Új agrár-szuperhatalom születik – Oroszország mezőgazdasága

Cikksorozatunk előző részében röviden ismertettük az orosz mezőgazdaság szempontjából legmeghatározóbb éghajlati és földrajzi tényezőket, illetve a klímaváltozás hatásait. Ezenkívül mélyebben foglalkoztunk az orosz agrárium gazdasági teljesítményével és annak várható alakulásával. A feltárt információk alapján az orosz mezőgazdasági szektor óriási fejlődést mutatott fel az elmúlt években, amelyben fontos szerepet játszott a Krímet követő szankciós adok-kapok. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek egyre fontosabb szerepet töltenek be az ország külkereskedelmében. Miközben az ez irányú exportbevételei dinamikusan nőnek, az import fokozatosan csökken, így akár rövid időn belül importőrből exportőrré válhat a mezőgazdasági termékek esetén. Az így keletkező tetemes bevételek nemcsak egyre ellenállóbbá és diverzebbé teszik a gazdaságát, de a kibontakozó élelmezési válságban tovább erősíthetik az orosz geopolitikai pozíciókat is. A bemutatott folyamatokat pedig csak tovább gyorsítja az elszabaduló klímaváltozás, amelynek nagy nyertese lehet az ottani mezőgazdaság. 

De mely tevékenységek és ágazatok állhatnak e példátlan teljesítmény mögött? Erre keressük a választ a következő cikkünkben, amelyben az orosz növénytermesztési ágazat teljesítményének alakulását vesszük górcső alá. 

Az orosz növénytermesztési ágazat teljesítményének értékeléséhez 17 meghatározó kultúrnövényt választottunk ki, amelyben főleg szántóföldi kultúrák találhatók, de a kertészeti ágazat néhány meghatározó tagját is megvizsgáltuk. A termelés változását százalékos formában a következő ábrán szemléltetjük. 

A legnagyobb mértékben a szántóföldi kultúrák esetén nőtt a megtermelt mennyiség, amely például a kukoricánál mintegy 349 százalékos bővülést mutatott. A repce, a szója, az árpa, a napraforgó és a búza esetén is jelentős bővülés figyelhető meg, sőt az almatermés is közel a duplájára emelkedett 2020-ra. A hagyományosnak tekintett orosz kertészeti kultúrák termelése viszont enyhén csökkent. A káposztafélék termelése 3,7, a salátaféléké 4,1, a burgonyáé pedig 7,2 százalékkal. Az adatok alapján az orosz mezőgazdaság szerkezetváltására lehet következtetni, amely során a hagyományos kertészeti kultúrák felől a világpiacon forgalomképesebb szántóföldi kultúrák és takarmánynövények felé pozicionálták át a termelést.

A búzatermelés dinamikusan növekedett a vizsgált időszakban, mint ahogyan azt az alábbi ábrán is láthatjuk. A 2021-es jelentések szerint az előző évtől némileg elmaradó, de impozáns, 75,9 millió tonnás termést sikerült elérni, és ezzel Oroszország továbbra is a világ harmadik legnagyobb termelője.

Amennyiben a termőterületek és a termésátlagok növekedése folytatódik, az évtized közepéig utoléri a világ második legnagyobb termelőjét, Indiát, majd a világelső Kínát, amely 130–140 millió tonnát takarít be. Erre jó esélyei nyílnának, ugyanis a termőterületek 25 százalékkal nőttek, a termésátlagokat pedig 35 százalékkal sikerült javítani az elmúlt években. A prognosztizált növekedést a termőterületek és a termésátlagok éves átlagos emelkedése alapján kalkuláltuk, amelyhez a vizsgált egy évtizedes periódus átlagát vettük alapul. Amennyiben csak a termőterületek nőnek a jövőben, úgyis messze megőrzi európai dominanciáját ezen a téren. 

Amíg a betakarított mennyiség a legtöbb európai országban csökken, vagy csak enyhe emelkedést mutat, addig az orosz termés mennyisége 2012 óta meredeken emelkedik. De nem csupán a búzát illetően mutathat fel jelentős eredményeket az ország, az árpatermelése is dinamikusan növekszik. A teljes előállítását közel 150, a termőterületeinek méretét 40, míg a termésátlagát 33 százalékkal növelte 2020-ra. Az így elért közel 21 millió tonnás terméssel pedig világelső. A termőterületek és a termésátlagok további emelkedésével, illetve a termőterületek további növelésével is nagy valószínűséggel megtartja ezt az előkelő helyezését. 

A kukorica szempontjából az ország adottságai a legtöbb esetben nem tekinthetők optimálisnak, mivel e kultúra eredendően a trópusokról származik, így melegkedvelő. Az éghajlatváltozás és az egyre korszerűbb hibridek hatására ugyanakkor ezen a téren is jelentős haladást lehet megfigyelni, ahogy azt a következő ábrán szemléltetjük.

Itt is dinamikusan bővült a betakarított mennyiség. Míg 2010-ben 3 millió tonnás termést produkált az ország, addig ez a szám 2020-ra elérte a 13,8 milliót, ami több mint 350 százalékos növekedés. A termőterületek majdnem háromszorosára nőttek, elérve ezzel a 2,7 millió hektárt, és közben a termésátlagok is több mint 40 százalékkal emelkedtek. Világviszonylatban ez a teljesítmény csak a 13. helyre volt elég, és meg sem közelíti az Egyesült Államok által produkált 340 millió, a Kína által termelt 160 millió vagy a Brazília által elért 102 millió tonnát. Amennyiben a termőterületek bővítését továbbra is fenntartják és a termésátlagok is emelkednek, úgy az évtized vége felé beérheti az Ukrajna által előállított 35 millió tonnát, így pedig a jelenlegi termelési adatok alapján a világ 5. vagy 6. legnagyobb termelőjévé léphet előre. 

Az olajos magvú növények esetén a napraforgó és a repce termesztése tekinthető a legmeghatározóbbnak, de a szója is fajsúlyossá válik. Az oroszországi repcetermesztés alakulását a következő ábrán szemléltetjük.

A betakarított repce mennyisége 283 százalékkal, közel háromszorosára emelkedett a vizsgált időszakban. Amíg 2010-ben a termelt mennyiség 0,6 millió tonna körül mozgott, addig 2020-ra megközelítette a 2,6 milliót. A vizsgált időszakban a repcetermő területek mintegy 58 százalékkal bővültek, elérve 1,45 millió hektárt. A hektáronkénti termésátlagok tekintetében mintegy 37 százalékos előrelépés figyelhető meg. Az legutóbbi jelentések alapján az orosz termelés a világranglista 9. helyére volt elég. Bár ez az érték messze elmarad a világelső, Kanada 8 millió, India 7 millió vagy Kína 6 millió tonnás termelésétől, a további növekedés esetén megközelítheti az Európai Unió 5-5,5 milliós éves szintjét. A kontinensen belül szoros verseny van kibontakozóban, amelyben Oroszország az évtized közepére beérheti a kontinens második Franciaországot vagy az első számú Németország repcetermelőit, ezzel megszerezve a vezető pozíciót e kultúra esetén is. A kontinens öt meghatározó mezőgazdasági országának repcetermelését a következő ábrán szemléltetjük.

A másik meghatározó olajnövény a napraforgó. Ezen kultúra esetén is igen jelentős, közel 150 százalékos a növekedés a bázisszintnek tekintett 2010-es évhez viszonyítva. 

Oroszország a 2020-as évi 13,3 millió tonnás termelésével világelső. A vizsgált időszakban az előállított mennyisége közel háromszorosára emelkedett, a termőterületek pedig kétmilliós növekedéssel 8,3 millió hektárra bővültek. A termésátlagok esetén mintegy 39 százalékos növekedésre került sor. Bár e kultúra esetén az első helyet foglalja el globálisan, szoros a verseny Ukrajnával ezért a pozícióért. 

A szója az állattenyésztés számára nélkülözhetetlen fehérjeforrás. A kukoricához hasonlóan e növény számára sem kedvezők a klimatikus adottságok, dacára annak, hogy nem esik olyan messze az eredeti származási helye (Mandzsúria). A betakarított szójatermésnél 252 százalékos növekedést figyelhetünk meg, amivel az ország elérte a 2,4 millió tonnát, elfoglalva ezzel a globális ranglista 8. helyét. A termőterületek és a termésátlagok további dinamikus bővülése esetén az évtized közepéig beérheti Kanadát, majd az évtized végére Indiát is, ezzel elérve az 5. helyet. Ugyanakkor a további bővülés esetén sem célszerű az export növekedésére számítani az orosz állattenyésztési ágazat növekvő igényei miatt. 

Az eddig ismertetett adatok alapján megállapítható, hogy majd minden elsődleges növénykultúrában jelentős termelésnövekedést sikerült elérnie Oroszországnak. Olyan terményeknél, mint a búza, a napraforgó vagy az árpa, mára globálisan is meghatározó termelővé vált az ország, a termények a dinamikusan emelkedő mezőgazdasági export fő mozgatórugói lettek. A kukorica és a szója tekintetében pedig az előállított mennyiség emelkedése csökkentheti az orosz importszükségleteket, illetve növelheti az állattenyésztési ágazat versenyképességét. A tendenciák alapján az orosz mezőgazdasági export további dinamikus bővülésére lehet számítani.