Az építők helye

Kevés olyan nemzetgazdasági ágazat van, mint az építés, és tágabban az építőipari tevékenység:

ami ezzel a tevékenységgel, sőt ezen tevékenységek hosszú, egymásba fonódó láncolatán keresztül megvalósul, az valóban mindennapjaink szerves, nélkülözhetetlen és elmaradhatatlan része. Azt mutatja meg, hogy kik vagyunk, hogyan gondolkodunk az életről, a saját világunkról.

Az építők munkájára, munkájuk eredményére valamilyen formában az állampolgártól a döntéshozókig mindenki odafigyel.

Van egy nap, hagyományosan június első vasárnapja, amikor az építőkre figyelünk immár évtizedek óta, ez pedig az építők napja. Méltán ünnep ez a nap a magyar munkakultúra világában. Örömmel tölt el, hogy ezt a nagy tradíciójú ünnepet idén is köszönthetjük.

Ma az egyik legtöbbet hangoztatott gondolatunk az élet, a hétköznapi világ újraindítása, divatos szóval: újra­tervezése.

Ebben nekünk, az építésben tevékenyen részt vevőknek, mérnököktől a kétkezi munkásokig, fontos szerepet szánt a sors, mondhatni, ismét kijelölte az építők helyét – és erre az idei építők napjához közeledve szeretném fölhívni a figyelmet.

Köztudott, hogy soha nem tapasztalt nehézségekkel küzdött és küzd meg a világ a mostani világjárványban. Kezdeném a legfontosabbal:

már látszik, hogy egészében jól vizsgázott az ország.

Ha ebben a heroikus munkában az építők helyét keresem, akkor mérnöktársaimmal együtt büszkén jelenthetem ki, hogy az építőipar azok közé az iparágak közé tartozott és tartozik ma is, amelyek a járványidőszak legmélyebb pontján is hősie­sen folytatták munkájukat. Valamikor azt mondták: hajózni muszáj – ma azt mondjuk, építeni muszáj.

Elmondhatjuk, hogy az építőipar megküzdött a járvánnyal, és a saját lehetőségeit kihasználva megküzdött a gazdasági recesszióval. Mindenki láthatta, hogy az építkezések nem álltak le, továbbra is az élet igényeit szolgálták. Mindezért megbecsülés, elismerés illeti az építőket.

Őket, akik hidegben, szemerkélő esőben, elviselhetetlenül forró munkaterepen vagy éppen a tervezőasztaloknál tették a dolgukat – magától értetődő volt ez a számukra, mert ez a dolguk, ez a hivatásuk.

Szeretném ecsetelni azokat a rendkívüli körülményeket, amelyek között helytálltak az építőink.

Ehhez elengedhetetlenek a számadatok. Lássuk őket: 2017-től a magyar építőipar nyolcéves recesszió után a piaci szereplők reális várakozásai szerint tartósan növekedési pályára állt. 2018-ban 22,3 százalékkal nőtt az építőipar termelése a 2017-es év azonos időszakához képest.

Az év első két hónapjában az építőipar termelése 39 százalékkal nőtt. A KSH adatai szerint az építő­ipari termelés volumene 2019-ben 21,7 százalékkal haladta meg az előző évit. Aztán jött a pandémia korlátozó hatása: 2020-ban a termeléscsökkenés 9,1 százalék volt annak ellenére, hogy februárban és novemberben 105,8, illetve 104 százalékkal bővült a termelés. Egy másik mutató, az építőipari szerződésállomány volumene is csökkent: 19,2 százalékkal maradt el a 2019. évitől.

A mostani helyzetben biztató, hogy a KSH jelentése szerint 2021. januárban az építőipari termelés volumene 11 százalékkal volt magasabb az egy évvel korábbinál, az építőipar termelése pedig a decem­berihez mérten 7,4 százalékkal emelkedett. A megkötött új szerződések volumene 8 százalékkal nőtt, az építőipari vállalkozások január végi szerződésállományának volumene 11,5 százalékkal volt magasabb a tavaly január véginél. 2020-ban 28 204 új lakás épült, ami 30 százalékkal több, mint egy évvel korábban. (Megjegyzem, a használatba vett lakások számát tekintve figyelemmel kell lenni arra a tényre, hogy a lakásépítések átfutási ideje átlagosan 2,7 év.)

Van ok tehát a derűlátásra. Az építők a helyükön vannak, bátran számíthat rájuk az ország!

Az építés csapatmunka, összetett alkotói tevékenység, megvalósul benne a mérnöki tervezés, a kivitelezés, a megépítés folyamata,

a munka eredménye pedig úgy foglalható össze, hogy az elkészült alkotás kielégíti az építtető igényeit, eleget tesz a funkcionális elvárásoknak, és megjelenésével gazdagítja a környezetét.

Ha az építők helyéről, helyzetéről, a nemzetgazdaságban betöltött szerepéről beszélünk, azt sem feledhetjük el, hogy az építőipar multiplikátor hatása a nemzetgazdaságon belül jelentős, legalább négy-ötszörös, ezért a válságkezelés ezen a területen prioritást kell hogy élvezzen. Ebből következik, hogy az épített környezet alakítása nem egy szakma, iparág belső ügye, hanem széles körű társadalmi kérdés, össztársadalmi érdek.

Egyszerűen fogalmazva:

a gazdasági fejlesztések nem nélkülözhetik az építést, az építő kezek munkáját.

Ezért is bízunk abban, hogy a kormány által bejelentett gazdaságvédelmi akcióterv intézkedései segítik az építőipari rendelésállomány növekedését, ezáltal hozzájárulnak a növekedési kilátásokhoz.

Az építők napja tehát az ünnep pillanatáé,

annak a hagyománynak a folytatása, amikor teljes szívvel azokat köszöntjük, akiknek az áldozatos tevékenységétől függ épített környezetünk minősége, szépsége, és nem túlzás azt mondani, világunk, életünk biztonsága.