Az idei davosi konferenciát online rendezték meg január 17. és 21. között. Szokás szerint alapítója, Klaus Schwab moderálta. A főbb vitatéma a klímaváltozás, a kibocsátáscsökkentés, a pandémia, a technológiai forradalom – különös tekintettel a digitális egészségügyre – és új területként az úgynevezett „stakeholder kapitalizmus” volt. Az utóbbi – leegyszerűsítve – azzal foglalkozik, hogy a mára már nagyon rosszul működő kapitalizmust úgy kellene megmenteni, hogy „szociálisabbá”, a társadalom problémáira érzékenyebbé változtatjuk. Az ezzel kapcsolatos viták során az fogalmazódott meg, hogy korunk legégetőbb problémáit, a klímaváltozást, a szegények és gazdagok között növekvő szakadékot és a digitális előrefutók és lemaradók közötti különbségeket leginkább a nagy cégek tudnák megoldani, ehhez azonban jelentős támogatást kellene kapniuk a kormányoktól. Azt persze nem szabad elfeledni, hogy a környezetváltozás negatív hatásait nagy részben éppen ezeknek a cégeknek a növekedési törekvései, a globális láncok és a kevéssé korszerű technológiák környezetterhelő hatásai okozzák, ám az ezekből eredő károkat a cégek nem térítik meg. Ezáltal csökkenteni tudják a költségeiket, a természeti, sőt gyakran az emberek egészségét is veszélyeztető hatásokat pedig az államoknak kell elhárítaniuk. A javaslatok szerint a nagyvállalatok átállását a környezetbarát működésre állami forrásokból kellene támogatni.
A konferencia résztvevői egyébként többségében a globális világ irányítói voltak, közöttük – az államok képviselői mellett – a nagy cégek vezetői is jelen voltak. Az országvezetők között a kínai elnök, az indiai, a japán, az ausztrál és az izraeli miniszterelnök és az ENSZ főtitkára mellett az új német kancellár és az Európai Bizottság (EB) elnöke is tartott előadást. Érdekesség, hogy Macron francia elnök nem volt az előadók között. A pénzvilágot – több bankár mellett – az Európai Központi Bank elnöke, az IMF elnöke és az Egyesült Államok pénzügyminisztere képviselte. A tanácskozással egy időben jelent meg a Klaus Schwab vezette Világgazdasági Fórum 2022. évi Globális kockázatok jelentése, amely a klímaváltozás problémáin kívül kitért az infláció, a megnövekedett adósság és a geopolitikai feszültségek várható növekedésére, továbbá a társadalmi bizalom csökkenése következtében fellépő gondokra, egyes társadalmak esetleges szétesésére is. A tanulmány központi üzenete figyelemre érdemes:
a bizonytalanságok és a globális értékláncok nehézségeinek fennmaradását, valamint újabb pandémiák megjelenését valószínűsíti.
Következtetésként pedig arra figyelmeztet, hogy a globális problémák olyan nagyok, hogy ezeket csak globális szinten lehet kezelni.
Érdemes megemlíteni, hogy a korábbi davosi konferenciákon is felmerült már az idén felvetett problémák többsége. Ennek ellenére nem került szóba, hogy miért nem történt előrelépés a már korábban is többször emlegetett problémák megoldásában. Ilyen tipikus probléma a szegények és gazdagok között növekvő szakadék országokon belül és országok között egyaránt, beleértve az EU-t is.
A nagyon sok felszólalás közül érdemes nagyobb figyelmet fordítani az új német kancellár, Olaf Scholz és az EB-elnök, Ursula von der Leyen előadására. A német kancellár legfontosabb célként a német gazdaság karbonsemlegessé tételét és digitalizációját nevezte meg. Megemlítette, hogy az általánosan vállalt 2050-es célév helyett a német gazdaság már 2045-re karbonsemleges lesz. A digitalizációval kapcsolatban a technológiai kiválóság és a szuverenitás elérése a cél, amelyhez intenzív beruházásokra lesz szükség. De növelniük kell a szakemberek, tudósok számát is, amihez a bevándorlás is hozzájárulhat. A klímasemlegesség eléréséhez segíteni fogják az üzleti szektort. Mindezek hatására – a kancellár szerint – a német gazdaság továbbra is az EU legerősebb szociális piacgazdasága marad. Azt azonban nem definiálta, hogy mit ért szociális piacgazdaságon. Az EU-val kapcsolatos elképzelései közül hangsúlyozta a makrogazdasági stabilitás visszaállítását, vagyis a megnövekedett államháztartási hiányok csökkentését, továbbá az EU központosításának, egységesítésének felgyorsítását. Ezt a célt Ursula von der Leyen is megerősítette.
Az EB elnöke szerint a pandémiát és a kapcsolódó gazdasági válságot az EU vezetése kiválóan kezelte, hiszen kezdeményezően lépett fel. Ebből levonta azt a következtetést, hogy az EU-ban a továbbiakban is meg lehet bízni. Főbb javaslatai közel voltak a német kancellár gondolataihoz, erősíteni kívánja az EU kutatási és innovációs képességét, gyorsítani a zöld- és a digitális átállást, ez utóbbit a felvett hitelekkel kívánja támogatni. Az energiaárak növekedésével kapcsolatban azt mondta, hogy azok azért jók, mert kényszerítenek az alternatív energiára való áttérésre. Beszélt továbbá az új európai „csiptörvényről”, amelynek célja az EU szerepének növelése, kiszolgáltatottságának csökkentése. Számszerűen ez azt jelenti, hogy a tervek szerint a jelenlegi 10 százalékhoz képest 2030-ra a csipelőállítás 20 százalékát európai cégeknek kellene adniuk. Ezt központi finanszírozás is segíti majd. Hasonlóképpen EU-s támogatást helyezett kilátásba a körforgásos gazdaságra való áttéréshez. Megdicsérte az európai gyógyszerkutatókat és -gyártókat, biztatva őket arra, hogy terjesszék ki tevékenységüket például Afrikára, hozzanak ott létre gyárakat, és gyártsanak helyben vakcinát. Érdekes volt ezzel kapcsolatban a nigériai elnökhelyettes megjegyzése, amely szerint a szabadalmi jogok nem teszik lehetővé a helyi cégek általi gyártást. Az EB elnöke azt is felvetette, hogy az uniós cégeknek ki kellene használniuk az afrikai klímacélok eléréséhez kapcsolódó helyi beruházási lehetőségeket is. Ezzel kapcsolatban a nigériai miniszterelnök arra figyelmeztetett, hogy Afrika minimális mértékben okozója a klímaváltozásnak, sokkal inkább az elszenvedője. Végső soron Von der Leyen rendkívül optimista helyzetértékelését inkább jövőbeli célokkal, mint meglévő eredményekkel támasztotta alá. Nem érintette például az EU legfontosabb gyenge pontját, a döntéshozatal lassúságát, amely miatt Európa lemaradóban van a dinamikusan haladó ázsiai régió mögött. Arról sem beszélt, hogy az európai tudásbázis erősítéséhez elég lesz-e a bevándorlásra számítani, nem lenne-e szükség számottevő és minden tagországra kiterjedő tudásberuházásokra is.
Az online konferenciát a pénzvilág képviselőinek kerekasztal-beszélgetése és az amerikai pénzügyminiszter előadása zárta. Az IMF elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy nincsenek minden országra egységesen ható problémák. Sokféle probléma van, ami sokféle, országspecifikus megoldást igényel. Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke pedig bevallotta, hogy az előrejelzések ismét rosszak voltak, és figyelni kellene arra, hogy megbízhatóbban becsüljük meg a várható változásokat és hatásaikat.
Összefoglalva Davos üzeneteit, talán az a legfeltűnőbb, hogy
a problémák – a digitalizáció terjesztése, a szegények és gazdagok közötti szakadék szűkítése, a társadalmi bizalom visszanyerése – megoldását a cégek hatáskörébe kívánják helyezni (ez is a „stakeholder kapitalizmus” része).
A BlackRock elnök-vezérigazgatója ezt így fogalmazta meg: „A kapitalizmusnak megvan az ereje ahhoz, hogy átalakítsa a társadalmat, és ebben a folyamatban a szükséges változtatások erőteljes katalizátora legyen.”
Az a kérdés azonban nem merült fel, hogy miért éppen a cégek – amelyeknek a működése nagymértékben járult hozzá korunk problémáihoz, a kibocsátásnövekedéstől kezdve a szegények és gazdagok közötti szakadék növekedéséig – lennének képesek megtalálni a legjobb megoldásokat. A sok régi és néhány új probléma megoldásához az európai vezetők szerint erősíteni kell a központi irányítást. Mások az országspecifikus megoldások keresését javasolták. A nagy európai optimizmus mellett azonban elmaradt annak megvitatása, hogy mikorra és hogyan javítható az EU gazdaságának versenyképessége, hogyan hozza be az EU a gyorsan haladó ázsiai országokat innovációban, humánberuházásokban, termelékenységjavulásban. A résztvevőkből kiindulva a szervezők arra sem voltak kíváncsiak, hogy mi a véleményük ezekről a kérdésekről a kelet-közép-európai nemzeteknek, hiszen egyetlen előadót sem hívtak ezekből az országokból.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.