Miként hat a járműipar útkeresése a gumiipari beszállítói lánc szereplőire? Meg tud-e újulni ez a poláris szektor úgy, hogy versenyképes maradjon a piacon? Felismerik-e időben a szereplők, hogy a sikeres vállalati kutatás-fejlesztés (k+f) már nem a fejlődés, hanem a működés alapfeltétele lesz?
Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket kell megválaszolnia annak, aki arra vállalkozik, hogy trendeket próbáljon megfogalmazni a magyar gumiipar jövőjével kapcsolatban. Elsőre azt gondolnánk, hogy a gumiipar teljesítménye jó közelítéssel követi a járműipar mozgását, ami részben igaz is, azonban ennél árnyaltabb a kép. A járműabroncsgyártás mintegy felét teszi ki a világ gumifeldolgozásának, a másik felén a gumirugók, légrugók, szíjak, hevederek, tömlők és egyéb gumitermékek osztoznak. Ha figyelembe vesszük, hogy az elasztomerek életciklusa jellemzően rövidebb, mint a járműveké, könnyen belátható, hogy a pótalkatrészgyártás jókora piaci lehetőséget teremt a gyártóknak. Ezt a rendszerváltás után kialakult helyzetben közel félezer kisvállalat ismerte fel, azonban különböző okok miatt a számuk mára 300 körülire csökkent.
A csökkenés oka nemcsak az, hogy a fejlesztési terv alapján végzett vállalati gyarapodás víziója köddé vált a pandémia alatt, hanem az is, hogy
mára az egykoron stabil vevői és beszállítói bizalom meggyengült, és a megdönthetetlennek tűnő világrend változásának szele csak még labilisabbá tette.
A szektort kevéssé ingatta meg az alapanyaghiány, az elszálló energiaárak viszont annál inkább. Egyértelműnek látszik, hogy az elmúlt évtizedek működési tapasztalatai már nem nyújtanak elégséges alapot a rövid és a középtávú stratégia tervezésére, sokkal inkább az energiahatékony és zöld szemlélet az, amelynek ki kell egészítenie a rugalmas munkarendet és a digitális gondolkodást. Az utóbbit már készségszinten gyakorolják a tőkeerős vállalatok, de az előzőket még tanulni kell a nagyobbaknak is. Pozitív hatást gyakorol a tengeri szállítás költségeinek emelkedése a beszállítói láncok rövidülésére, és ebben Magyarországnak geopolitikailag is előnyös helyzete van. Ezt az esélyt a közeljövőben akkor tudjuk kihasználni, ha az erőforrásainkat egyesítjük, megfelelő vállalati együttműködésekkel, célszerűen megvalósított fúzióval.
Ezt várom a jövőtől, hiszen meg kell tanulni biztonságban élni egy bizonytalan világban. A bizonytalanságot – amelyet az okoz, hogy nincsenek egyértelmű trendek és üzenetek – gazdasági és társadalmi dimenzióban egyszerre, egy időben kell átélni.
A vállalatok fő célja továbbra is a profitszerzés, de ma már nem a gyártási folyamatok végletekig történő optimalizálásával, a hatékonyság nagy befektetéssel járó, kis eredményt hozó növelésével. A kérdés ma úgy hangzik:
egy munkaalapú társadalomban hogyan tudjuk gyárainkat úgy működtetni, hogy a tudásra és az ezt a tudást felhasználni képes tőkére épüljenek?
Aki ezt átlátja, az érti a feladatot: folyamatos megújulás, egyetemi kooperáció, szervezetfejlesztés, környezetvédelem.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.