A többsebességes kilábalás és az infláció

Az oltási kampányok eltérő sebessége és az országonként különböző súlyosságú járványhelyzet miatt immár nem kétséges, hogy a világ meghatározó térségei nem egyszerre lábalnak ki a koronavírus által okozott válságból. Ez Kínának a drasztikusan szigorú korlátozásokkal valójában már tavaly sikerült, szinte teljesen elfojtották a járványt, és a gazdasága tavaly már növekedni is tudott, majdnem egyedüliként a világon.

Kínát Izrael után az Egyesült Államok követheti a sorban a leggyorsabban magára találó országok közül, feltehetően az Egyesült Királysággal együtt, a kifejezetten gyors oltási kampány és a járvány sikeres visszaszorításának eredményeként.

Az amerikai gazdaságnak ráadásul a nemrég elfogadott óriási mentőcsomag, valamint a háztartások roppant összegű kényszermegtakarításai is évtizedek óta nem látott lökést fog adni. Az 1900 milliárd dollárt elérő költségvetési csomag – noha adóbevételként ennek negyede-harmada visszakerülhet a költségvetésbe – egyes számítások szerint a járvány negatív hatásai által okozott kibocsátási rés többszörösét teszi ki, lényegesen túlkompenzálva a negatív hatásokat, ami a világgazdaságnak is érdemi lendületet adhat. A járvány alól fokozatosan felszabaduló amerikai gazdaságban már látszanak a jelei annak is, hogy megmozdulnak a kényszermegtakarítások.

Az európai oltási kampány vártnál jóval lassabb haladása és az újabb járványhullámok miatt a korlátozások ismételt szigorításárára, vagy legalábbis meghosszabbítására kényszerülő európai országok kilábalása azonban jóval később kezdődhet.

Az eltérő ütemű felzárkózásnak és az ösztönzőcsomagoknak az inflációs hatásai is jelentkeznek majd.

A globális keresletet eleinte a gyorsan magához térő kínai gazdaság húzta magával, ami kedvezett a német és a hazai ipar kilátásainak is, különösen az autógyártásnak. A kínai gazdaság meredek felívelése többéves csúcsra húzta az acélárakat, valamint különböző anomáliák miatt konténerhiányhoz vezetett, többszörösére növelve a tengeri áruszállítás visszaesését, miközben a nemzetközi légiforgalom leállása miatt az utasszállítók által lebonyolított légi teherforgalom is csökkent. A fogyasztói szokások átalakulása, a számítástechnikai és műszaki termékek iránti kereslet felfutása, párosulva az egyre okosabb termékek félvezetőigényével, igen gyorsan globális csiphiányt idézett elő. A kínai gazdaság élénkülése, valamint az elektromos autók és az alternatív energiatermelés egyre erőteljesebb előretörése évtizedes csúcsra repítette a rézárakat is.

Az oltóanyagok tavaly év végi megjelenésével pedig a piacok elkezdték beárazni a kilábalást, az olaj iránti kereslet visszatérését, ami az OPEC termelési kvótáinak szinten tartásával párosulva az olajárak meredek emelkedéséhez vezetett.

Tehát a nyersanyagok irányából igen erős inflációs nyomás látszik, amit a bázishatások is fel fognak erősíteni. Mindehhez még a robusztus amerikai költségvetési csomag és az elhalasztott fogyasztás várhatóan rendkívül gyors megjelenése is hozzá fog járulni a tengerentúlon.

Időjárási tényezők és más hatások – a többi között a kínai sertésállomány felfuttatásához szükséges kínai takarmánykereslet – miatt a mezőgazdasági alapanyagárak is érdemi növekedést mutatnak. Noha a hazai gabona- és takarmánytermelés nemcsak önellátásra, hanem számottevő exportra is elegendő, a hazai árak túlnyomóan a nemzetközi trendeket követik, amelyekre a termények devizaelszámolása miatt a forint árfolyama is hatással van: a leértékelődés jobban megemeli a forintban mért árakat. A hazai búzaárakat a tavalyi kedvezőtlen terméseredmények is felfelé húzták, mivel a szokásosnál lényegesen kisebb arányban termett fogyasztásra alkalmas malmi búza. A drágább búza emeli a lisztárakat, ami előbb-utóbb megjelenik a péktermékek áraiban is. Az erősen növekvő takarmányárak pedig a hús- és állati termékek – mint a tej meg a tojás – árában fognak megjelenni.

Az infláció tehát már hamarabb megérkezhet, mint ahogy az átoltottsági és járványhelyzet javulásának hatására elkezdődhet a hazai gazdaság teljes helyreállása.

Az utóbbira remélhetőleg néhány hónapon belül sor kerülhet. Azonban egyes ágazatok leépülése kínálati korlátokhoz vezethet, és gyorsan kialakulhat a már korábban ismert munkaerőhiány, ami a bérek és az árak élénkülésével járhat. Minél gyorsabban tér vissza a már többszörösen elhalasztott kereslet, annál nagyobb árnyomást okozhat. Erre pedig lehet számítani, mivel a társadalomban már igen sürgető kielégítetlen igények halmozódtak fel, amit a lakosság többszörösen is bepótolhat. Mindezek okán az év második felében is magas maradhat az infláció, ami pedig már a hazai monetáris politikára is hatással lehet.