Hogyan működhet az orosz gazdaság a szankciók súlya alatt?

A nyugati államok hétről hétre jelentenek be egyre súlyosabb szankciókat az orosz gazdaság és bizonyos orosz személyek ellen annak érdekében, hogy ezzel megállítsák a szomszédunkban zajló háborút. A szankciók hatása habár súlyos, de nem várható, hogy az orosz gazdaságot napok alatt térdre kényszerítsék, így nem elképzelhetetlen, hogy a következő időszakban további szankciók meghozására kerül sor, elvágva ezzel az orosz gazdaságot a nyugattól. 

Milyen lehetőségek maradnak az orosz gazdaságpolitika kezében a gazdaság működtetésére? Egyes közgazdászok a megoldást a modern monetáris elmélet (MMT) keretében látják.

Az MMT lényege röviden, hogy egy szuverén állam esetében, amíg saját valutájában tud pénzt kibocsátani, fizetésképtelenség nem merülhet fel, mert mindig van lehetősége újabb pénz kibocsátására, alapvetően a jegybanki finanszírozáson keresztül. A fiskális politika így képes biztosítani a gazdaságban a teljes foglalkoztatás állapotát vagy közvetlenül a keresleten keresztül, vagy a lakosságnak juttatott támogatások révén. A kormányzat számára az egyetlen korlátot az infláció jelenti. Az infláció oka pedig nem a pénzkibocsátás, hanem a kialakuló többletkereslet, vagy a teljes foglalkoztatás, vagy az elégtelen kínálat nyomán. A kereslet felfuttatása eredményeképp kialakuló inflációt pedig az állam az adópolitika révén tudja kezelni, mérsékelve a keresletet. Alapvetően az MMT-hez az alapok adottak Oroszországban: 

külső finanszírozási igénye alacsony, nyersanyagban pedig gazdag, így nem szorul rá az importra, valamint méretéből adódóan a méretgazdaságosság sem jelenthet problémát.

A szankciók egyik legfontosabb következménye, hogy az ország részben elveszíti külpiacait. Ezért a teljes foglalkoztatás érdekében az államnak kell megrendelőként fellépnie, illetve elősegítenie, hogy adott esetben az importált termékeket belföldi termeléssel lehessen helyettesíteni.

Mindez alapvetően csak pénz kérdése, amelyet pedig rubelben a jegybank korlátlanul tud a kormányzat számára rendelkezésre bocsátani. Ez természetesen monetáris finanszírozás és a jegybanki függetlenség csorbulása, de az MMT keretében ezek szükségtelen korlátozások. Oroszország szempontjából kedvező ugyanakkor, hogy az ország várhatóan nem veszíti el teljesen külpiacait, az olcsó orosz energiahordozókra vagy ipari termékekre mindig lesz kereslet a világpiacon, a világ minden országa részvételével zajló szankciókra valódi esély nincs. Az exportból befolyó valutát pedig az ország fordíthatja megmaradt külső adósságai törlesztésére vagy a hiányzó technológia beszerzésére. A külpiacok szerepének csökkenése azzal jár, hogy az árfolyam szerepe is leértékelődik, annak a belső gazdasági folyamatokra gyakorolt hatása érdemben csökkenhet, ami erősíti a gazdaság ellenálló képességét. 

Ugyan nem kapcsolódik hozzá közvetlenül, de az MMT melegágyat teremthet egy fejlesztő államnak, amely a szankcióktól sújtva, de a nemzetközi gazdasági versenytől elzárva lehetővé tenné a gazdaságpolitika számára a gazdaság modernizációját.

Látható tehát, hogy elméleti szinten az MMT kiutat jelenthet az orosz gazdaság számára a szankciók szorításából. Persze ezen az úton rengeteg a buktató. Az MMT nemcsak a mainstream közgazdaságtannal megy szembe, hanem az eddigi orosz gazdaságpolitikával is, ezért erős konszenzus kell az orosz vezetés részéről a gyökeres fordulat elérésére, és mivel nincs az átállásnak kikövezett útja, a kezdeti fázisban történhetnek olyan mértékű fennakadások, amelyek nyomán visszafordulhat az átalakítás folyamata. Emellett, amíg a kezdeti szakasz, a fiskális politika révén biztosított költekezés viszonylag könnyen elképzelhető, a gazdaságpolitikai döntéshozóknak ugyanilyen könnyen kell majd meghoznia a kereslet visszafogását célzó intézkedéseket. Máskülönben az orosz gazdaság a világtól elzártan inflációs spirálba kerülhet.