Hullámvasúton a budapesti airbnb-zés

Nyár óta sok minden változott a budapesti rövid távú szálláshelykiadás – airbnb-zés – piacán. A rendkívül nehéz évkezdett, és a lassú kora nyári indulás után az év második felében egyre szebb számokat tudtak elérni a vírus eddigi csapásait túlélt fővárosi apartmankiadók.

Mivel a szállások több mint kétharmada eltűnt a budapesti piacról – hosszú távra adják ki, eladták az ingatlant –, a korábbinál jóval kevesebb vendég kisebb kínálatból tudott válogatni.

A szállásadók pedig racionálisan viselkedtek, és az inflációra, illetve az emelkedő egyéb költségekre való tekintettel nem csökkentették az árakat, nem folytatták a járvány előtti rendkívül káros árversenyt, hanem 2021 őszére az árak meghaladták a 2019-es rekord évét is, bár még így is elmarad a környező országok fővárosaitól! Mindeközben a piacon maradó lakások kihasználtsága az őszi hónapokra elérte, sőt meg is haladta a 2019-es évet! 

Ezek eredőjeként lehetőség nyílt az év első három negyedévében felhalmozott veszteségek egy részének ledolgozására, és bizakodóan tekinteni az új évre. 

További szállásdíjemelésre ugyanakkor szükség van. Az ingatlanok árai a 2020-as megtorpanást követően ismét nőnek, takarítót találni csak aranyáron lehet, felpörgött az infláció, nő az adóterhelés, azaz, ha valaki értelmezhető hozamot akar elérni – a hosszú távú bérbeadás piacán már egy ideje nem lehet –, kénytelen árat emelni. Ugyanakkor a forint gyengülése miatt, ha a házigazda forintban hirdet, és a vendég euróban fizet, egy kisebb (forint) áremelést észre sem vesz a vendég. 

Örömre ad okot, hogy az Magyar Turisztikai Ügynökség munkájának is hála ismét megindultak a turisták Budapest felé, miközben a korábbi trendeknek megfelelően a vendégek előnyben részesítik a nagyobb biztonságot, és szeparáltságot nyújtó apartmanokat a szállodákkal szemben. 

Ugyanakkor rengeteg egyéb faktor nehezíti a szállásadók életét. Tavaly ősztől kötelező az okmányolvasó használata, januártól ismét kell fizetni a 4 százalékos turizmusfejlesztési hozzájárulást (TFH), és szintén januártól kötelező a szálláshelyek csillagok alá sorolása, hasonlóan, mint ahogy a hoteleknél ismert. 

A Magyar Apartmankiadók Egyesületének rengeteg munkájába és egyeztetésébe került, hogy megértesse a Magyar Turisztikai Ügynökséggel (MTÜ), hogy

elhibázott az az elképzelése a Belügyminisztériumnak, miszerint kvázi előírnák, hogy a házigazdáknak kötelező személyesen találkoznia a vendégekkel a beengedéskor, és személyesen elkérni az okmányait. Nem akarják a vendégek, nem „vírusbiztos”, nem korszerű, nincs elég munkaerő, és sokba kerül.

Szóval megtestesít mindent, amivel a turizmus hátramenne, és nem előre. Végül a rendszer bevezetése után kb. két és fél hónappal sikerült megoldást találni a problémára. Jó lett volna megspórolni házigazdák tízezreinek a napi szintű bosszankodását, és a rendszert kijátszani akaró igyekezetét ezen időszak alatt. 

Nagy örömünkre szolgált, hogy az MTÜ vezérigazgatója, dr. Guller Zoltán személyes közbenjárásának, és az egyesületünk megfeszített munkájának köszönhetően az utolsó pillanatban sikerült a valamennyi egyéb, és magánszálláshelyet érintő szálláshely-minősítő kritériumrendszert összehozni úgy, hogy az nem lehetetleníti el szállásadók ezreit. Az eredeti tervezet ugyanis nem vette figyelembe ennek a piacnak a sokszínűségét, és ugyanazon kritériumok mentén akarta megítélni a budapesti lakásokat, a balatoni nyaralókat, a mátrai erdei házikókat, az innovatív „tiny house”-okat, lombházakat stb. Ha megvalósul, sok szálláshely méltatlanul rosszabb kategóriába lett volna besorolva (1-2 csillagos szálláshely lett volna), mint az indokolt lenne, ez pedig negatívan érintette volna a bevételeiket, foglaltságukat, sokan hagyták volna abba végleg a tevékenységet. A Szállodaszövetség által a mi szektorunkra kidolgozott javaslat tehát alapjaiban volt hibás. Örülünk, hogy időben sikerült közbelépnie egyesületünknek és az MTÜ vezérigazgatójának! 

Mindeközben továbbra is dupla adminisztráció sújtja a házigazdákat. Az idegenforgalmi adóbevallást még mindig havonta be kell küldeni az önkormányzatoknak, miközben elvileg látják a házigazdák által a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központba napi szinten kötelezően küldött forgalmi adatokat.

Miért ragaszkodnak mégis a régi, jól bevált módszerhez? Mert az állami program nem számol forintra pontosan, így nem alkalmas adóbevallás készítésére, noha korábban erről szólt az ígéret. Ha Magyarország előre akar menni és nem hátra, akkor az ilyen – valószínűleg gyorsan kijavítható – hibák nem tolerálhatóak, mert rontják a szektor versenyképességét, és a szállásadók bizalmát. 

Nagyon bízunk benne, hogy idén végre megvalósul az a többéves kérésünk, hogy a magánszállásadók feltüntethessék jövedelmüket az éves szja-bevallásban, és végre hitelképessé váljanak. Jelenleg ugyanis hiába tartozik sok ezer házigazda a középosztályhoz, van – normális években – átlagos vagy azt meghaladó bevétele, a bankok nem hiteleznek nekik, mert bevételük „nem látható”, nem kapnak igazolást a NAV-tól, mint a KATA-s vállalkozók. A hitellel a szállásadók tudnának fejleszteni, fogyasztani, bővíteni a foglalkoztatást, adóbevételeket generálni. Érthetetlen, hogy az államnak egy fillérjébe nem kerülő, sok ezer családnak új lehetőségeket biztosító intézkedés miért nem valósult még meg. Nagyon bízunk benne, hogy az MTÜ fokozza lobbitevékenységét ez ügyben a Pénzügyminisztériumnál. 

Van tehát bőven teendő a magán-, és egyéb szálláshelyek több tízezer szálláshelyet átfogó piacán, amely sok ezer mikrovállalkozásnak, családnak ad megélhetést, amelyek itthon hagyják a profitot, szemben a sok multinacionális hotellánccal. A hazai turizmus korábban nem látott forrásokból gazdálkodik, miközben soha annyi adat nem állt a szektor vezetőinek rendelkezésére, mint eddig a helyes döntések meghozatalához. És miközben gőzerővel zajlanak az attrakciófejlesztések, sikeres marketingkampányok, szálláshely-korszerűsítések, a szálláshelytípusunk kihívásai olykor mintha mostohagyerekek lennének. Ebben nem segít, hogy a szálláshelyekért felelős vezetői szék hosszú ideje betöltetlen, illetve ugyan a hotelek területén nagy jártasságra szert tett szakemberek dolgoznak a honi turizmusirányítás csúcsán, akik így megfelelő érzékenységgel fordulhatnak a szállodások problémái felé, de a magán- és egyéb szálláshelyek szakértői mintha hiányoznának a munkatársak közül. Ez, minden jó szándék ellenére is, sajnos olykor meglátszik az elkerülhető hibákban, miközben sok ezer szállásadó áll értetlenül, vagy éppen dühöng egy-egy nem jól előkészített döntés miatt. 

Budapest közben mintha aludna, és várná, hogy a turisták majd maguktól visszatérnek, vagy az MTÜ csábítja őket ide. Továbbra sem sikerül átütő sikert elérniük a belföldi vendégéjszakák növelésében, és nem nagyon hallottunk külföldi kampányokról sem. Miközben a városházai tekintetek csak felfele néznek, az Atlétikai Világbajnokság megrendezhetőségének lebegtetésével potenciális turistáktól foszthatják meg a város közel két éve nehézségekben lévő turisztikai szektorát, miközben ezerszer bebizonyosodott, hogy a nemzetközi nagyrendezvények (Forma–1, futóversenyek stb.) nagy lökést adhatnak a turizmusból élőknek. Ha a járványhelyzet megengedi, idén azért lesznek tömegeket hozó események. Itt lesz a kézilabda-Eb, a Giro d’Italia rajtja, két év kihagyás után lesz Sziget, lesz Forma–1 és futóversenyek. 

Az Airbnb ősszel ismét azzal az ajánlattal fordult Budapesthez, hogy segít megszervezni az idegenforgalmi adó begyűjtését, és közvetlenül eljuttatná a pénzt az önkormányzatnak, így szorítaná vissza az esetleges feketézést. Ez a világszerte ezernyi helyen működő megoldás némi munkát és egyeztetést igényelne a fővárostól, de nyerne vele Budapest és a kerületek is. Egyelőre nincsen hír a munkáról. Közben az MTÜ szakemberei és az Airbnb közösen dolgozik azon, hogy ne csak a belvárosi kerületek legyenek népszerűek a turisták számára, hanem Budapest és környéke is. 

A kerületek célkeresztjéből – időlegesen?– kikerült a szektor. Az elmúlt évek aktív felvilágosításának hála, ma már nincsen olyan komolyan vehető kerületi politikus (a fővárosi önkormányzatnál még akadnak), aki a nyitvatartási napok korlátozásával lőné lábon a kerületi gazdaságot, tenné tönkre nemcsak a szállásadókat, de a turizmusból még úgy-ahogy élő többi vállalkozást is, és mondana le az általunk befizetett adókról. Ehelyett egyéb módokon igyekeznek orvosolni a helyi turizmus sok pozitívuma mellett kétségkívül jelen lévő problémákat. Bár a VI. kerület elvi rendelete első körben elbukott a Gazdasági Versenyhivatalnál, várhatóan minden kerület igyekszik tovább keresni azokat a megoldásokat, amivel a lakók érdekeit védeni tudják. Az egyesületünk a betiltás, és az új piacra lépők kétséges jogszerűségű ellehetetlenítése (lásd V. kerületi szabályozás) helyett a proaktivitásban hisz, és kampányol a házigazdák között a zajmérők önkéntes elhelyezéséért. A nemzetközi tapasztalatok és sok tízezer házigazda véleménye alapján egy ilyen hangot nem rögzítő, ám zaj esetén a házigazdát/üzemeltetőt értesítő pár ezer forintos készülék amellett, hogy védi a házigazda ingatlanát (hiszen megelőzi a bulik esetén előforduló károkozást) megnyugtató módon segíti a közösségi együttélés szabályainak betartását a társasházakban, és szavatolja a lakók pihenéshez való jogát. 

Az elmúlt majd’ két év nehéz volt, de a tapasztalat azt mutatja, ha utazni lehet, ha sokan oltakoznak, jönni fognak a turisták, és újra keresettek lesznek az apartmanok. Budapest gyönyörű, a programok szuperek, és nincs elfelejtve, hogy a járvány előtt az egyik legtrendibb úti célnak számítottunk. Mi minden bizonytalanság ellenére is bízunk egy erős évben, egy újra pezsgő fővárosban.