A jövő munkahelyei és a gazdasági szerkezet

Egyre több tanulmány foglalkozik azzal a témával, hogy hány munkahelyet szüntet majd meg a robotizáció. Az elemzések keresik az összefüggéseket is: milyen gazdasági, szerkezeti és foglalkoztatási jellemzők esetén valószínűsíthető, hogy a munkahelyek nagyobb vagy kisebb arányban szűnnek meg? 

A PWC (PricewaterhouseCoopers) szaktanácsadó cég egyik 2018. évi tanulmánya (Will robots really steal our jobs?) szerint régiónkban Szlovákiában a legnagyobb annak a kockázata, hogy sok munkahely szűnik meg. A tanulmány szerint ez a meglévő munkahelyek csaknem 45 százalékát is érintheti. De 40 százalékot valószínűsít Csehország esetén is. A legalacsonyabb arányú munkahelymegszűnést a skandináv államok esetén feltételezi: például a svéd és a finn adat 25, illetve 22 százalék körüli. Megjegyzendő, hogy ezek az országok általában élenjárnak az innovációs és versenyképességi rangsorokban. 

A PWC kutatói az arányok meghatározásánál a gazdaságok ágazati szerkezetéből, és ezzel összefüggésben a foglalkoztatás jellemzőiből indulnak ki. Azt állítják, hogy a gazdasági ágazatok között a legkönnyebben robotizálható munkahelyek a közlekedés, szállítás, raktározás területén vannak. Ezért ezeken a területeken a munkahelyek 50-60 százaléka is megszűnhet. A második legveszélyeztetettebbnek a feldolgozóipart tartják, ahol 40-50 százalékos munkahelymegszűnést valószínűsítenek. A tanulmány szerint a legkevésbé veszélyeztetettek a nagy tudást igénylő műszaki, oktatási, tudományos munkahelyek, valamint az oktatás és az egészségügy. A skandináv országokban pedig magas a kevéssé robotizálható, tudásalapú szolgáltatások, és ehhez képest alacsony a könnyebben robotizálható feldolgozóipari tevékenységek aránya.

A tanulmány arra is felhívja a figyelmet, hogy első lépésként az egyszerűbb kézi és rutinmunkák automatizálása várható, mivel ezzel a cégek jókora termelékenységnövelést tudnak elérni. Szlovákiában és Csehországban a feldolgozóiparban – éppen az egyszerűbb munkák nagy aránya miatt – 58, illetve 55 százalékos munkahelycsökkenést valószínűsítenek az elemzők. A tanulmány az egyes szakmák veszélyeztetettségét részletesebben is elemzi. A leggyorsabban robotizálható, egyszerűbb, inkább rutin jellegű munkák mellett kiemelten veszélyeztetettnek tartja a gépkezelők és összeszerelők munkáját is. A tanulmány szerint e munkahelyek átlagosan 60-70 százaléka fog megszűnni, viszont a magasabb tudásszintet igénylő műszaki, tudományos, oktatási, vezetési, egészségügyi munkahelyek esetén csupán 10-15 százalékra becsüli a megszűnő munkahelyek arányát.

A tanulmány összesen 29 ország helyzetét vizsgálja, Magyarország azonban nem szerepel közöttük.

Az elemzés által fontosnak ítélt területekkel kapcsolatban éppen most jelentek meg friss Eurostat-adatok. Ezek segitségével megvizsgálhatjuk a magyar gazdaság szerkezeti és foglalkozási jellemzőit, és összehasonlíthatjuk más ország adataival. Az 1. ábrán a V4-ek és két, a versenyképességi és innovációs listákon élenjáró ország, Svédország és Finnország feldolgozóipara  bruttó hozzáadott értéken belüli arányának változását látjuk 2000 és 2021 között. Ez az adat azért fontos, mert a PWC-elemzés a feldolgozóipart a robotizációval erősen érintett, várhatóan sok munkahelyet megszüntető ágazatként jellemzi. 

Az ábrán azt látjuk, hogy a feldolgozóipar teljesítményének aránya a bruttó hozzáadott értéken belül 2000-ről 2021-re egyedül Lengyelországban nőtt 1,7 százalékponttal, de az arány így is a harmadik legalacsonyabb – 19,8 százalék – a vizsgált országok között. A legkisebb aránycsökkenés Szlovákiában, Csehországban és Magyarországon következet be (1,0, 0,9 és 0,6 százalékpont). 

A feldolgozóipar aránya viszont nagymértékben csökkent Svédországban és Finnországban (8,5 és 10,0 százalékpont). Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon tehát nagy szerepet játszik a feldolgozóipar a gazdasági szerkezetben, ezzel kapcsolatban a PWC-tanulmány erős robotizációs veszélyre figyelmeztet. 

De mi a helyzet az erősen tudásalapú tevékenységek arányával?

Az infokommunikáció teljesítményének aránya a bruttó hozzáadott értékben 2000-ről 2021-re egyedül Magyarországon csökkent, igaz, csak 0,1 százalékponttal. Legjobban Svédországban és Csehországban nőtt, 2,8, illetve 2,3 százalékponttal. A magyar érték 2011-ben a második legalacsonyabb. Fel kell figyelni Svédország kiemelkedően magas értékére, illetve arra, hogy a magyar érték a teljes időtartamon 5 százalék körül van, és a többi ország adatainak gyorsabb javulása miatt 2021-ben már csak a lengyel értéket előzi meg.

A szakmai, tudományos, műszaki ágazatok teljesítményének aránya 2000-ről 2021-re legjobban Finnországban és Svédországban emelkedett, 3,7, illetve 3,2 százalékponttal. A V4-ek között a legjobban, 2,4 százalékponttal a szlovák érték növekedett. A magyar adat a V4-ek között a 2. legjobb, és értéke a finn értékkel egyezik meg (9,2 százalék).

Érdekességként említsük meg a mezőgazdaságot is. A PWC-elemzés ugyanis azt valószínűsíti, hogy a magas színvonalú, nagy tudású embereket alkalmazó mezőgazdaság a robotizáció nyertese lehet. Ezért nem baj az, ha a gazdasági szerkezetben a mezőgazdaság nagyobb arányt képvisel. 

A mezőgazdasági teljesítménynél azt látjuk, hogy aránya a vizsgált országok között minden egyes időpontban Magyarországon a legmagasabb. Viszont az aránycsökkenés 2000-ről 2021-re Magyarországon a legnagyobb, 2,0 százalékpont. A cseh csökkenés 1,4, a lengyel 0,8, a svéd és a finn 0,7 százalékpont. A szlovák érték 0,1 százalékponttal növekedett. Ennek ellenére a magyar adat 2021-ben is a legmagasabb. 

Az ágazati szerkezeti adatok azt érzékeltetik, hogy a V4-ek és a két skandináv ország más stratégiát követ. A V4-eknél az alacsony lengyel érték ellenére is sokkal magasabb a feldolgozóipar aránya, mint Svédországban és Finnországban, a tudásalapú tevékenységek aránya pedig alacsonyabb. Érdekes a magyar mezőgazdasági adat, ami lehetőséget kínálhat a mezőgazdaság sikeres robotizációjára. 

Nézzük most meg a másik, a munkahelyek megszűnése szempontjából fontos adatot, a foglalkoztatás szerkezetét. A PWC-tanulmány arra figyelmeztet, hogy az összeszerelési munkák nagy aránya jókora munkahelymegszűnési kockázatot rejt.

Az 5. ábrán azt látjuk, hogy a gépkezelők, összeszerelő munkások, elemi feladatokat ellátók aránya Bulgária és Románia után Magyarországon a legmagasabb. A legalacsonyabb értéket Svédországban, vagyis abban az országban látjuk, amelyet a PWC-tanulmány a legkevesebb, a robotizáció miatt várható munkahelymegszűnéssel jellemez. Ha a V4-eket külön megvizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy Lengyelországban a legalacsonyabb az érték. De a cseh és a szlovák érték is 3,1 százalékponttal alacsonyabb, mint a magyar. A 6. ábrán egy további érdekes adatsort is találunk. Ez a 2021 harmadik negyedévében mért arányokon kívül a tudományos, műszaki, vezetési, illetve a gépkezelő, összeszerelő, elemi munkavégzés területre újonnan belépők arányát is megmutatja. Azt látjuk, hogy a gépkezelőként, összeszerelőként újonnan elhelyezkedők aránya Magyarországon a legmagasabb, a tudományos, műszaki és vezetési területeken elhelyezkedők aránya pedig a legalacsonyabb. Magyarországot az új összeszerelő munkahelyek tekintetében Szlovákia követi. A legalacsonyabb érték pedig Lengyelországban van.

Az adatok arra hívják fel a figyelmet, hogy a magyar gazdaság ágazati szerkezete és a foglalkoztatási jellemzők magas munkahelymegszűnési kockázatot hordoznak.

A kockázat csökkentésének egyedüli megoldása az oktatásba, képzésbe, átképzésbe és továbbképzésbe történő jelentős befektetés. A robotizáció ugyanis nemcsak megszüntet, de teremt is munkahelyeket, ám ezek nagyobb és másféle tudást igényelnek. Ezért arra kell törekedni, hogy ha a robotizáció megszünteti a kézi, a rutin- és az összeszerelő munkát, akkor – akár állami rásegítéssel is – jöjjenek létre olyan, kevéssé robotizálható munkahelyek, ahol a továbbképzett munkavállalók el tudnak majd helyezkedni. Másrészt az időben elindított általános képzésnek és továbbképzésnek köszönhetően álljon rendelkezésre a robotizációt kiegészíteni, támogatni, vele együttműködni képes helyi tudás.