Európa technológiai lemaradásának kezelése

Úgy tűnik, hogy a válságok hatására Európa változik meg a legjobban. Az Európai Uniót a második világháború után hozták létre. A 2008-as globális pénzügyi válság és az azt követő eurózóna-krízis szélesebb körű fiskális együttműködéshez vezetett az európai országok között. A koronavírus-járvány pedig nagyobb mértékű költségvetési egyeztetést váltott ki a Next Generation EU elnevezésű uniós újjáépítési alapon keresztül. Most az ukrajnai háború fenekestül forgatja fel Európa energiastratégiáját, és új vitákat váltott ki a védelmi politikáról. 

Ebben az összefüggésben a politikai döntéshozóknak nem szabad megfeledkezniük egy másik, lassan kibontakozó válságról sem. Ez pedig arról szól, hogy az európai vállalatok technológiai képességei jelentősen elmaradnak a többi vezető gazdaság cégeihez képest. Miután a különböző technológiák minden gazdasági szektorban elterjedtek és átalakítják a verseny dinamikáját, az innovációs és a technológiai vezető szerep ugyanannyira kulcsfontosságú tényező az EU stratégiai autonómiája szempontjából, mint az energiaellátás vagy a védelmi politika, különösen a növekvő geopolitikai zavarok közepette.

A technológiai lemaradás nagyrészt magyarázatot ad arra, hogy a nagy európai cégek miért teljesítenek rosszabbul az amerikai vállalatokhoz képest.

A McKinsey Global Institute új kutatása szerint 2014 és 2019 között a nagy európai cégek bevételei 40 százalékkal lassabban nőttek,

mint az amerikai vállalatoké. 8 százalékkal kevesebb befektetést hajtottak végre (a befektetett tőkeállományhoz viszonyított tőkekiadások alapján), és 40 százalékkal kevesebbet költöttek kutatás-fejlesztésre. Az információs és kommunikációs technológia, valamint a gyógyszeripar a beruházási mérték terén kimutatható különbség 80 százalékáért, a k+f-kiadások terén meglévő eltérés 75 százalékáért, illetve a bevétel növekedése terén látható különbség 60 százalékáért felel.

Európa már régóta felismerte technológiai hiányosságait, és a közelmúltban számos kezdeményezést indított el annak érdekében, hogy a kontinenst magasabb teljesítményű pályára állítsa. Ezek közé tartozik az EU 95,5 milliárd eurós (100 milliárd dolláros) Horizon Europe programja, a Smart specialisation kezdeményezés, valamint az Important Projects of Common European Interest keretrendszere. Hasonlóképpen, az Egyesült Királyság négy év alatt 800 millió fontot (egymilliárd dollárt) fektet be egy új kutatási és innovációs ügynökségbe (Advanced Research and Innovation Agency).

Üdvözlendők ezek a lépések, de lehet, hogy nem lesznek elegendőek. Jelenleg az európai vállalatok nem rendelkeznek az amerikai és kínai vállalatokra jellemző mérettel és reagálási gyorsasággal. Új elemzésünk tíz olyan transzverzális technológiát – mint például a mesterséges intelligenciát, a felhő- és biotechnológiát – vizsgált meg, amelyek horizontálisan elterjedtek a gazdasági szektorok között. Elemzésünkből az derül ki, hogy Európa csak két területen vezet az Egyesült Államok és/vagy Kína előtt.

Vegyük például a tiszta technológiák kérdését. Európa más régiókhoz képest ambiciózusabb célokat tűzött ki a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére. Európa 38 százalékkal több cleantech szabadalommal rendelkezik, mint az USA (és több mint kétszer annyival, mint Kína). Emellett Európában egy főre vetítve több cleantech technológiát telepítettek a fejlett technológiák felhasználásával. Kína azonban a tiszta technológiák gyártásának szinte minden területén vezető szerepet tölt be, gyakran 50 százalékot is meghaladó piaci részesedéssel. Az USA pedig a jövőbeni áttörést jelentő technológiák terén számít éllovasnak, beleértve a nukleáris fúziót, a szén-dioxid-leválasztást, -felhasználást és -tárolást, az okoshálózatokat, a következő generációs akkumulátorokat és a hosszú távú energiatárolást.

Ez a technológiai lemaradás korlátozza az európai cégek verseny- és növekedési képességét, ami kedvezőtlenül hat Európa gazdasági egészségére.

Becslésünk szerint évi 2-4 ezer milliárd eurónyi vállalati hozzáadott érték foroghat kockán 2040-re

– olyan érték, amely beruházásokat, munkahelyeket, béreket, közjavakat és közszolgáltatásokat teremthet.

Nagyobb összefüggésbe helyezve ezt a számadatot, elmondható, hogy ez az összeg a 2019 és 2040 közötti időszakra előrejelzett európai GDP-növekedés 30-70 százalékának vagy évi 1 százalékpontos növekedésnek felel meg. Ez egyben hatszorosa annak a bruttó összegnek, amely ahhoz szükséges, hogy Európa elérje a nettó zéró szén-dioxid-kibocsátást 2050-re. Továbbá ez az összeg a jelenlegi európai szociális kiadások mintegy 90 százalékát teszi ki, ami elég lenne ahhoz, hogy havi 500 eurós feltétel nélküli alapjövedelmet lehessen biztosítani minden európai polgár számára.

Az előttünk álló kihívás sürgető.

A Világgazdasági Fórum számítása szerint a következő évtizedben az új gazdasági érték 70 százaléka digitális úton jön létre.

Továbbá a jelenlegi csúcstechnológiák olyan hálózati hatásokkal és a „győztes mindent visz” jellegű dinamikával járnak együtt, ami miatt a lemaradóknak nehéz felzárkózniuk az élenjárókhoz.

Ha Európa nem javítja pozícióját a transzverzális technológiák terén, akkor az európai cégek még azokban a szektorokban is gyengén teljesíthetnek, ahol hagyományosan kiváló eredményeket tudnak felmutatni. Miközben például Európa a világ vezető autógyártója, addig elemzésünkből az derül ki, hogy az amerikai gyártók a 4. szintű autonóm járművek által lefedett kilométerek közel 70 százalékát teszik ki. Hasonlóképpen, az európai vállalatok a luxusmárkák 95 százalékát teszik ki világszerte, de csak mérsékelt szinten vannak jelen a hordozható eszközök piacán, míg az Apple, a Huawei, a Samsung és a Xiaomi együttes piaci részesedése közel 65 százalékos.

Az európai vállalatoknak képesnek kell lenniük a megfelelő méret elérésére és a gyorsabb reagálás megvalósítására a technológiai diszrupció világában, ahol a méret és a gyorsaság számít. (Diszrupciónak azt a jelenséget nevezzük, amikor egy új technológia gyökeresen átalakít egy adott szektort, aminek részeként a korábbi, elavulttá váló megoldásokat alkalmazó cégek vagy kiszorulnak a piacról, vagy maguk is igazodnak az új trendekhez – a szerk.) Ehhez az európai cégek teljesítményét negatívan befolyásoló számos tényezőt kell orvosolni. Ezek közül négy tényező kiemelkedik: a széttagoltság és a nem megfelelő méret; a fejlett technológiai ökoszisztémák hiánya; a kevésbé fejlett kockázati tőkefinanszírozás; valamint a technológiai diszrupciót és az innovációt jobban támogató szabályozási környezet.

Az állami döntéshozók és szabályozók sokat tehetnek azért, hogy egyenlő versenyfeltételek jöjjenek létre az európai cégek számára. A transzverzális technológiák esetében, ahol a méret számít, Európa például növelhetné és összpontosíthatná erőforrásait, kidolgozhatna egy regionális vállalati szabálykönyvet a nagy növekedési potenciállal rendelkező vállalatok számára, valamint megkönnyíthetné és ösztönözhetné a határon átnyúló konszolidációt. Az európai országok erősíthetnék a cégek méretét növelő magántőkét, és megfontolhatnák a közbeszerzések és a k+f-támogatások nagyobb mértékű összekapcsolását, még akkor is, ha ez a nemzeti szuverenitás bizonyos mértékű feladásával jár együtt. A nagyobb működési sebesség elérése érdekében Európa megfontolhatná az elővigyázatossági elvtől való eltérést, valamint a gyorsított szabályozási jóváhagyások és döntéshozatali eljárások kidolgozását.

Európa jogosan büszke a fenntarthatóság és a társadalmi inklúzió terén elért eredményeire; a jelenlegi európai társadalmi-gazdasági modell eddig jó szolgálatot is tett. A technológiai diszrupció terjedésével azonban a politikai döntéshozóknak újra kell értékelniük a múltban meghozott kompromisszumokat. Európának most ki kell használnia az ukrajnai háború által kiváltott együttműködési lendületet, és támogatnia kell azokat a csúcstechnológiákat, amelyek kulcsfontosságú szereppel bírnak a jövőbeli versenyképessége és jóléte szempontjából.

Copyright: Project Syndicate, 2022.

www.project-syndicate.org