Mi az az RRF-hitel, és érdemes-e felvenni?

Április végén érkezett a meglepő bejelentés: Magyarország – egyelőre – nem kívánja igénybe venni a közös uniós hitelfelvétel, az RRF hitelrészét, csupán a vissza nem térítendő forrásokat. Még inkább meglepő, hogy nemcsak Magyarország nem él a hitelfelvétel lehetőségével, hanem a tagországok többsége sem. Magyarország esetében a vissza nem térítendő források nagysága mintegy 2500 milliárd forint, a visszatérítendő forrásoké mintegy 3400 milliárd forint lenne.

Egyszerűen megfogalmazható a közös hitelfelvétel előnye: az Európai Unió alacsonyabb kockázatúnak számít, mint a tagországok jelentős része külön-külön, tehát közösen alacsonyabb kamatok mellett lehetne hitelt felvenni, mintha ugyanezt a hitelt az egyes tagállamok vennék fel a kötvénypiacon.

Magyarország esetében az így elérhető hozamelőny nagysága futamidőtől függően 0,5–1 százalékpont körül alakulhat,

illetve ha nem a piaci, hanem a kétoldalú megállapodással bevont hitelek kamatával hasonlítjuk össze, akkor még magasabb lehet. Leegyszerűsítve tehát, ha ezt a 3400 milliárd forintot piaci forrásból vonnánk be a közös hitelfelvétel helyett, akkor az évente több 10 milliárd forint pluszkiadással járna. Hasonló többletteher a többi tagállamnál is elképzelhető.

Ez az eltérés azonban csak erős korlátok mellett igaz. Ilyen például, hogy az adott projekteket az állam amúgy is elvégezné, tehát a közös hitelfelvétel itt csak egy olcsóbb finanszírozási forrást jelent, nem pedig potenciális fejlesztések elmaradását. Feltételezni kell azt is, hogy ezek a projektek a vonatkozó időszakban (2026 végéig) végrehajthatók, illetve hogy nincs árfelhajtó hatásuk. Nézzük meg, hogy mi történik, ha ez a két feltétel nem teljesül. Ha olyan beruházásokról van szó, amelyeket egyébként nem hajtanánk végre, akkor ez a hitelfelvétel ugyanúgy növeli az államadósságot és a költségvetési hiányt, mint egy normális piaci hitelfelvétel. Ez az RRF hitellábát figyelembe véve és a 2020-as GDP-vel számolva a GDP-arányos államadósság 7,1 százalékpontos emelkedésével járna.

Ez a koronavírus-járvány következtében amúgy is magasabb adósságszint miatt nem lenne szerencsés.

Mi a helyzet a projektek végrehajthatóságával? Ha összegyűjthető megfelelő mennyiségű és előkészítettségű projekt, akkor az elméletben befejezhető a megadott határidőig, így igazából csak átmenetileg mondana le az adott kormány a hitelfelvétel lehetőségéről. Korlátot állít azonban az építőipar kapacitása. Az elmúlt években a magyar beruházási ráta az egyik legnagyobb volt Európában. Ezzel párhuzamosan az építőipar termelői árai az inflációt meghaladó mértékben, 2018-ban 9,5, 2019-ben 9,7, 2020-ban pedig 7,4 százalékkal nőttek. Azaz a források felhasználásánál figyelni kell arra, hogy ne okozzanak újabb építőipari áremelkedést – márpedig a túlzott kereslet könnyen ezt eredményezheti.

Ebből tehát az következik, hogy az RRF hitellábát szinte csak olyan fejlesztésekre érdemes igénybe venni, amelyeket az állam egyébként is végrehajtana, csak drágább forrásból. Ez persze megkérdőjelezi az egész program hitellábának értelmét: egy olyan országban, ahol az építőipar nem szenved alacsony kereslettől, illetve magas az államadósság vagy a költségvetési hiány, a program vélhetően alig generál addicionális beruházásokat. Ugyanez a helyzet azokban az országokban, ahol a közös hitelfelvétel miatti kamatmegtakarítás alacsony.

Finanszírozási szempontból tehát az látható, hogy az RRF nélkül is megvalósuló projektek esetében megéri igénybe venni a hitelt.

Akkor tehát miért nem tervez élni ezzel a lehetőséggel a kormányzat?

Jobban szeretik a drágább piaci forrásokat? A helyzet megint csak nem ilyen egyszerű. Amikor egy tagország benyújtja a terveit („projektlistáját”) az Európai Bizottságnak, akkor azt a bizottság átnézi. A projekteknek különböző feltételeknek kell megfelelniük (például összességében a források 37 százalékát klímavédelmi, 20 százalékát digitális célokra kell fordítani), de akár egy-egy projektet is kritizálhat a bizottság, ami veszélyezteti az egész terv elfogadását.

Például a bizottság elutasíthat olyan projekteket, amelyek egy ország szempontjából kiemelt jelentőségűek lennének, ez hosszú egyezkedési folyamatot vetít előre. Ha a gazdaságot szeretnénk újraindítani, akkor erre nincs idő. Ezért a vissza nem térítendő forrásokkal történő indulás a biztos projektek beadásával gyorsíthatja az RRF lehívásának indulását. A hitelből megvalósuló projektekről pedig lehet a későbbiekben is tárgyalni, és olcsó finanszírozást igénybe venni azokra, amelyeket a bizottság is támogat. Lehetőleg szem előtt tartva ezek kapcsán a hatékonyság és az államadósság csökkentésének szempontjait is.