aggályok merülnek fel továbbá az információs önrendelkezési jog védelmével kapcsolatban is. A digitális tranzakciók szerepének a növekedése ugyanis életünk egy másik, személyes aspektusát is érinti, és olyan következményekkel járhat, amelyeket egyes szociálpszichológusok a „nyomon követhető fizetések börtönének” neveznek. A bankok és a fizetési platformok szolgáltatásaik fejében ugyanis nemcsak díjbevételre tesznek szert, hanem lehetőségük van tranzakcióink befolyásolására vagy éppenséggel megakadályozására, továbbá hasznot húzhatnak a szervereiken felhalmozódó személyes adatok sokaságából is. A pénzügyi vállalkozások ezeket az adatokat többnyire a hitelképesség elemzésére és egyéb szolgáltatásaik, például testre szabott hitelkonstrukciók vagy biztosítások kialakításához használják fel, ám jó pénzért harmadik feleknek is értékesíthetik őket.

A személyes pénzügyeink intézésekor keletkező adatok napjainkra olyan értékes nyersanyaggá váltak, amelyet tetemes haszonnal lehet feldolgozni és eladni.

mellett persze a hatóságoknak is nagyobb lehetőségük nyílik arra, hogy felügyeleti vagy jogérvényesítési hatáskörükben eljárva betekintést nyerhessenek a rólunk tárolt adatokba.

Számos kockázattal jár továbbá az, ha a nagy digitális platformok – az úgynevezett big tech cégek, mint például a Google, az Apple, a Facebook, az Amazon és még sorolhatnánk – minden korlátozás nélkül tehetnek szert piaci uralomra, vagyis akadálytalanul felvásárolhatják a sikeres (és éppen ezért a számukra konkurenciát is jelentő) fintech vállalkozásokat. A big tech cégek létéből és növekvő piaci dominanciájából eredő potenciális veszélyek jóval súlyosabbak annál, mint ami pusztán a koncentrációból származó erőfölény káros gazdasági hatásaiból következik, ugyanis magukban hordozzák azt a rendszerszintű kockázatot is, amely abból fakad, hogy az évente többmilliárdnyi tranzakció lebonyolítása mindössze féltucatnyi túlsúlyos szereplő kezében összpontosul, s ezért bármelyikük rendszerének meghibásodása akár bénulással fenyegetheti a nemzetgazdaságokat.

Az említett kockázatok arra is intenek:

naiv illúzió azt hinni, hogy a technológiai haladás mindig értéksemleges, és csak javulást eredményez

. Valamennyi tudományos-műszaki forradalom ugyanis a haladás ugrásszerű előmozdítása mellett járulékos költségekkel is együtt jár. Ezért gondoskodni kell arról, hogy ezek a költségek méltányosan legyenek felosztva az érdekeltek között, és senki se kerüljön – akár csak szándékolatlanul – hátrányos helyzetbe.

A fintech forradalom következtében megváltozik a monetáris politika környezete is. Az új szereplők megjelenése miatt megnő a befolyásuk a fizetési rendszerek működésére, ugyanakkor csökken a hagyományos bankok jelentősége a pénzügyi rendszerben. Emellett a kriptovaluták megjelenése, valamint a blokklánc-technológia alkalmazása a fizetési és elszámolási rendszerekben olyan új helyzetet teremt, amelyhez előrelátóan cselekvő módon kell igazodni. A pénz ugyanis kvázi közjószágként rendelkezik néhány olyan jellemzővel, amely miatt akár a hiánya, akár a túlkínálata, akár pedig áramlásának esetleges zavarai negatív externáliákat róhatnak a gazdaságra, vagyis azokra a szereplőkre is káros hatással lehetnek, akiknek a problémát kiváltó gazdasági ügyletekhez nincs közvetlen közük vagy ráhatásuk. Emellett

a pénzügyi információk (például a tőzsdei árfolyamok) prociklikus kilengései óhatatlanul felerősíthetik a fellendülést vagy a visszaesést, ami megkövetelheti a központi bankoktól, hogy a tényleges gazdasági fejlemények által indokoltnál erősebb élénkítő vagy éppen hűtő intézkedésekkel tompítsák a piaci reakciókat.

Következésképpen a fintech forradalom szükségessé teszi, hogy a központi bankok kiszélesítsék a monetáris politikájuk végrehajtásának az eszköztárát, s adott esetben lehetővé tegyék egyes nem bankok számára is a likviditási hitelekhez való hozzá­férést.

A pénzügyi szolgáltatások prudenciális szabályozása ugyancsak fontos kihívásokkal néz szembe. A szabályozóknak mindenekelőtt fel kell mérniük az új hitelezési technológiák és üzleti modellek működési kockázatait, majd a fennálló szabályozási kereteket hozzá kell igazítaniuk ezek sajátosságaihoz, hiszen a digitális – másképpen az információs és kommunikációs technológiákon alapuló – szolgáltatások megbízható működése és a felhasználóik megfelelő védelme többnyire nem húzható rá a hatályos jogszabályok és módszerek kaptafájára. További kihívás a szabályozási arbitrázs (üzleti modelleknek a szabályozás szigora alóli kibújás érdekében történő átszabása) megelőzése, valamint az arbitrázzsal is összefüggésben a hathatós nemzetközi együttműködés kialakítása, annál is inkább, mert

immár nem csupán a pénzeknek a határokon keresztüli áramlását, hanem a globális rendszereknek a nemzeti határokon túlról történő működtetését is kellően összehangolt módon szükséges ellenőrizni.

Ráadásul, mivel szakadatlanul születnek új szolgáltatók és új szolgáltatások, ezért a jogszabályoknak, az ellenőrzési technikáknak és a nemzetközi együttműködés gyakorlatának a folyamatos megújítása is elengedhetetlen.

Ám az egyéb kockázatok sem kisebbek: fokozódik a kiberbiztonsági kockázatoknak való kitettség, hiszen az online szolgáltatást igénybe vevő pénzügyi intézmények és ügyfelek számának, valamint a lebonyolított tranzakciók volumenének folytonos növekedése óhatatlanul új és egyre csábítóbb potenciális célpontokat teremt a bűnözők számára. E veszély miatt az Európai Bizottság a szeptember 24-én meghirdetett, a digitális pénzügyi stratégiáról szóló intézkedési csomagjában egy, a pénzügyi ágazat digitális működési ellenálló képességének növelésére vonatkozó rendelettervezetet is közzétett. A Digital Operational Resilience Act (DORA) célja, hogy megerősítse a digitális pénzügyi szolgáltatásoknak és a pénzügyi infrastruktúráknak a kibertámadásokkal szembeni védelmét. A kiberbiztonsági kockázatból eredő kihívások kezelésekor az új szabályok megalkotásán túl a felügyeleti hatóságoknak persze arról is gondoskodniuk kell, hogy szakmai ismereteik szintje ne maradjon el az ipar és a bűnözők szakértelmétől – ami történelmi tapasztalatok szerint korántsem egyszerű feladat, és még tovább nehezedhet akkor, ha a pénzügyi technológiai szféra még több tehetséget csábít magához, és az innováció üteme sem hagy alább.