A naperőmű-beruházások buktatói

Magyarország energiastratégiája hozzávetőlegesen további 4,5 gigawatt naperőmű-kapacitás megépítését irányozza elő 2030-ig. Ilyen mértékű naperőmű-fejlesztés kihívás és kockázat a befektetőknek, a finanszírozóknak és a rendszer-üzemeltetőknek egyaránt. A kiegyenlítési költségek emelkedése mellett a harmadik Metár-tenderen indulni szándékozóknak szembe kell nézniük a könnyen elérhető hálózati csatlakozási pontok számának csökkenésével is.

Magyarországon évente 2000-2500 órát süt a nap, a napenergia hasznosításának ez az egyik alapvető meghatározója.

A befektetők komplex feladatrendszerrel találják magukat szemben a beruházási folyamatban, amely tartalmaz a beruházás előkészítésével kapcsolatos kérdéseket (például megvalósíthatóság), a hálózati csatlakozással és engedélyeztetéssel kapcsolatos nehézségeket (például megfelelő hálózati csatlakozási pont megtalálása), valamint a beruházás végrehajtásához, illetve az üzemeltetéshez köthető kihívásokat (például kiegyenlítéssel kapcsolatos nehézségek).

A naperőmű-beruházások és -pályázatok esetében számos tényezőt kell vizsgálni, ezért elengedhetetlen a szakmai tudás, ami megóvhat az esetleges buktatóktól.

Az első Metár-tenderen adminisztratív okokból bukott el az összes pályázó mintegy 30 százaléka.

A pályázók sokat tanultak az ott elkövetett hibákból, mert a másodikon már csak a pályázatok 12,5 százaléka lett érvénytelen a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) adatközlése szerint, de ettől még most is igaz, hogy egy ilyen dokumentáció összeállítása egy felkészült csapatnak is többhetes munkát ad.

Naperőmű indításához rendelkezni kell egy jól felmért földterülettel, amely nincs művelés alatt, és el kell készíteni a csak rá jellemző paraméterek szerinti megvalósíthatósági és üzleti tervet. Ezt követi a beruházási tervek elkészítése és engedélyeztetése, amelynek tartalmaznia kell: a hálózati csatlakozási pont meglétét vagy kiépítését és lekötését; a kiegyenlítő energia beszerzésére vagy termelésére vonatkozó terveket; az értékesítés módját és a finanszírozási koncepciót, beleértve a devizaügyletek fedezetét is.

Ezenfelül el kell végezni a végátvételi vizsgálatokat, fel kell készülni a napsugárzás pontos előrejelzésére és hatásának elemzésére. A folyamat magában foglalja még a hatóságokkal való együttműködést, esetleg cégalapítást, adott esetben közbeszerzéseket.

A napenergia Magyarországon jelenleg inkább a nagybefektetők játszótere, jelentős finanszírozási igénnyel.

Egy megawattnyi naperőmű telepítési költsége ma Magyarországon 0,7-1 millió euró körül van. Ezzel együtt a befektetés megtérülhet, ha azzal számolunk, hogy egy megawatt kapacitás egy évben összesen 1100-1300 megawatt áramot termel a lokáció, a technológia és a konkrét időjárás függvényében.

Ez a megtérülés – főleg a mai hozamszegény környezetben – a kockázatok ellenére is vonzóvá teszi ezt a befektetési formát számos tőkecsoport számára. A bankok számára még új a Metár-tendereztetés gyakorlata, csak most tanulják a naperőmű-beruházások kockázatainak elemzését, ezért a hitelezés vagy akár egy bankgarancia kiadása is elhúzódhat, de a tőke­piacon vannak érdeklődő finanszírozók.

A második Metár-tender árai jóval alacsonyabbak voltak a vártnál. Míg az elsőn a kisebbik kategóriában 25,94 forint volt a legmagasabb támogatott ajánlati ár kilowattóránként, addig ez a második pályázatra 23,03 forintra csökkent, a nagyobb teljesítménykategóriában pedig a tavalyi 22,75-dal szemben 17,97 forintra esett a legmagasabb támogatott ajánlati ár. Így átlagosan a korábbi hatósági árhoz viszonyítva 47 százalékos árcsökkenést sikerült elérni.

Magyarországon a jelenlegi 2000 és a 2030-ra tervezett 6500 megawatt naperőmű-kapacitás kiépítését és nyereséges üzemeltetését azonban több tényező is veszélyezteti.

Az egyik tényező a hálózati kapcsolat megtalálása vagy kiépítése. Ez nem feltétlenül a beruházó feladata, sokkal inkább a rendszer-üzemeltetőé, de tény, hogy ma Magyarországon már kevés új erőmű csatlakoztatható könnyűszerrel a hálózatra, minden további beruházáshoz szükség van a mögöttes infrastruktúra fejlesztésére. A mögöttes hálózat azért fontos, mert szűk keresztmetszet lehet az áteresztőképessége, amikor hét ágra süt a nap, és az erőmű teljes kapacitáson termel.

Ilyenkor széles áteresztőkapacitásra van igénye az erőműnek, amire eddig nem volt szükség a rendszerben, ezért nem is elég erősek ehhez a hálózatok.

Képzeljük el, hogy autógyárat építünk. A beruházás természetes velejárója, hogy a szükséges bekötő utakat megépítjük, de az autópálya vagy a vasúti hálózat kiépítését nem vállalhatjuk magunkra, ehhez az állam együttműködése szükséges. Ilyen a villamos hálózatban a mögöttes infrastruktúra, amelynek elkészültére az erőművet tervező befektető nem tud felelősséget vállalni, hiszen nincs igazán ráhatása az eseményekre.

Ez késedelmet okozhat a beruházásban, ami önmagában is kedvezőtlenül befolyásolja a megtérülési számításokat, de kifuthatunk akár a vállalt határidőből is, ami súlyos következményekkel járhat.

Ugyancsak nagy kockázat a kiegyenlítési mechanizmus üzemeltetése, ami egyértelműen a beruházó feladata. A naperőmű üzemeltetőjével szemben a befogadó rendszer-üzemeltetőnek az az elvárása, hogy előre pontosan becsülje meg a várható leadott energia mennyiségét. Az egyre pontosabb meteorológiai adatok ebben sokat segítenek, de a pontos becslés értelemszerűen lehetetlen, és itt lép be a kiegyenlítés. Az üzemeltetőnek ugyanis gondoskodnia kell arról, hogy tényleg annyi áramot adjon le, amennyit ígért, ellenkező esetben a hálózat egyensúlya megbomolhat, és ez veszélyeztetné az ellátás biztonságát.

Hogy ez milyen költséggel járhat, ahhoz jó tudni, hogy egy kilowattóra energiáért 15-20 forintot fizet a befogadó, a kiegyenlítési mechanizmus üzemeltetése ebből akár 2-3 forintot – adott esetben az egész marzsot – is elvihet. A kérdésnek különös aktualitást ad, hogy az elmúlt hónapokban a kiegyenlítő energia költsége a korábbiak 3-5-szörösére emelkedett. Ha ez a költségszint fennmaradna, akkor a már megépült és saját költségen kiegyenlítésre kötelezett erőművek megtérülése is veszélybe kerülne.

A piaci szereplők már a harmadik Metár-tenderre készülnek, amelynek keretében évi 450 millió forint új támogatás osztható ki maximum 300 gigawattóra áramtermelésre

(a 0,3–1 megawatt közötti teljesítménykategóriában évi 50 gigawattóra mennyiség osztható ki maximum évi 200 millió forint támogatási összeggel, a nagyobb kategóriában (20 megawatt kapacitásig) pedig évi 250 gigawattóra megtermelt energia után adható összesen legfeljebb évi 250 millió forint támogatás). A projektek megvalósításának határideje változatlanul három év.

A tenderre 2021. július 1-jétől 2021. július 30-ig nyújthatók be ajánlatok az április végén közzétett kiírási dokumentumban meghatározottak szerint.

Ismerve azonban a korábbi tenderek eredményeit és a piaci viszonyokat, minden bizonnyal nagyon izgalmas és eseménydús második fél év elé nézünk a naperőmű-beruházások piacán.