A vidék Magyarországa megkezdte a felzárkózást

A régiós fejlettségi – vagy ha tetszik utolérési – versenybe ráadásul úgy sikerült visszaszállni, hogy a gyors gazdasági növekedés megjelent minden társadalmi csoportban, részben a bérek és a minimálbér gyors emelkedésének következtében, ami nem lett volna lehetséges a nyugdíjrendszer stabilizálása nélkül.

A magyar gazdaság duális szerkezete ugyanakkor továbbra is táptalajt ad a kritikáknak, hiszen jelentősek maradtak a különbségek a multik és a hazai kisvállalkozók, a falu és a város, a fejlett és a fejletlen régiók között. Élhetünk viszont a gyanúval, hogy ha a növekedés az elmúlt tíz évben a legszegényebbeknél is megjelent, akkor azért csak segítette a kisvállalkozók és vidék bővülését is. Valójában ennél több is történt:

Az egy főre jutó magyar GDP 2002-ben (vásárlóerő paritáson) az uniós átlag 60 százaléka volt, amit 2010-re 66, 2018-ra 71 százalékra sikerült növelni. Az országos átlagnak nagyjából a Nyugat-Dunántúli régió felelt meg e tekintetben mindig is, míg a Közép-Magyarországi régió – és benne leginkább Budapest – bőven ezt meghaladva vágtatott elől. Noha a fővárosi régiók fejlettsége nem magyar sajátosság – így van ez Szlovákia, Románia, Lengyelország, Csehország vagy akár Ausztria esetében is – a fejlettebb gazdaságokban ez a különbség általában kisebb, ahogy például Bécs és az osztrák átlag különbségénél is látszik ez.

Budapest már 2002-ben is az uniós egy főre jutó GDP 123 százalékát produkálta (ez az akkori magyar átlag kétszerese), míg a keleti régiók a 40 százalékot se érték el. Ezt a különbséget 2010-re „sikerült” tovább növelni, a felzárkózás 2002 és 2010 között leginkább a központi régiót érte el, ahol az uniós átlag fölé nőtt az egy főre jutó GDP (Budapesten pedig azt bőven meghaladta 144 százalékkal), míg a keleti és a déli régiókban e tekintetben a bővülés nem volt érdemi (maradt a 40 százalék közelében az arány) a nyugati országrészben (Közép- és Nyugat Dunántúlon) pedig az átlagos növekedést érték el.

Az elmúlt évtized ebben hozott látványos változást: miközben 2018-ra a Közép-Magyarországi régió és Budapest egy főre jutó GDP-je nagyjából ugyanakkora volt az uniós átlaghoz képest, mint 2010-ben (vagyis a fejlődés itt „csak” az EU átlaggal volt megegyező), addig a vidék Magyarországa megkezdte a felzárkózást:

A felzárkózás jelét láthatjuk abban is, hogy Budapest a foglalkoztatottsági és jövedelmi adatok szerint is veszített előnyéből a többi régióhoz képest. Miközben az országos aktivitási ráta 2010-ben a borzalmasan rossz 62 százalékos szintet sem érte el, addig Budapesten ez az arány 9 százalékkal jobb, 67,6 százalékos volt. A ráta 2020-ra 73 százalékot közelíti országosan, miközben Budapest előnye jelentősen csökkent: a 77,2 százalékos aktivitási arány már csak 6 százalékkal jobb az országos átlagnál.

Mindez pedig a vidéki foglalkoztatottsági ráta javulásának következménye,

Budapesten mindeközben 61,4 százalékról 74,6 százalékra nőtt – vagyis a markáns eltérésből szolidabb különbség lett. A jövedelmi különbségeket nézve a helyzet hasonló: a budapesti munkajövedelmek az országos átlag 150 százalékát érték el 2010-ben, és csak 133 százalékát 2019-ben (ezen belül a munkaviszonyból származó jövedelmeknél 148-ról 133-ra, a vállalkozási jövedelmeknél 162 százalékról 128 százalékra csökkent az előny tíz év alatt).

Azt lehet állítani, hogy a regionális különbségek, a dualitás továbbra is kihívások elé állítják a döntéshozókat, ám azt is fontos látni, hogy az elmúlt tíz év magyar gazdaságpolitikája éppen ezen problémák enyhítéséért tett erőfeszítések mentén lett sikeres. Ha a kohéziót célzó gazdaságpolitika a következő időszakban hasonló felzárkóztatásra lesz képes (fontos megjegyezni, hogy Pest megyét is célozza e felzárkóztatási törekvés a Budapestről történő leválasztása révén), akkor optimisták lehetünk a közeljövő növekedési kilátásaival kapcsolatban.