A megtakarításokat, a felhalmozott tőkét érdekeltté kell tenni a világ megmentésében

Mindnyájan érzékeljük, hogy egyre súlyosbodó bajok jelentkeznek a világunkban, az emberiség fogyasztása meghaladja azt a mértéket, amit a Föld megújulóan biztosítani tud, és az ebből származó környezeti válságok megjelenésével a társadalmi feszültségek is növekednek. A nagy nemzetközi szervezetek évek óta kiemelten foglalkoznak a problémával. Az ENSZ 2015-ben adott ki egy 17 elemű listát azokról a fenntartható fejlődést meghatározó célokról, amelyeket szem előtt kell tartanunk, ha világunkat meg akarjuk őrizni az utódainknak. Ezek a „fenntartható fejlődés irányelvei”, avagy az SDG-k (Sustainable Development Goals).

A fenntartható fejlődés biztosítása több, mint a klímavédelem. A keskenyszájú orrszarvúkat nem lehet megmenteni a vadőrök felfegyverzésével, arra kell törekedni, hogy a helyiek ne kényszerüljenek orvvadászatra, a gazdag ázsiaiak pedig ne dőljenek be annak a blődségnek, hogy a szarvukból nyert por potencianövelő. Éppen ezért az SDG-listában a társadalom működését javító célok is helyet kaptak.

A biológiai sokszínűség megőrzése mellett, ami segíthet a koronavírushoz hasonló járványok elkerülésében, ott van a szegénység felszámolása, a társadalmi egyenlőtlenség csökkentése és az oktatáshoz való hozzáférés biztosítása is.

A társadalom szempontjából az egyik legfontosabb feladat, hogy a fenntarthatósági célok megvalósításához pénz is legyen, ezért magától értetődik, hogy a megtakarításokat, a felhalmozott tőkéket is érdekeltté kell tenni a világ megmentésében. A fenntartható gazdaság és a megtakarítások között szoros összefüggés van, mindkettő a jövőbe tett beruházás: ahhoz, hogy élvezni tudjuk a félretett pénzünket, fontos, hogy működő társadalmunk és élhető környezetünk legyen.

A befektetők sokszor szenvednek el súlyos veszteséget olyan okokból, amelyeket a pénzügyi jelentések nem jeleztek előre. A gazdaságtörténet része lett mára a VW botránya, ahol csaltak a dízelmotorok károsanyag-kibocsátási adataival. Amikor ez kiderült, nemcsak a cég, de az egész autóipar megszenvedte, a dízelmotoros személyautók gyártása többé már nem tért magához, és hamarosan el is fog tűnni, és persze a VW-részvényesek is futhattak a pénzük után.

Ma ha kiderül egy fogyasztási cikkeket gyártó cégről, hogy a beszállítója gyermekmunkát alkalmaz egy elmaradott régióban, vagy tisztítatlanul engedi ki a szennyvizét a gyárából, akkor a vásárlói bojkottálhatják a termékeit, ami a részvényárfolyamot is a mélybe taszíthatja (már meg sem kell várni a bojkottot, a hír hallatára bezuhan a részvény árfolyama). Vagy például a közelmúltban a #MeToo mozgalom, amelyet a filmmogul szexuális zaklatási ügye indított el, csődbe vitte a Weinstein Co. produkciós céget. Minden példa azonos okokra vezethető vissza: ezeknél a cégeknél nem törődtek a környezettel, az általuk okozott társadalmi problémákkal, mert ezek a kérdések nem szerepeltek kellő fontossággal a vállalatirányításban.

A befektetők viszont szeretnék elkerülni, hogy olyan vállalatok papírjait vegyék, amelyeknél ilyen kockázatok felmerülhetnek.

Ezeknek a kockázatoknak a mérésére szolgáló rendszer az ESG minősítés, amelynek során a környezettel (Enviroment) és a társadalmi felelősségvállalással (Social) kapcsolatosan, illetve a vállalatirányítás (Governance) minőségéről kell a cégeknek adatokat nyilvánosságra hozniuk, és ezeket a befektetők, a hatóságok vagy bárki más feldolgozhatja és értékelheti. Ezt teszi az Amundi is, amikor befektetési döntéseihez elkészíti mára már 10 000 vállalati és állami értékpapír-kibocsátó ESG minősítését. Minden egyes cégnél 16 általános és 21 ágazatspacifikus kérdéskört vizsgálnak, ehhez több száz adatot gyűjtenek be, értékelnek és súlyoznak. Az ESG minősítés beemelése a befektetési folyamatba azt is jelenti, hogy a fenntarthatóság szempontjaival nem törődő cégeket, egyes államok papírjait, erősen környezetszennyező iparágakat kihagyunk a portfólióinkból.

A befektetők logikus kérdése, hogy nem jár-e hozamáldozattal a fenntarthatósági szűrés beépítése a befektetési döntésekbe. A befektetések célja természetesen továbbra is az adott kockázati szinten a legjobb hozam elérése. Egy jó ESG minősítés nem váltja ki vagy helyettesíti a cég üzleti sikerességével kapcsolatos elvárásokat. Logikus feltételezés, hogy egy vállalat vagy ország hosszú távú eredményességéhez szükséges a fenntartható működés, hogy ne pusztítsa el a környezetét és rabolja le az erőforrásait – de rövid távon ennek milyen hatása van a hozamokra?

Az utóbbi években a számok azt mutatták, hogy a fenntarthatósággal foglalkozó cégekbe történő befektetés nem járt hozamlemondással. Ennek több oka is van. A legfőbb, hogy a kockázatok mérséklése sikeresnek bizonyult, 2020 tavaszán a jobb ESG minősítésű cégek részvényei sokkal kevesebbet estek, mint a rosszabb ESG minősítésűeké, ezeknek a társaságoknak a részvényeiben jobban bíztak a befektetők.

A fenntarthatóság iránt elkötelezettebb vállalatok az árfolyam-emelkedés időszakaiban, 2014 és 2019 között vagy 2020 második felében is jobban teljesítettek.

A legkézenfekvőbb magyarázat erre a kereslet növekedése, mivel egyre többen vásárolták ezeket a befektetéseket, és fordultak el a rosszabbul értékelt cégektől, ez önmagában felhajthatta az árukat.

Az ESG-szempontok közül egy vagy több témát kiemelve (tematikus alapok) és erre szűkítve a befektetési stratégiát, beszélhetünk például zöld- (Green Bond) vagy társadalmi felelősségvállalással foglalkozó befektetésekről (SRI, Social Bond), de ma már a jó vállalatirányítási minősítéshez vagy az átláthatóbb cégirányításhoz is lehet befektetési stratégiát találni.

Ha majd szinte minden cég jó ESG minősítést kap, és normává válik ez a szemlélet, akkor szépen eltűnik az extrahozam lehetősége. Ennek előjele már látható.

Az iparágak ESG-sztárjainak részvényárfolyama már tartalmazza az előnyüket, és papírjaik drágábban forognak. Az utóbbi időben már az úgynevezett ESG Improvers (javuló) társaságokat kezdték keresni a befektetők, olyan cégeket, amelyek az iparágukban, alaptevékenységükben jók, de még lemaradtak az ESG minősítés terén, viszont fel akarnak zárkózni a legjobbakhoz. Ha ez sikerül nekik, akkor a várakozások szerint eltűnik az árazási különbség, és részvényárfolyamuk utoléri az ESG-bajnokokét.

Egy idő után ezek a cégek is elfogynak majd, és a jó ESG minősítés megszokottá válik. Akkor úgy tekintünk erre, mint ahogy ma már elvárjuk, hogy egy nyilvános társaságnak legyen könyvvizsgálata vagy részletes gyorsjelentése.

Eddig a cégek és a befektetési célpontok ESG minősítésével foglalkoztunk, de a befektetési alapoknak, UL termékeknek, nyugdípénztári portfólióknak is foglalkozniuk kell a fenntartható gazdasághoz fűződő viszonyukkal. Normává fog válni a fenntarthatóság vizsgálata a portfóliókra is, és az ESG minősítés megjelenik az alapok egészére is, hiszen a folyamat egyik motorja a megtakarítók elvárásainak változása.

A szabályozó hatóságok is fokozzák a nyomást: arra kényszerítik az intézményi befektetőket, alapkezelőket, hogy hitelesen mutassák be termékeik fenntarthatósággal kapcsolatos stratégiáját, és mondják el, a befektetésük milyen módon járult hozzá a fenntartható gazdasághoz, illetve azt is, mennyire terhelték a környezetüket (SFDR rendelet).

Ha hasonlattal akarunk élni, akkor gondoljunk a füstölő gyárkéményekre kötelezően telepített koromszűrőkre. A fenntarthatósági szempontok beemelése a vagyonkezelési folyamatba, illetve az ESG minősítés alkalmazása a befektetések koromszűrője.

A technológia fejlődhet, a szabályozás finomodhat, de a koromszűrést elhagyni már nem lehet, és nem is lenne jó, ha lehetne – annak ellenére, hogy ennek költsége van.