Ami kimarad az euróvitából: versenyképesség

A hazai közéleti és szakmai vitákba újra bekerült az euróbevezetés kérdése. Ezzel kapcsolatban a kiinduló megjegyzés, hogy Magyarország európai uniós csatlakozásakor kötelezettséget vállalt az euró bevezetésére. Az EU-csatlakozás óta számos gazdasági sokk, külső és belső kihívás nehezítette a hazai gazdaságpolitikai döntéshozók helyzetét. Elég a lakossági devizahitelekre, a fiskális alkoholizmusra, az adóemelések inflációs hatására, az államadósság gyors növekedésére, a 2008-as válságra és az IMF-hitelre vagy akár a tavaly kezdődő pandémiára gondolni. 

Az aktuális kihívások eltérően tematizálták az újra és újra megjelenő euróvitát.

A diskurzusban érdemes aláhúzni a legfontosabb jegybanki üzenetet, amely szerint a Magyar Nemzeti Bank elkötelezett az euró sikeres és biztonságos bevezetése iránt. 

A hazai szakmai-közéleti viták véleménykülönbségei elsősorban a sikeresség és ezzel összefüggésben az időzítés kapcsán merülnek fel. Az MNB a sikerességet és a biztonságot abban látja, hogy hazánk makrogazdasági stabilitása fennmarad, és a magyar gazdaság fenntartható gazdasági felzárkózása folytatódik. Az utóbbi már időzítési kérdés is, amit itthon legtöbben még a szakmabeliek közül is a maastrichti kritériumok teljesítéséhez kötnek.

Szögezzük le: a maastrichti kritériumok teljesítésétől önmagában nem lesz sikeres az euró bevezetése. Aki a témát ismeri, rengetegszer hallotta már az inflációs, a hosszúhozam-, a fiskális és az adósságkritériumokat. Ezek a bevezetés minimumkövetelményei. Tökéletesen ül a sporthasonlat: attól, hogy egy versenyző olimpiai kvótát szerez, semmi garancia nincs a sikeres olimpiai szereplésére. A sportolót a felkészültsége, az edzettsége, az olimpiai versenytársaihoz viszonyított egyéni előnyei, erősségei teszik képessé az éremszerzésre. 

A maastrichti kritériumok teljesítése semmilyen érdemi, hosszú távú versenyelőnyt nem ad egy gazdaságnak, pusztán a makropénzügyi stabilitásáról mutat részleges képet.

Az euróbevezetés után a tagországok nagyon eltérő makropályát futottak be.

Németország mellett kevés egyértelmű nyertese volt a bevezetésnek, Olaszország és Görögország például relatív fejlettsége negyedét veszítette el az EU átlagához képest. Spanyolország és Portugália egy főre jutó GDP-je is számottevően alacsonyabb ma az EU átlagánál, mint az eurózónába való belépése idején, és Szlovénia, Szlovákia, sőt Finnország is veszített relatív fejlettségéből a belépéskori szinthez mérve.

Az euró kapcsán versenyképességről kellene beszélni. Kulcskérdés, hogy a bevezetése után mitől lesznek a külpiacokon versenyképesek a hazai vállalkozások. A magyar GDP belföldi növekedési lehetősége véges, a gazdasági felzárkózás a külpiacok meghódításával történhet meg fenntarthatóan. Az EU-s fiskális szabályok mellett, a monetáris politika – így a kamatpolitika és a hitelösztönzés – önállóságának elvesztésével a hazai vállalatok külpiaci versenyképessége kizárólag a termelékenységük, innovatív képességük, végső soron a szakmai képzettség, a technológiai fejlődés és a hatékonyságjavítás függvénye lesz. A Magyar Nemzeti Bank 2016 óta szisztematikusan elemzi és méri a hazai versenyképességet, és javaslatokat tesz a javítására, mert felismerte, hogy ez lesz a 2020-as évek felzárkózásának kulcskérdése.

Sikeres és biztonságos euróbevezetés csak felkészülten történhet.

A pandémia miatt a makrogazdasági stabilitás helyreállítása fontos, hosszabb távon azonban a siker kulcsa, hogy hazánk kellően termelékeny és versenyképes gazdasággal csatlakozzon. Ezzel biztosítható, hogy állják a globális versenyt a hazai vállalatok. Ebben a megközelítésben érdemes górcső alá venni az MNB euróbevezetési kritériumait. Ha belépünk az euróövezetbe, onnét nincs visszaút. Csatlakozni ezért csak maximálisan felkészülve érdemes.