Nincs nyoma korrekciónak a Konvergenciaprogramban

Magyarország menetrend szerint benyújtotta a legújabb Konvergenciaprogramját, amelyből minden kiderül, csak az nem, amit mindenki keresett volna benne. Arra a kérdésre ugyanis, hogy milyen költségvetési korrekcióra gondolt a kormányzat a korábbi kijelentései során, nem kaptunk választ.

A Konvergenciaprogram változatlanul 4,9 százalékos költségvetési hiánnyal és ehhez 76,1 százalékos államadósságrátával számol 2022-ben, ami azt jelzi, hogy a kormányzat magabiztos az idei célkitűzések elérhetősége kapcsán. Mindezen kijelentést ráadásul egy olyan makrogazdasági pálya mentén teszi, amely alacsonyabb nominális növekedéssel számol, mint ami akár elképzelhető. Abban az esetben ugyanis, ha a kormányzat mondjuk a piaci várakozásokhoz képest magasabb reálgazdasági növekedéssel és/vagy áremelkedéssel számolna, egyértelműbb lenne a kép. Magasabb nominális GDP mellett egyrészt a költségvetés bevételi oldala is kedvezőbben alakulna, másrészt pedig nagyobb szám kerülne a nevezőbe, ami így ugye javítaná a GDP-arányos költségvetési mutatószámokat.

A helyzet ezzel szemben az, hogy a program alapvetően reális képet fest a közeljövőről. 

Például 4,3 százalékos GDP-bővüléssel kalkulál, ami megegyezik a jelenlegi piaci várakozással. 

Bár azt azért érdemes hozzátenni, hogy a legfrissebb munkaerőpiaci és kiskereskedelmi adatok egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy az idei gazdasági növekedés – minden nehézség ellenére – akár 5 százalék felett is alakulhat. Az ING legutóbbi előrejelzése 4,5-5,0 százalék közé várja a mutatót.

Amennyiben az infláció tervezett alakulását vesszük górcső alá, a 8,9 százalékos előrejelzés aligha lepte meg az elemzőket. 

A bejelentett nyugdíjkorrekció mértékéből ugyanis egyértelművé vált már a Konvergenciaprogram bemutatása előtt is, hogy mivel számol a kormányzat. Az elmúlt hetek legfrissebb piaci előrejelzései alapján ez is közel van a konszenzushoz, azonban itt már jóval nagyobb a szórás. Az ING legfrissebb prognózisa például 9,9 százalékos átlagos inflációval kalkulál 2022-ben. A költségvetés szempontjából ennél még fontosabb kérdés a teljes nemzetgazdaságban mért árváltozás mértéke, vagyis a GDP-deflátor. A fogyasztói árindex ugyanis sok esetben nem nyújt valós képet a nominális GDP-t érintő árváltozás hatásáról.

A Konvergenciaprogram e tekintetben meglehetősen konzervatív, csupán szűk 6 százalékos deflátorral kalkulál, vagyis figyelembe véve a reál-GDP prognózisát, a nominális növekedést mindösszesen 10,3 százalékra taksálja. 

Ezzel szemben nemcsak a háztartások fogyasztása, de várhatóan a beruházás, a kormányzati fogyasztás és a külkereskedelem is kétszámjegy-közeli árindexet produkálhat. 

Ennek fényében a GDP-deflátor is inkább 10 százalék közelében alakulhat meglátásom szerint. És hogy ez mekkora eltérést jelent a költségvetési mutatók szempontjából? Mondjuk egy 14 százalékos nominális növekedést feltételezve (ami állhat a magasabb reálgazdasági növekedésből és egy erősebb áremelkedésből), a költségvetési hiány – minden más változatlansága mellett – 0,2 százalékponttal javulna. Ezzel szemben az államadósságráta már nem 76,1 százalék lenne, hanem mindösszesen 73,6 százalék. Hatalmas tehát a különbség a kormányzat esetleges adósságbéli mozgástere szempontjából.

Első ránézésre tehát úgy tűnik, hogy a költségvetési oldalról kedvezőbben alakuló makrogazdasági pálya (magasabb nominális növekedés) lehetővé teheti, hogy a kormányzat komoly kiigazítás és beavatkozás nélkül el tudja érni a kitűzött költségvetési célokat, és talán ezért sem tartalmaz a program konkrétumokat. Ezzel szemben azonban számításaim szerint még a magasabb, 14 százalék körüli nominális növekedés mellett is szükség lehet a GDP nagyjából 1,5 százalékára rúgó kiigazítási igényre idén, hogy a hiánycél tartható legyen. És hogy ez miből tevődik össze? Nagyjából a fele az árstop intézkedéseinek költsége, beleértve a rezsicsökkentés fenntartását. A másik fele pedig nagyjából azonos arányban tudható be a 2022-es nyugdíjkorrekciónak (amelyre még egyszer év végén szükség lehet a 8,9 százaléknál is magasabb infláció miatt) és a növekvő kamatkiadásoknak. De hogy egy jó hírrel zárjuk, az államadósság-ráta esetében a nominális növekedés ilyen mértékű várható eltérése kellő rugalmasságot biztosít a költségvetési politika számára.