Az Eurostat friss, február 25-i adatai szerint jelentősen romlottak az EU-s állampolgárok életkörülményei 2019-ről 2020-ra.
Nőtt az egészséges étkezéshez nem jutók aránya, és azoké is, akik nem engedhették meg maguknak az internet-előfizetést.
Az egészséges étkezésen azt érti az Eurostat, hogy a család legalább minden másnap húst, halat vagy ezekkel egyenértékű, vegetáriánusoknak való ételt tud fogyasztani. Azok aránya a teljes lakosság körében, akiknek erre 2020-ban nem volt lehetőségük, 8,6 százalék. A legrosszabb érték, 25,9 százalék – ami az EU-s érték háromszorosa – Bulgáriában, a legjobb, 1,1 százalék, Cipruson volt. A magyar érték 12,8 százalék, az EU-s átlag másfélszerese.
A szlovák érték 11,8, a cseh 4,1, a lengyel pedig 2,6 százalék. Figyelemre érdemes a nagyon rossz német érték, amely a teljes lakosságra 15,1 százalék, vagyis 2,3 százalékponttal magasabb, mint a magyar érték. Ha pedig a szegénységi küszöb közelében lévők körében nézzük a megfelelő étkezéshez nem jutók arányát, ez Németországban 31 százalék, míg az osztrákoknál 11, a lengyelnél 10, a dánoknál 8 százalék. Ez természetesen egyetlen mutató, de azért figyelemre méltó, hogy egyrészt milyen nagyok az EU-n belüli különbségek, másrészt, hogy az olyan fejlett gazdaságú országokban, mint például Németország, romlanak az adatok.
Érdemes kiemelni a fiatalok helyzetét is, hiszen az országok jövője nagymértékben függ attól, hogy milyen lehetőségei vannak ma a fiatal korosztálynak.
Nem véletlen, hogy az EU a 750 milliárd eurós fejlesztési programját is a „jövő generációi” érdekében kívánja felhasználni (Next Generation EU). De milyen ma az európai fiatalok helyzete? 2020-ban az EU-ban az anyagilag és társadalmilag súlyosan veszélyeztetett 15–29 éves fiatalok aránya a 2019 évi 5 százalékról 7 százalékra nőtt. A legrosszabb helyzetben Románia (24 százalék), Bulgária (21 százalék) és Görögország (16 százalék) van. 3 százalék alatti értékkel 11 tagország büszkélkedhet: Luxemburg, Horvátország, Észtország, Finnország, Szlovénia, Lengyelország, Hollandia, Csehország, Ciprus, Svédország és Ausztria. A magyar érték 2020-ban 8,6 százalék volt, ami 0,8 százalékponttal rosszabb, mint a 2019. évi 7,8 százalék. Hozzánk közeli az ír érték: 8,5 százalék, de ez a 2019. évi 4,5 százalékhoz képest 4 százalékpontnyi romlás. Nézzük meg a még fiatalabb korosztály, a 16–19 évesek adatait is!
Azt látjuk, hogy a vizsgált országok között a legrosszabb érték Romániában van, és itt a legnagyobb, 3,6 százalékpontnyi 2019-ről 2020-ra az érték romlása is. A második legnagyobb romlás Németországban következett be, megduplázódott 2019-ről 2020-ra az érték: 2,2-ről 4,4 százalékra nőtt. Szlovákia után a második legnagyobb javulás Magyarországon történt (1,1 százalékpont). Azt látjuk, hogy a fiatalok élethelyzetében is jelentős eltérések vannak, és még az olyan erős gazdaságú országokban, mint Németország és Írország, is romló tendenciával találkozunk.
Az anyagiak nyilván hatással vannak a tudás megszerezhetőségére, és ehhez kapcsolódva az EU versenyképességének javíthatóságára is. Mivel az EU jelentősen le van maradva egyes ázsiai országok és az USA mögött a digitalizáció területén, ezért érdekes kérdés az is, hogy az emberek hány százaléka nem tudja megfizetni az internetszolgáltatást.
A teljes lakosság arányában vizsgálva az adatot, a legrosszabb a román és a bolgár érték (20 és 10 százalék). Ezt követi 5 százalékkal a magyar érték. A V4-ek között a legjobb helyen Lengyelország van. A nagyon jó értékeket pedig a versenyképességi listákon is élen járó skandináv országokban, Svédországban, Finnországban és Dániában találjuk. Az Eurostat felhívja a figyelmet arra is, hogy a szegénységben élők esetében az adatok még rosszabbak. Romániában a 41, Bulgáriában pedig a 27 százalékuk nem használ internetet. Viszont a skandináv országokban alig van különbség a teljes lakosság és a szegénységi küszöb közelében élők internethasználata között. Például Svédországban a teljes lakosság 0,2, a szegénységi küszöbnél élők 1 százaléka nem tud anyagi okok miatt előfizetni az internetre. Románia esetén ez az érték 10 és 20 százalék, a magyar érték 5 és 12 százalék.
Ezen adatok kapcsán is a nagyon nagy különbségekre kell felfigyelnünk. Az Európai Unió egészének versenyképességét rontja, hogy vannak olyan tagállamok, amelyekben a lakosság jelentős arányban nem jut hozzá az internethez, ráadásul a szegénységi küszöb körül élők esélyei még ennél is rosszabbak.
Az internethez jutás hiányában a képzési és továbbképzési esélyek is romlanak, a tudáshiány pedig az elhelyezkedési lehetőségeket is gyengíti.
Hiszen a munkahelyek többségében ma már elvárás a minimális digitalizációs ismeret, például az internethasználat. A mindenkori életesélyeket alapvetően befolyásolják a jövedelmi és a megélhetési költségek. 2020-ban vásárlóerő-paritáson egy átlagos munkavállaló éves nettó jövedelme Csehországban az EU-s átlag 66, Magyarországon 63, Szlovákiában 49, Lengyelországban 76 százaléka volt. Természetesen ezek az értékek nem tartalmazzák a különböző juttatásokat, például a családtámogatásokat. Nézzük meg a jövedelmek alakulását hosszabb távon is.
Azt látjuk, hogy a jövedelemnövekedés nagy eltéréseket mutat. Régiónkat a magasabb értékek jellemzik, míg például a mediterrán országokban csökkenés tapasztalható. 2020-ban egyébként a legmagasabb éves jövedelem Luxemburgban volt, 32 630 euró, a legalacsonyabb pedig Bulgáriában, 11 453 euró, ami a luxemburgi érték 35 százaléka. Az EU-n kívüli európai országok között a legmagasabb nettó jövedelem, 40 820 euró, Svájcban van. A megélhetési költségeket vizsgáljuk meg az energiaárak alakulásával!
Az energiaárak 2022 januárjában 2021 januárjához viszonyítva 27 százalékkal voltak magasabbak az EU-ban. Ez az érték, azóta, hogy 1997-ben bevezették a fogyasztói árak harmonizált indexe (Harmonized Index of Consumer Prices) mutatót, még soha nem volt ilyen magas. Ezen belül a gáz ára 41, az elektromos energia ára pedig 21 százalékkal nőtt 2021 januárjához viszonyítva. 2022 januárjában a legmagasabb energiaszámlát Belgiumban és Hollandiában kellett fizetni. (67 és 58 százalékos növekedés). Magyarország – Málta, Horvátország és Portugália után – a negyedik helyen van 13,2 százalékos emelkedéssel. Ezen belül azonban a gázár Belgiumban 148, Hollandiában 86, és EU-s átlagban 41 százalékkal nőtt. A magyar 0,4 százalékos növekedés a máltai nullaszázalékos után a második legalacsonyabb.
Természetesen ezek abszolút értékek, és a valódi rezsiteher értékeléséhez a béreket is vizsgálnunk kellene, vagyis azt, hogy egyes országokban a lakosság átlagosan a jövedelme hány százalékát fordítja rezsire.
Általában azt látjuk, hogy a jövedelmek növekedése régiónkban jelentős, miközben a rezsiköltségek mérsékeltek.
Ugyanakkor a jövő szempontjából nálunk is kulcskérdés az internet-hozzáférés és a fiatalkorúak élethelyzetének javítása. Az EU vezetőinek pedig arra kellene ráébredniük, hogy amíg a bővítés után csaknem 20 évvel is még ilyen hatalmas különbségek vannak az EU-s országok között, illetve a mediterrán országok adatai is romlanak, nem csoda, hogy az EU versenyképessége nem javítható. A tudásszint emelése és ezzel együtt a nagy hozzáadottérték-megteremtésen alapuló magasabb bérek ugyanis a versenyképesség-javítás legfőbb feltételei. Az EU-nak ezért fegyelmezés helyett inkább a különbségek csökkentésére, a gyorsabb felzárkóztatásra és általában a tudásalapú fejlesztésre kellene nagyobb hangsúlyt fektetnie.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.