A munka hatékonyságát és a hozzáadott értéket kell növelni

Napjainkban megszűnőben van a hagyományos, a harmadik ipari forradalom óta érvényes munkamodell, amelynek egyik alaptézise, hogy az emberek egymáshoz fizikailag közel dolgoznak. A járvány közepette rá kellett jönnünk, hogy egy sor mai szakma a térbeli korlátok nélkül is végezhető távmunkában. A Boston Consulting Group friss kutatása szerint

az irodai munkát végzők nem csupán a munkavégzés helyének, hanem az idejének a megválasztásában is több rugalmasságra vágynak.

Ehhez azonban szükség van arra, hogy profin tudják kezelni az összes munkahelyi digitális eszközt vagy szolgáltatást. Ne jöjjenek például zavarba akkor, ha egy Teams-meetinget kell létrehozni, és bátran használjanak egy képleteket tartalmazó táblázatot vagy egy különlegesen formázott Word-dokumentumot.

Már ezek a példák is mutatják, hogy amit digitális tudásnak nevezünk, az nemcsak a tudás mélységében vizsgálandó, hanem a szélességében is. Eleme a digitális kompetenciának az adatok, információk és digitális tartalmak böngészése, keresése és szűrése, a kommunikáció és az együttműködés, interakció a digitális technológiákon belül, a digitális tartalmak létrehozása, szerkesztése vagy a technikai problémák megoldása, valamint a digitális technológiák kreatív alkalmazása. És akkor még nem is említettük a digitális világ lassan felismert, de fontos körét: a személyes adatok és a magánélet védelmét a digitális térben.

A digitális készségeket járványhelyzetben oktatni egyfajta paradoxon, hiszen azt várjuk el, hogy a diák vagy a munkavállaló digitális csatornákon keresztül sajátítsa el maguknak a digitális csatornáknak a használatát. Az is érdekes felismerés, hogy

az online tudásátadás sikere nem csak a technológiai felszereltségen múlik: jól mutatja ezt Dél-Koreának, a világ IT-szempontból legfejlettebb államának példája. Itt a csaknem 99 százalékos szupergyors internetlefedettség ellenére sem volt teljesen gördülékeny az átállás az online oktatásra.

A távoktatásra való átállás kétségtelen sikerei azonban korántsem csak az itt jelzett összetett feladatrendszer teljességének tudatos kezelésével mutatkoznak meg. Hozzájárult ehhez az online kommunikációs eszközök, platformok elmúlt időszakot jellemző, spontán elterjedése, alkalmazása és a napi életbe való beépülése a hazai átlagfelhasználók minden korosztályában – nem tárgyalva most az elmaradott térségek problémáit, és köszönhetően a tanárok, oktatók áldozatos munkájának is.

A tanulás hiteles, megbízható számonkérésének problémája az oktatás valamennyi szereplőjének véleménye szerint újabb és nehezebben kezelhető problémákat vet fel. Hiszen elengedhetetlen, hogy a bizonyítványok, minősítések értéke, rangja, elismertsége ne erodálódjon. A digitális vizsgáztatás terén ma még formálódnak az eszközök, módszerek, megközelítések.

A távoli vizsgáztatásnál, amikor a jelölt és az értékelő személy (vagy rendszer) nem azonos helyszínen tartózkodik, a megoldás a kamera, sőt kamerák megkövetelése, vagy akár a vizsgázó számítógép-képernyőjének kontrollálása lehet.

Itt a technológiát valamennyire kiválthatja a csak szóbeli és a személyre szabott vizsga, ez viszont a vizsgáztatók számára okoz sokszor vállalhatatlan többletterhet.

Az automatikus vizsgázás, amikor a feladatokat a vizsgarendszer generálja és értékeli, már sok minősítési rendszerben elterjedt. A gyakorlati digitális kompetenciák felmérésére azonban nem elegendő csupán az „elméleti”, adott lehetőségek közti választásra épülő rendszer. Az automatikus vizsgarendszerek új generációja képes a feladott problémáknak a valós alkalmazásokban való tényleges megoldását menedzselni. Lehetővé válik a fenti példákban említett akciók tényleges végrehajtása, például Teams-meeting létrehozása, összetett képleteket tartalmazó táblázat kezelése vagy egy különlegesen formázott Word-dokumentum előállításának számonkérése, az észlelt hiányosságok célra tartó, adaptív tanulásban való pótlásának segítése.

Társaságunknál egy ilyen új generációs vizsgarendszert vezetünk be, látva mindezeket a nehézségeket, tendenciákat. A rendszer már vizsgáztat az Európai Számítógép-használói Jogosítvány, az ECDL-bizonyítványok megszerzése során, de készen áll a hazai Digitális Kompetencia Keretrendszer (DigComp 2.2) szintjeinek mérésére is. Ez az automatikus vizsgáztatást biztosító online rendszer – amelyet több éve nagy sikerrel alkalmaznak a világ jó néhány országában – nemcsak ezekben a képzési rendszerekben, hanem például vállalatoknál új belépők kompetenciájának tesztelésére vagy speciális belső képzésekben is alkalmazható.

A számítógépes és a papíralapú vizsgák eredményeinek összevetésére számos elemzés készült. Ezekből az látszik, hogy

a két vizsgatípus sikeressége tekintetében nem tapasztalható lényeges eltérés.

A felmérések szerint az automatikus értékelés elfogadottsága magas (80 százalék) a felhasználók körében, leginkább az azonnali kiértékelésnek és más nyilvánvaló előnyöknek köszönhetően.

Miért olyan fontos a digitális írástudás? Magyarország gazdaságát hosszú ideje a hagyományos ipari termelés hajtja, ám ez a motor – a régióban másutt is – kezd kimerülni. Ahogy szűkül a magyar munkaerőpiac, a hazai munkavállalók versenyképességének fenntartásához az egy emberre eső munka hatékonyságát és a hozzáadott értéket kell növelni. Ennek fontos lépése a digitális írástudás általánossá válása. Ha minden jól alakul, 2030-ra áthidalhatjuk a Magyarország és Nyugat-Európa közötti digitális szakadékot. Ennek a folyamatnak a végére vélhetően a szakmáknak legalább a felét teljesen digitális vagy automatizált környezetben végezhetjük.