Hogyan tovább, budapesti „airbnb-zés”?

A 2015–2019-es időszakot nyugodtan nevezhetjük a budapesti turizmus aranykorának. Azonban a sikerek újabb kihívásokat hoztak magukkal, mert miután a külföldiek által eltöltött vendégéjszakák száma a 90 százalékot is meghaladta a fővárosban, és bár korábban elképzelhetetlennek tűnt, hogy egyik percről a másikra szinte minden külföldi eltűnjön, ez 2020 tavaszán mégis bekövetkezett. Nem véletlen, hogy a kormány által pár hete elfogadott Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia 2030 kiemelt célként határozza meg a belföldi vendégéjszakák számának növelését. Másrészt a lakások szálláshelyként való hasznosításának térnyerése – bár az összes budapesti lakás 2 százalékát sem hasznosították így – remek táptalajt biztosított azon populista szólamok számára, amelyek a budapesti „airbnb-zés” betiltását, szigorú korlátozását szorgalmazták, a jelenséget okolva (meglehetősen tévesen!) a lakásárak emelkedéséért, valamint a pesti belső kerületek sokszor valóban vállalhatatlan állapotáért. Ez az állítás már csak azért is téves, mert a hordákban járó úgynevezett „bulituristák” nem a döntően 1-2 szobás magánszállásokon, hanem a nagy csoportok befogadására alkalmas hostelekben szállnak meg.

A válság előtti körülbelül 16 000 airbnb-s lakás több mint fele eltűnt a piacról. 

A szinte példa nélkülien sikeres magyar oltási program hatására Magyarország biztonságos destinációvá vált a nemzetközi turizmusban. Az országok közötti vakcinadiplomácia egyik áldozataként, az egymás védettsége elismerése körüli hercehurca miatt, a turisták késő tavasszal, kora nyáron mégsem özönlötték el Budapestet. 

Az EU-ban bár gyorsul, továbbra sem elég gyors a vakcináció, de ha az egységes védettségi igazolvány végre eljut az európai lakosság széles köréhez, akkor várható a turizmus fokozatos újraindulása.

Az egyes országok komoly kampányokat folytatnak a belföldi turizmus erősítéséért, és állampolgáraikat a határokon belül maradásra kérik. 

A légitársaságok és közülük is a számunkra fontos fapadosok még csökkentett járatszámmal üzemelnek, de a járvány során tanúsított viselkedésük (járattörlések, jegyárvisszatartások) alaposan megtépázta a renoméjukat, és nem valószínű, hogy gyér kereslet esetén elindítanák a járataikat. Ilyen esetben fontos lenne megállapodni a szolgáltatók és az államok között, hogy az üres helyek egy részéért kárpótolja a légitársaságot az állam, így biztosítva a légi közlekedés beindulását. 

A nagy küldőpiacaink egy részére még jó darabig nem számíthatunk (Egyesült Királyság, Kína, Amerika(?)).

Ezekkel szemben áll a köztudatban Magyarország mint biztonságos ország, valamint, hogy a bezártság hatására, bár sok szektort alaposan megtépázott a járvány, mégis sokaknak nőtt a megtakarítása (Németországban a lakossági megtakarítások összege rekordszinten van), és – másfél év bezártság után – az utazás iránti igénye. 

A szállodáknak fájó, a magánszállásoknak öröm, hogy a vendégek a biztonságosabbnak hitt apartmanok, magánszállások, vendégházak felé fordultak. El akarják kerülni a zsúfolt hoteleket, recepciókat, a levegőt keringtető hotelszobákat.

A budapesti helyszínen nemrég befejeződött labdarúgó-Európa-bajnokság turisztikai szempontból óriási siker. Bár a vártnál kevesebb turista érkezett, azonban az Európában egyedülálló módon telt ház előtt zajló meccsek, a tömött szurkolói zónák potenciális utazók tízmillióihoz juttathatták el jó hírünket. 

Ez egyben mutatja, miért van szükség egyes nagy sportlétesítményekre, kongresszusi központra, nemzetközi sport-, kulturális és egyéb rendezvényekre. Szomorú, hogy az atlétikai világbajnokság pont egy, a turizmus számára katasztrofális időszak után a politikai adok-kapok áldozatává válhat, és elbizonytalaníthatja más rendezvények szervezőit Budapest mint helyszín kiválasztásában. 

A belföldi turizmus felélénkülésére Budapesten még várni kell. Bár a miniszterelnök elfogadhatatlannak nevezte a külföldi vendégeknek való kitettségünket, megoldás még nincs. A Fővárosi Önkormányzathoz tartozó Restart Budapest kártya tavalyi bukása előrevetíti, hogy senki nincs könnyű helyzetben, aki változtatni akar.

Nem érdemes ugyanakkor Párizst vagy Berlint példának venni, amikor Nyíregyházáról, Szombathelyről két és fél óra alatt elérhető Budapest, így az árérzékeny hazai vendég, ha felutazik a fővárosba, megspórolva a szállásdíjat, még aznap haza is utazhat. Ha cél a napi költések növelése a szektorban, akkor szintén nem jó célcsoport a hazai vendégeké, bár természetesen lemondani sem szabad róluk .

Budapesten speciális problémákkal is meg kell küzdenie a szállásadói piacnak. 

Tavaly nyáron a kormány az önkormányzatok kezébe adta a kiadható napok számának szabályozását. Érthetetlen módon csak a legkisebbek esetében, a magánszálláshelyek, a hostelek kimaradtak…

A Fővárosi Önkormányzattal és a főpolgármesterrel jó viszonyt ápoló civil szervezetek óriási kampányt folytattak azért, hogy ellehetetlenítsék a budapesti, rövid távú szálláshelykiadást. Időközben kiderült, hogy erre a Fővárosi Önkormányzatnak szerencsére nincs jogköre, csak a kerületeknek, akik időközben felismerték a turizmus ezen szegmensének jelentőségét. Így az egyes belvárosi önkormányzatok különböző, olykor a jogszerűség határait feszegető intézkedésekkel igyekeznek elejét venni a korábbi, turizmus okozta problémáknak, de az „atombombát”, a kiadható napok számának korlátozását, még egyik sem vetette be. 

Azonban a budapesti szabályozások körüli bizonytalanságok a piac regenerálódása ellen hatnak. Miközben a kerületek a kormányra mutogatnak, hogy nincs megfelelő jogosítvány a terület újraszabályozására, Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes épp a napokban nyilatkozta, hogy továbbra is a szálláshely-szolgáltatás radikális visszaszorítása, a kiadható napok korlátozása a céljuk. Egy biztos, ha bevezetnék a kiadható napok számának korlátozását, az a szektor gyors halálához, emberek ezrei megélhetésének tönkretételéhez vezetne.

A kormányzati segítségek részben hoztak enyhülést (például a hitelmoratórium), részben nem hatottak, hiszen az idegenforgalmi adó vagy a turizmusfejlesztési hozzájárulás átmeneti elengedése nulla forgalom esetén nem jelentett valódi könnyítést, miközben a legkisebb szállásadók a különböző kedvezményes hitellehetőségeket sem tudták igénybe venni. 

A Magyar Apartmankiadók Egyesülete éppen ezért aktívan lobbizik azért, hogy a magánszállásadók hitelképességének jogszabályi feltételei minél hamarabb elkészüljenek.

Fontos lenne, hogy a Fővárosi Önkormányzat kezdjen el belföldön (Budapest Restart 2.0) és külföldön kampányolni. Ahogy nyílnak a határok, úgy versenyez majd a turistákért egyszerre Pozsony, Bécs és a többi város. Nekünk is fel kell állni a startvonalra!

Mindeközben a vidéki szálláshelyek tavaly nyáron valamit le tudtak dolgozni a veszteségeikből, idén is ez a trend látszik. Itt a kormányzati intézkedéseknek (a fentieken túl a szobánkénti egymillió forintos, vissza nem térítendő támogatás a Kisfaludy-program keretében) volt érdemi jelentőségük. 

Idén tehát még mindig a belföld az új külföld, nem csak nálunk, más országokban is. Nem véletlen, hogy a befektetők a vidéki destinációk felé fordultak, és építkezésektől hangos a Balaton, az Őrség, a Tisza-tó környéke stb. 

Budapesten elsőként a szomszédos országokból érkezők jelenhetnek meg, előnyben lesznek a parkolót kínáló szálláshelyek. A Sziget Fesztivál elmaradásával csak a Forma–1 és az Eucharisztikus Világkongresszus miatt Magyarországra érkezőkben bízhat a szektor. Hogy aztán mi lesz ősszel, az ma még a jövő ködébe vész. A július egyelőre katasztrofálisan néz ki foglalási szempontból. Igaz, a vendégek zöme a járvány hatására ultra last minute foglal, így bizakodni még szabad.

A magánszálláshelyek budapesti korlátozásának minapi belengetése helyett üdvözítőbb lenne, ha a főváros Pozsonyhoz hasonlóan elfogadná az Airbnb felajánlását, hogy közvetlenül ők szednék be az idegenforgalmi adót a házigazdáktól, és utalnák át a fővárosnak, az önkormányzat pedig tovább a kerületeknek. Ez emelkedő adóbevételt, tisztuló piacot jelent, hiszen az eddig adót nem fizetőket is becsatornázza a rendszerbe.

A Magyar ApartmanKiadók Egyesülete lobbizik az illegális szállásadók elleni hatékonyabb fellépésért, aminek egyik eleme lenne ez az intézkedés.

Lobbizunk azért, hogy a szeptembertől kötelezően használandó okmányolvasók esetében kitaláljon egy olyan megoldást a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ), amely nem igényli a házigazda személyes jelenlétét. 

Egy nemrég elfogadott jogszabály szerint a szállodákhoz hasonlóan valamennyi szálláshelyet kötelező lesz minősíteni, ráadásul ez költséggel fog járni. Bár a cél támogatandó (a vendégek nagyobb biztonsága fogyasztóvédelmi szempontból), a 21. században, azon szálláshelyek részére, amelyek csak nagy szálláshely-közvetítő platformokon hirdetnek (Booking.com Szállás.hu, Airbnb, stb.), teljesen fölösleges teher. Hiszen egy egyszeri értékelést könnyebb kijátszani, mint a platformokon azonnal megjelenő vendégértékeléseket, kommenteket, amelyek naprakész és hiteles információkat nyújtanak a vendégek részére. 

A mélypontot remélhetőleg már elértük. Ahogy egy bölcs mondta: „A kísértés, hogy feladd, pont azelőtt a legerősebb, hogy sikerrel járnál!” Nem adjuk fel!