IMD Tehetségrangsor: nyolc helyet javítottunk!

Az IMD svájci versenyképesség-kutató intézet legfrissebb, 64 országot tartalmazó tehetségrangsorában az 50. helyről a 42. helyre ugrottunk előre, ami Szlovákia után a második legjobb teljesítmény a V4-ek között. Megjegyzendő, hogy Szlovákia ennek ellenére 2021-ben tíz hellyel Magyarország után található a rangsorban. Csehország két pozíciót javított, Lengyelország pedig tíz hellyel visszacsúszott. A kutatás alapvető célja, hogy a gazdasági fejlődés feltételeit elsősorban a tudás és a képességek rendelkezésre állása oldaláról elemezze. A tanulmány így fogalmaz: azért szükséges a rendelkezésre álló tudás és képességek vizsgálata, mert ezeken múlik, hogy mekkora új értéket tudnak teremteni a cégek és a gazdaság egésze. A minél nagyobb újérték- előállítás pedig a versenyképesség-javítás egyik fontos feltétele. A meglévő tudás és a képességek pedig attól függenek, hogy mennyit ruház be egy ország a tudás folyamatos bővítésébe, mennyire tudja vonzóvá tenni a gazdasági és társadalmi körülményeket ahhoz, hogy jó szakemberekre tegyen szert, és meg is tudja őket tartani, továbbá hogy összességében milyen jó a rendelkezésre álló humán vagyon szakmai színvonala. Ezen a három területen összesen 31 mutatót vizsgálnak a kutatók. A végső sorrend, illetve a területenkénti sorrend kialakításában minden mutatót azonos súllyal vesznek figyelembe, függetlenül attól, hogy statisztikai adatról van-e szó vagy kérdőíves felmérésből származó véleményekről. Továbbá nem veszik figyelembe az egyes mutatók értékének fejlődéshez való eltérő mértékű hozzájárulását sem. A 31 mutatóból 45 százalék a statisztikai adat, és 55 százalék a vélemények feldolgozásából adódik (14 és 17 kérdés).

A 2021. évi rangsorban Svájc, Svédország, Luxemburg, Norvégia és Dánia áll az élen. Sereghajtó Peru, Dél-Afrika és Venezuela. A 64 országból 31-ben 20 000 dollár alatt van az egy főre jutó GDP értéke. Ezek között az országok között a magyar talentumpozíció kiemelkedően jó: a 9. helyen vagyunk. Ez arra figyelmeztet, hogy a rendelkezésre álló humán vagyont nem tudjuk elég hatékonyan a gazdasági fejlődés szolgálatába állítani. Ennek lehetséges okaként a tanulmány a humán menedzsmentmódszereknél a profizmus hiányát, és ennek következtében a munkavállalók gyenge motiváltságát említi meg. De felveti azt is, hogy valószínűleg a humán vagyon nem elég hatékony hasznosításával is kapcsolatba lehet hozni a még mindig jelentős külföldi munkavállalást, vagyis az agyelszívást. Magyarország a vizsgált 64 ország között a munkavállalók motiváltsága tekintetében az 54., az agyelszívás vonatkozásában pedig a 60. helyen van. Hozzá kell azonban tennünk, hogy ezek a pozíciók véleménymutatók alapján alakultak ki. Igaz, a vélemények a vállalati körből származnak.

A táblázatban azt látjuk, hogy a V4-ek között 2020–21-re Magyarország és Szlovákia javította leginkább, 8, illetve 9 hellyel az általános pozícióját. Csehország kettőt lépett előre, Lengyelország pedig 10-et hátra. A versenyképességi listákon élen lévő skandináv országok közül Dánia rontotta, Finnország és Svédország javította a helyezését. Dániával kapcsolatban megjegyzendő, hogy a versenyképességi pozíciója is romlott, és ez éppen a tehetségek megszerzésével és megtartásával függ össze, ezen a területen Dánia tíz hellyel rontotta pozícióját. Az osztrák pozíció változatlan, a német egy hellyel lett jobb. A vizsgált fejlett országok között tehetségvagyon tekintetében Svédország és Finnország vezet, Ausztria pedig az utolsó helyen van. Az általános pozíciónál azonban, amely 31 nem egyformán fontos, mégis egyforma súlyozással figyelembe vett mutató értéke alapján alakult ki, fontosabbak a részterületeken elért helyezések. Ezek között Magyarország a rendelkezésre álló képességek, azaz a tehetségvagyon területén lépett a legnagyobbat, 13 helynyit előre. Hangsúlyoznunk kell, hogy ez, ahogyan korábban is említettük, a rendelkezésre álló és nem a hasznosított tudásra vonatkozó pozíciójavulás. Továbbá azt is meg kell említeni, hogy bár tehetségvagyonról van szó, ennek mérésénél az általános foglalkoztatási helyzet javulását is számításba veszik a tanulmány készítői. E tekintetben pedig Magyarország, ahogyan később látni fogjuk, jól teljesített. De külön vizsgálják a jól felkészült szakemberek rendelkezésre állását is, erre a mutatóra viszont már rossz a helyezésünk (63. hely). A három vizsgált területből a legjobb helyezést a tudásberuházások, a legrosszabbat pedig a tehetségek vonzása és megtartása területén értük el. Azonban ez utóbbinál is 5 hellyel javítottuk pozíciónkat, az 58.-ról az 53. helyre léptünk előre. Nézzük meg, mely konkrét mutatókra értük el a legjobb és a legrosszabb értékeket, illetve ezeknek a pozícióknak a tekintetében hogyan állunk a V4-országok között.

Azt látjuk, hogy a legjobb eredményt felmutató területeken jól állunk a V4-ek között. Ezek a mutatóértékek objektív statisztikai adatok. Viszont például a megélhetési költségeket a külföldről hozzánk érkező hallgatók, és nem a helyiek szemével értékelik a kutatók. A munkaerő bővülésénél pedig a foglalkoztatottság növekedését veszik alapul. Most nézzük, hogy mely mutatókra vagyunk a leginkább lemaradva.

A legrosszabb helyezések tekintetében a cseh egészségügyi infrastruktúra és életminőség kivételével valamennyi V4-es ország pozíciója gyenge. A magyar helyezés öt esetben a legrosszabb. Ezek a mutatók mind jelentősen befolyásolják a versenyképességi pozíciót, a jövőre való felkészültséget. Különösen szembeötlő a szakképzett munkaerő hiánya, az agyelszívás, a munkaerő motiváltsága és a professzionálismenedzsment-mutatók közötti összefüggés. Meg kell azonban említeni, hogy ezeknek a mutatóknak az értéke minden országban a kérdőíves felmérésből származik.

Összefoglalva:

arra érdemes felfigyelni, hogy ötéves időtávon, 2017-ről 2021-ig az általános pozícióját a V4-ek között Magyarország javította a legjobban, 12 hellyel.

A cseh pozíció egy hellyel javult, a lengyel 11, a szlovák pedig 6 hellyel romlott. A további javuláshoz és ezzel a versenyképesség erősítéséhez, valamint összességében a fejlett országokhoz való felzárkózáshoz a humán vagyon erősítésére, az oktatásba és az egészségügybe történő hatékony befektetések növelésére, valamint a jó szakemberek megtartásával az agyelszívás visszaszorítására van szükség. Az IMD módszertanával kapcsolatban pedig megemlíthető, hogy abban egyrészt célszerű lenne a statisztikai adatok arányát a véleménymutatókhoz viszonyítva növelni, másrészt az egyes országok szempontjából különösön fontos mutatókra nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. Viszont egy nemzetközi versenyképesség-elemző intézet nyilván nem tudja kiválasztani valamennyi ország esetén a helyi viszonyok szempontjából legfontosabb mutatókat, ezért nagy jelentőségük van a helyi viszonyokat jól ismerő és azokra támaszkodó helyi kutatásoknak.